Játszd újra, Harcos!

https://honvedelem.hu/kiadvany/magyar_honved_2019._aprilis

Pontosan erre vállalkozik az amerikai Lockheed Martin, amely az 1988 óta hadrendben álló, még a hidegháborús elvek és elvárások alapján kifejlesztett FV510 Warrior (Harcos) lövészpáncélost próbálja a 21. század követelményeinek megfelelő szintre fejleszteni. A feladat nem egyszerű, a Warrior 2 nevet kapott jármű számos, kisebb-nagyobb kihívással küzd jelenleg is. Ezek sorából elegendő a projekt három és fél éves csúszását megemlíteni…

Eredettörténet

A lánctalpas jármű története az 1970-es évek elején kezdődött. Az azt megelőző évtized végén nagyobb számban jelentek meg a szovjet hadseregben a BMP–1-esek és a BMD–1-esek, melyek generációs ugrást jelentettek az addig alkalmazott csapatszállítókhoz képest. A briteknél akkor hadrendben álló FV432-esek egycsapásra elavulttá váltak: egyetlen, nyitott lőállásban elhelyezett, 7,62 milliméter űrméretű géppuskájuk, korlátozott terepjáró képességük elégtelennek tűnt a leendő ellenséggel szemben. Szintén komoly gondot jelentett, hogy nem tudtak lépést tartani az új Challenger 2 harckocsik tempójával. Mindezek miatt egy jobban páncélozott, terepen mozgékonyabb és hatékony fegyverzettel ellátott járműre volt szükség.

Az FV510-es alumíniumötvözetből készült, amely önmagában az automata fegyverek lövedékei és a tüzérségi repeszek ellen nyújtott védelmet. Ezt erősítendő, később pótpáncélzat került a járműre, okulva az 1991-es Öböl-háború tapasztalataiból, ahol elsőként alkalmazták nagy mennyiségben, éles műveleti körülmények között ezt a típust.

A három fős személyzet (parancsnok, járművezető, toronylövész) mellett a deszanttérbe hét, teljesen felszerelt lövészkatona fér el. A jármű oldalán már nincsenek nyílások a gépkarabélyoknak (így a rácsos pótpáncélzat is könnyebben felerősíthető), mert a brit filozófia szerint a Warrior feladata a katonák biztonságos szállítása, majd harcuk támogatása. Ehhez kétszemélyes tornyot kapott, melyben a 30 milliméteres, L21A1 Rarden típusú gépágyú kapott helyet, páncéltörő és repesz-romboló lőszerekkel. A védelmet növelte a régebbi pótpáncélt 2007-től felváltó „Wrap Two", melyet az iraki és az afganisztáni tapasztalatok alapján fejlesztettek ki. A jármű aljára további páncéllemezeket erősítettek, fokozandó az aknák és az improvizált robbanótestek elleni védelmet.

A gépágyú mellé egy L94A1 típusú, 7,62 milliméteres párhuzamosított géppuska is került. A fegyverek irányzásáról a többször modernizált, éjjel és nappal egyaránt használható, infravörös kamerával is rendelkező rendszer gondoskodik. A jármű mozgásáért a Perkins és Rolls-Royce által közösen gyártott V8-as, 550 lóerős Condor dízelmotor felel, kiegészítve egy négysebességes automata váltórendszerrel.

Frissíteni kellene…

A hadszíntereken szerzett tapasztalatok, a rendszerek öregedése, korszerűtlenné válása miatt a járművek nagyjavításáról és modernizálásáról döntöttek. Eredetileg persze az 1988 és 1995 között hadrendbe állított 789 Warriort a General Dynamics Ajax típusú lánctalpasára szerették volna cserélni, de ez igen sokba kerülne.

A felújítási program keretében a tervek szerint 380 Warriort építenek át, de csak 245 kapja meg az új tornyot, benne a 40 milliméteres gépágyúval. A BAE Systems és a Nexter közös cége, a CTA International által kifejlesztett, teleszkópos kialakítású, 40×220 milliméteres lőszert tüzelő CT40 gépágyúhoz ugyanis új torony is szükséges. Ezt a Lockheed Martin gyártja, természetesen több külső partner bevonásával. A tornyok fejlesztése önmagában 12 hónapos csúszást és komoly költségtúllépést eredményezett.

