Bátran nevezhetjük az egyik leglátványosabb haditengerészeti hadgyakorlatnak az amerikai ICEX 18-at. Végy három nukleáris meghajtású tengeralattjárót, az Északi-sarkvidék végtelen jégmezőit, néhány repülőgépet, sátrakat, csákányokat és hólapátokat: máris adott minden a téli gyakorláshoz.
https://honvedelem.hu/kiadvany/magyar_honved_2018_aprilis
Március első hetében két amerikai és egy brit atommeghajtású vadász-tengeralattjáró találkozott az Északi-sarknál. Az öthetes ICEX 2018 hadgyakorlatot idén a Seawolf-osztályú USS CONNECTICUT (SSN–22), a továbbfejlesztett Los Angeles-osztályba tartozó USS HARTFORD (SSN–768) és a Királyi Haditengerészet Trafalgar-osztályának gyöngyszeme, a HMS TRENCHANT (S91) hajtotta végre. A kiképzési feladat alapvető célja annak tesztelése volt, hogy az emberek és a gépek miképp maradnak harcra képesek extrém téli időjárási körülmények között. Ennek során számos feladatot végeztek el a tenger felszínén és persze a víz, illetve a jégmező alatt.
A leginkább mozivászonra való mozzanat során a tengeralattjárók tornyaikkal áttörték a sarkvidéki jeget és a felszínre bukkantak. Ez sem öncélú mutatvány: egy esetleges atomháború során a sarki jégtakaró alatt megbújó hajóknak képeseknek kell lenniük a felszínre emelkedni és ott a legénységnek például egy kisebb sátortábort felépíteni. Ez az Ice Camp Skate nevet kapott mobil minitámaszpont, amelyben teljes kiépítés esetén ötven tengerész képes élni, dolgozni, sőt, egy kisebb harcálláspontot üzemeltetni.
Már a gyakorlat tervezése során nagy hangsúlyt kapott a környezetvédelem. Ennek megfelelően amit odavittek, azt el is kellett onnan hozni: semmi nem maradhatott ott a tábor helyén vagy a jégfelszínre bukkant tengeralattjárók környékén. Emellett hadászati okokból arra törekedtek, hogy minél kevesebb energia felhasználásával működtessék a tábort, s így minél kisebb legyen a logisztikai igény. Egy esetleges sarkvidéki hadművelet során létfontosságú, hogy a felépített előretolt támaszpont lehetőség szerint önfenntartó legyen, hiszen ide igazán nehéz és költséges mondjuk a fűtőolaj szállítása.
Területszerzés
Nem véletlen a megnövekedett figyelem. Az Északi-sark stratégiai fontossága egyre nő. Ahogyan a jég fogy és szabadulnak fel az eddig használhatatlan hajózási útvonalak, úgy lesz egyre inkább értékes a terület gazdaságilag és katonailag egyaránt, bár hivatalosan az Északi-sark demilitarizált terület. Arra azonban már most is számos példa van, hogy a nemzetközi jog pontosan annyit ér, amennyit betartanak belőle: például a dél-kínai tenger számos új kínai támaszpontja mutatja be az egyezmények hatékonyságának korlátait. Hivatalosan a sarkvidéken öt állam (Kanada, Norvégia, Grönland miatt Dánia, Oroszország és az Egyesült Államok) rendelkezik a partjaitól számított 200 mérföldes (370 kilométeres) kizárólagos kereskedelmi hasznosítási zónákkal. Az ezen kívül eső terület pedig nyílt tenger.
A szárazföld felől benyúló, a tengerfenéket alkotó kontinentális talapzat folytonossága miatt azonban több állam is jogot formálna a sarkvidék jelentős részére, illetve az ott található ásványkincsekre. Ez több százezer, sőt Oroszország esetében például 1,2 millió négyzetkilométeres területi igényt jelent. Bár a jogi csatározás, illetve az ENSZ illetékes szakbizottságának munkája még tart, azt már a térségben érdekelt államok is pontosan tudják: azé lesz a terület, aki ütőképesebb katonai erőt képes felvonultatni. Míg Oroszország már kifejezetten a sarkvidékre felszerelt és kiképzett hadsereget, légierőt épít, az amerikai válasz egyelőre visszafogottabb. A kétévente megrendezett ICEX-gyakorlat ennek egyik eleme, melyet olyan egyéb programok is kiegészítenek, mint amilyen az amerikai parti őrség új, nehéz jégtörő hajóosztályának nemrég bejelentett fejlesztése.
Légi támogatás
A gyakorlat nemcsak a haditengerészeknek, de a légierőnek is munkát ad. 2016-ban például a 249. szállítórepülőgép-század hatfős legénysége és C–17A Glomebaster III-as repülőgépe kapta meg azt az izgalmas feladatot, hogy légi utánpótlást dobjon le a sátortábor építéséhez és üzemeltetéséhez. A dolog nehézségét egyrészt a végtelen hómezők és a változó mágneses terek melletti navigáció jelentette, másrészt egy olyan tábort kellett megtalálni, mely óránként közel egy kilométeres sebességgel úszik a vízen.
A General Dynamics cég Bluefin típusú, távolról irányított tengeralattjárója az ICEX 2016 gyakorlaton.
Az alaszkai Deadhorse repülőteréről útnak induló gép szerencsésen végrehajtotta az úttörő feladatot: ez volt ugyanis az első olyan bevetés, amikor az alaszkai Elmendorf-Richardson Egyesített Légibázis repülőgépével sarkvidéki utánpótlást juttattak célba ejtőernyővel. Ennek során nyolc konténerben közel hat tonna felszerelést és utánpótlást dobtak le a legészakibb (igaz, csak ideiglenes) amerikai katonai bázisra. A sikerhez persze az is kellett, hogy még a légitámaszponton, biztonságosan, szimulátor segítségével gyakorolják be, milyen problémák várhatók a sarkvidéki repülés során és azokat miként lehet elhárítani a négyhajtóműves stratégiai szállítógép pilótafülkéjében.
Kutatások a mélyben
A haditengerészek és hajóik nem csupán az extrém körülmények közötti hadviselést gyakorolják ilyenkor, hanem komoly tudományos kutatómunkát is végeznek. 2016-ban például rövid hatótávolságú, víz alatti akusztikus kommunikációs kísérleteket is végrehajtottak. Egy speciális hangsugárzó eszközt a vízbe 25, 50 és 138 méterre leengedve több frekvencián (950, 2800 és 405 Hertz) jelsorozatokat küldtek ki, melyeket az 1500 és 3000 méterre elhelyezett speciális víz alatti mikrofonokkal fogtak. A rögzített jeleket elemezve a tudósok arra voltak kíváncsiak, hogy mekkora a jelveszteség, hogyan alakul a jel és a zaj aránya a frekvenciák, a mélységek és a távolságok változtatásával.
Mint a kísérletek során kiderült, 50 méteres mélységben egy olyan vízréteg húzódott, mely komolyan befolyásolta a hangok terjedését. Emellett a térség víz alatti akusztikus viszonyait modellező szoftverről is kiderült: ami a szervereken működő modell volt, az a valóságban teljesen másképp funkcionált.
