Apró, de a formája ismerős. Az indítása mindig óriási sajtóesemény, de hogy pontosan mit csinál fenn az űrben, arról senki nem beszél. Embert nem visz magával, de a rakterét az utolsó köblábig kihasználják: íme a Boeing X-37!
A hivatalosan föld körüli tesztjárműként (Orbital Test Vehicle) is ismeretes űrsikló egészen sajátosan indul: egy hordozórakéta orrkúpja alatt rejtőzködik, de a NASA ma már nem használt Space Shuttle-jeihez hasonlatosan, a Föld légkörébe visszatérve, vitorlázórepülést alkalmazva a kerekeire száll le. Jelenleg is a fejünk felett dolgozik: immáron hatodik alkalommal, május 17-én, egy Atlas V hordozórakétán távozott az űrbe, ahol – szokásához híven – szigorúan titkos teszteléseket hajt végre. Hivatalosan.
A NASA még 1999-ben választotta ki a Boeing védelmi ágazatát, hogy megtervezze és megépítse azt a többször felhasználható, távolról irányított űrjárművet, amit ma X-37A néven ismerünk. Ennek alapja jól felismerhetően a már említett Space Shuttle volt, a jellegzetes formák azonnal visszaköszönnek az X-37-esen is. A NASA nem sokáig dolgozhatott az elkészült és többek között műholdak javítására szánt prototípussal: a védelmi tárca híres DARPA ügynöksége, mely számos, titkos projekt atyja is, 2004 szeptemberében önzetlenül átvette a járművet és az egész programot. Innentől fogva már a katonai érdekek és feladatok határozták meg az X-37A, illetve a két, a légierő igényei által továbbfejlesztett X-37B sorsát és munkáját.Az első, még csak a légkörben végzett repülésre 2005. június 11-én került sor, méghozzá a Scaled Composites magáncég White Knight különleges hordozórepülőgépének segítségével, annak törzse alá rögzítve. Több, műszaki és időjárási ok miatt szükséges halasztást követően 2006. április 7-én hajtotta végre első siklórepülését a jármű, szintén a Whine Knight-tal a magasba kapaszkodva. Az első leszállás kissé balul sült el, az X-73A túlszaladt a pálya végén. A szükséges javítások után még öt repülést, köztük két siklórepülést (2006 augusztus és szeptember) hajtottak végre a géppel.A légierő X-37B-jét már eleve hosszas űrben tartózkodásra tervezték – alapvető elvárás volt az egyhuzamban elvégzendő, 270 napos Föld körüli munkavégzés. A már elköszönt Space Shuttle-ök raktere helyett egy speciális orrkúp mögött, az Atlas V-ös nehéz hordozórakétákkal indulnak útnak azóta is a specialisták: az első expedíció 2010. április 22-én startolt el a Kennedy Űrközpontból. A leszállás a Kennedy pályája mellett a Vandenberg és az Edwards légibázisok kifutóin lehetséges: ez utóbbi két helyről egy C-17A Globemaster III-as „hozza haza" a speciális raklapra helyezett űrjárművet.
Jogos a kérdés: mit csinált például 779 napig a világűrben az 5. misszió elsőként (és eddig utolsóként) az Elon Musk nevével fémjelzett SpaxeX magáncég Falcon9 rakétájával startoló X-37B-je? Kevesen tudják, de senki nem beszél róla. A légierő igyekszik minél kevesebbet elárulni, jellemzően egy-két kísérletről hajlandó csak részleteket közölni repülésenként. Van, amikor új, műholdaknál használható mikrohajtóműveket tesztelnek (4. misszó, Aerojet Rocketdyne XR-5A), van, amikor a NASA vizsgálja különféle anyagok viselkedését a világűrben. A mostani, hatodik repülés során a kozmikus háttérsugárzás hatásait vizsgálják különböző növények magjain s persze megint többféle anyagmintát küldött a NASA is, az űr rideg környezetében tanúsított viselkedésüket kutatva. Ugyanakkor például az első három misszióról semmit sem közöltek: titkos. Ezzel természetesen számos találgatásnak és összeesküvés-elméletnek sikerült megágyazniuk…