A jármű testére modulrendszerű, az Afganisztánban használtakhoz hasonló pótpáncélzat kerül, az elérni kívánt védettségi szintnek megfelelően. A jármű hátulját is átszabják, hogy a lövészkatonák könnyebben és gyorsabban tudják elhagyni a deszantteret. Ez utóbbit is igyekeznek biztonságosabbá tenni.

A védelem további fontos eleme a felderítés: a jármű teljes belső elektronikai, kommunikációs és adatátviteli rendszere megújul. A tűzvezető rendszer szintén digitális lesz, s persze a kamerarendszereket is vadonatújra cserélik, hogy a Warrior 2 és személyzete rossz időben vagy éjszaka is eredményesen vehesse fel a harcot az ellenséggel. A beépített megfigyelőkamerák 360 fokban körbe forgathatók, azok képét a parancsnok és a hátul ülő lövészkatonák is láthatják. A jármű vezetőjét éjjel is használható, elöl-hátul elhelyezett, nagylátószögű optikai rendszer segíti majd.

Később, drágábban

Mindazonáltal közel sem egyszerű az 1970-es években kialakított járműtestbe beültetni a 21. század rendszereit, fegyvereit. A brit védelmi minisztérium 2019 márciusának közepén ismerte el: amellett, hogy legalább három és fél éves csúszásban van a projekt, 227 millió font költségtúllépést is sikerült összehozni. Emlékeztetőül: 2011-ben, a program bejelentésekor 1,3 milliárd fontot felemésztő fejlesztéssel terveztek újabb 15 év élettartamot adni a lánctalpasoknak, mindezt úgy, hogy 2020-ban már hadrendbe áll az első Warrior 2-es.

Az optimista forgatókönyvek szerint 2023-ban kerülhet a katonákhoz az első, modernizált harcjármű. A minisztérium legfrissebb közleménye szerint azonban jelenleg még annak sincs pontos időpontja, hogy mikor kezdik az átépítéseket. A prototípusokkal kapcsolatban ugyanis súlyos kifogások merültek fel az üzemeltetési biztonság, a védelem, a fegyverzet és a tűzvezető rendszerek területén. Azaz gyakorlatilag mindenhol. Igaz, a tárca szóvivője szerint teljesen megszokott, hogy egy ilyen komplex fejlesztés esetében kisebb-nagyobb kihívásokkal szembesülnek.

A Lockheed Martin kincstári optimizmusa szintén érthető: mint jelezték, tovább folytatják a munkát a védelmi minisztériummal, hogy a korszakváltó képességekkel felvértezett lánctalpasokat leszállíthassák a kijelölt alakulatoknak. Bovingtonban már tartanak a végsőnek szánt (de hosszúnak ígérkező, egészen 2020 júliusáig tartó) tesztelések, melyek végeredménye a sorozatgyártásra érett változat lehet – és persze az áhított megrendelés, amely a csapatszállító mellett a tüzérségi megfigyelő, a műszaki, a parancsnoki és a műszaki mentő változatokat is magában foglalja.

Bíztató, hogy a hírek szerint zökkenőmentesen zajlott az új gépágyú és a torony tesztelése, amire 2018 novemberében, egy éleslövészet keretében került sor. Ekkor még természetesen nem ült toronylövész a járműben, de a következő próbákon már a teljes személyzet helyet foglal a Warrior 2-ben. Ha jövő nyáron sikeresen zárulnak a prototípusokkal végzett tesztelések, akkor 2020 végén aláírhatják a szerződést a kijelölt járművek átalakítására. Ugyanakkor a szakértők szerint várhatóan csökkeni fog a programba bevont lánctalpasok száma, mert az eddigi csúszások, illetve a britek tervezett Európai Uniós kilépése (Brexit) miatt egyre komolyabb költségvetési bizonytalanságok jelentkezhetnek.