Ellenpólus (2.rész)

A fejlődést mi sem mutatja jobban, hogy míg sokáig az oroszoktól, az ukránoktól, Franciaországból, Izraelből, sőt Amerikából is vásárolt fegyvereket, most, miután megteremtette saját arzenálját, hadiipara már majdnem teljesen képes kielégíteni az állami igényeket. Így nem csak, hogy kevesebb fegyvert vásárol külföldről, de a nemzetközi fegyverpiacon is igyekszik pozíciókat szerezni. Lássuk tehát, milyen fegyverekkel készül Kína a 21. század kihívásaira.

Azt mondták, kaszinó lesz, végül mégis megtarthatta eredeti funkcióját az a repülőgép-hordozó, amelyet 1998-ban Ukrajnától vásároltak meg félkész állapotban. A 306 méter hosszú, fegyverzetétől megfosztott Kuznyecov osztályú hajót évekig tartó felújítást követően Liaoning néven állították hadrenbe 2012-ben, sikeresen kezdve meg vele a tengeri próbautakat. Bár a Liaoning fegyverzetéről keveset tudunk, annyi bizonyos, hogy a hajóosztály a nyugati repülőgép-hordozókkal ellentétben, számos hajóelhárító rakétával és robotrepülőgéppel is rendelkezik. Az anyahajó rendszerbe állítása egyértelműen jelzi Kína azon törekvését, hogy haditengerészete képes legyen az ország partjaitól messze is tevékenykedni.

Az anyahajóhoz speciális vadászgépek is kellenek, ezért fejlesztették ki – rossz nyelvek szerint lemásolva az orosz Szu-33-ast és az amerikai F-18-as vadászgépet – a saját gyártású, hajófedélzeti üzemre alkalmas J-15 típusú vadászgépet. A rendszerbe állítás óta több sikeres tesztet hajtottak végre vele és a Liaoninggel. A harci gép többféle – hajók ellen bevethető – rakétával, levegő-levegő és levegő-föld rakétákkal, valamint nagypontosságú irányított rakétákkal szerelhető fel.

Néhány éve még csak a tervek voltak, tavaly pedig már az első 18 perces próbakörét is teljesítette Kína első csökkentett észlelhetőségű ötödik generációs vadászgépe, a J-20 Chengdou. Sokan úgy vélik, csak külsőségeiben hasonlít a lopakodóra, de hajtóműve és elektronikája nem képviselhet korszerű technikát, s megint mások úgy gondolják, még ha létezik is a „kezdemény", hosszú évekbe telik, amíg hadrendbe állítható flottát képezhetnek a kínai hadseregben az ilyen gépek. Ám ha tévednek, a világ egyetlen ötödik generációs, amerikai F-22-es Raptor harci gépének veszedelmes kihívója lehet a kínai lopakodó.

Ha már repülésről van szó, a kínaiak nem érik be a légtérrel, készül ugyanis a Senlong, magyarul Mennyei Sárkány nevű kínai katonai űrrepülőgép. A projektet egyenlőre szigorú titoktartás övezi, annyi azonban bizonyos, hogy tavaly légköri próbarepülést hajtottak vele végre. A gépet az egykori szovjet Tu-16-os bombázógép licensze alapján az 1950-es évek vége óta Kínában gyártott H-6 jelű bombázóval emelték magasba, majd tesztelték a gép siklórepülési tulajdonságait. Elemzők szerint a Senlong fejlesztése Kína válaszlépése az amerikai X-37B programra.

Mint minden, magára valamit is adó, hadseregét fejlesztő ország, Kína sem akar lemaradni a pilóta nélküli repülőeszközök gyártásában. Szó szerint nagy fába vágták a fejszéjüket a kínai mérnökök, hiszen a Xianglong, azaz Szárnyaló Sárkány, amely az ilyen szerkezetű repülőgépek közül az eddig épült legnagyobb, a maga 14 méteres hosszával csak az amerikai Global Hawk felderítődrónhoz mérhető – mindössze hatótávolságban, pontosabban a bevetés időtartamában marad el amerikai vetélytársától.

Forgószárnyasokért sem kel Kínának a szomszédban kopogtatnia, van saját: 1979-ben kezdődtek a hazai típusok fejlesztései, melyet egyrészt motivált a hadsereg részéről fellépő igény, miszerint az erősen páncélozott szárazföldi ellenséggel szemben a helikopterekkel szállnának harcba, másrészt a Szovjetunió ekkor már ugyancsak vonakodott felfegyverezni regionális riválisát. Ennek a folyamatnak az eredménye többek között a 2010-ben szolgálatba állított WZ–10-es, amely sok szempontból mutat hasonlóságot az orosz Havoc és az amerikai Apache helikopterekkel, míg tűzvezérlő optikai rendszereit gyaníthatóan francia és izraeli eszközök inspirálták. Emellett a legmodernebb vezérlőrendszerekkel is felszerelték, de biztos, ami biztos alapon párhuzamosan a hagyományos irányítóeszközök is bekerültek.

Lőfegyverekből is számos hazai gyártmány van már rendszerben. A QBZ-95 gépkarabély alaptípusa már 1997 óta szolgálja a fegyveres erőket. A fegyver kialakításánál modern, szintetikus anyagokat vettek igénybe. Az automata zárszerkezetet a lövés során keletkező gázok energiája működteti, amikor a lövésfolyamat során a lövedék elhagyja a gázátömlő furatot, kevés lőporgáz jut a gázhengerbe és hátrafelé mozgatja a gázdugattyút, amely működteti a zárszerkezetet. A fegyver kis kaliberű, 5.8×42 milliméter DBP87 golyót lő ki, mely a 5,56×45 milliméter NATO töltény kínai gyártmányú változata. A konstrukciót azóta is fejlesztik, nem egy változatát már rendszeresítették is. Legfrissebb változata, QBZ-95G 2010-ben készült el.

Nem szép dolog a másolás, de hasznos – összegezhetjük modern korunk kínai bölcsességét, végignézve Peking arzenáljának egyes darabjain. A kínaiak azonban nem csak technológiákat, hanem komplett eszközöket is lemásolnak, az eredeti gyártó tudtával, vagy anélkül. Így lett Kínának saját Humvee és Mercedes Unimog terepjárója a Dongfeng autógyártól. A Norinco fegyvergyár az amerikai hadseregben használt kézifegyvereket is lemásolta. Az oroszok pedig a Szu-27-es, és az anyahajókra kifejlesztett Szu-33-as vadászgépeiket látták viszont a kínai Shenjang J-11 és és J-15-ös gépekben. A kínaiak több esetben is prototípusok, mintadarabok, tervdokumentációk megvásárlásával, vagy egyéb módszerrel történt megszerzésével jutottak hozzá a lemásolni kívánt technológiához. Ezeket a saját példány megalkotása után már maguk fejlesztik tovább. És hogy meddig? Az sem kizárt, hogy valóban sikerül 2020-ra a hadsereg teljes modernizálása, ami miatt már most is fájhat a fejük az ázsiai-csendes-óceáni térség országainak.