(L)égi híd

– A típus a 2010-es éveket egyre fogyatkozó gépszámmal élte meg: az egyes példányok naptári üzemideje lassan elfogyott. Emellett is folyt ugyanakkor a kiképzés, a képességek (így például a hermetikusan zárt fülkével és speciális konténerrel felszerelt Mi–24-esnek „testhez álló" sugárfelderítés) fenntartása. Végül 2012. december 31-én az utolsó két Mi–24P, a 335-ös és a 336-os is leállt. Ezek azonban majdnem olyanok voltak, mint egy bejáratós autó. Minden kezelőszervük „húzósan" működött, s a műszerfalon sem kopott meg a festék – emlékezett vissza a tábornok.

A leállított gépeken ugyanakkor folyamatosan elvégezték a gyár által előírt állagmegóvást, így havonta alaposan átnézték a helikoptereket, elindították, járatták a hajtóműveket. Ez majdnem olyan, mintha repülési feladatot hajtott volna végre, azaz meghosszabbodott a gép alkalmassága. Mindez jól jött 2013 júniusában, amikor hatalmas árvízhullám vonult le a Dunán. Ekkor a Mi–17-es szállítóhelikopterek óriási munkával mentették a menthetőt: Győrújfalunál például a kritikus napokon 20 másodpercenként raktak le egy-egy kívülről függesztett, háromtonnás homokzsákszállítmányt, megtámasztva az életveszélyessé vált gátat. Ez a feszített üzem azonban „elvitte" a szállítóhelikoptereket, így – a kihirdetett, más jogi szabályozókat életbe léptető vészhelyzetnek köszönhetően – a Mi–24-esek vették át a légi közlekedés szempontjából kötelezően fenntartandó kutató-mentő szolgálatot. Erre a harci helikopterek is alkalmassá tehetők, felszerelhetők. A „felébresztett" Mi–24-eseket Rolkó Zoltán alezredes és Koller József (akkor még) ezredes repülte be, s szintén ők látták el a kutató-mentő szolgálatot. A vészhelyzet elmúltával, 2013. június 18-án, 16 óra 30 perckor az állóhely betonjára huppant az utolsó „Mihu" is. A hajtóművek lepörögtek, a gépek ismét pihenni tértek: akkor még nem lehetett tudni, meddig…

A hajózóknak – így Koller tábornoknak is – különleges viszonya alakult ki a Mi–24-essel, melyet 19-20 éves koruk óta repülnek, ismernek, szeretnek. Azonban katonaként pontosan tudják: a képességeket lehet más módon, más típusokkal is helyettesíteni. Természetesen az is közismert, hogy a most nagyjavított gépek sem maradnak örökké hadrendben, az 1000 repült óra vagy a hét év szolgálat is eltelik majd. Ezzel együtt Koller tábornok leszögezte: az oroszországi nagyjavítással költséghatékonyan, komoly szakmai előkészítéssel, a többlépcsős Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési programhoz illeszkedően történt meg a képességek visszaállítása, a gépek üzemidejének hosszabbítása mellett a szükségessé vált navigációs és rádióberendezés-korszerűsítés.

A jövő elkezdődött: a húsz Airbus H–145M könnyű szállítóhelikopter első példányai 2019 végén megérkeznek, s ez ismét képességbővülést jelent. Kisebb tömegű teher vagy néhány katona szállításához így már nem lesz szükség a sokkal drágábban üzemeltethető Mi–17-esek vagy most már a Mi–24-esek indítására.

– A meglévő flottát felmérve a kiválasztott hat Mi–24P és két Mi–24V a legjobb állapotú gépek voltak, így a komoly tapasztalattal rendelkező orosz szakembereknek nem okozott problémát a nagyjavítás. Ennek keretében a helikoptereket teljesen lecsupaszították, majd a vázszerkezet alapos, röntgenes vizsgálata után indult el az összeszerelés. Minden rendszert, eszközt akkor is szétszedtek és ellenőriztek, ha az első vizsgálat szerint azok jól működtek. A gép elemeinek körülbelül 80 százalékát cserélték ki: gyakorlatilag egy „nullkilométeres" állapot állt vissza. A forgószárnyasok mellé a szerződés értelmében garancia is jár, tehát az orosz félnek is érdeke, hogy jó és alapos munkát végezzen a nyugati szintű technológiával és gépparkkal felvértezett javítóüzemben – jegyezte meg Koller tábornok.

Az eszköztár az éjjellátó képességgel is bővült, hiszen a műveleteket már gyakran sötétben kell teljesíteni. Ennek érdekében megfelelő kabinvilágítást és külső fényeket kaptak a gépek.

– A nagyjavítást követően a munkákat végző orosz cég saját szakemberei hajtották végre az első felszállásokat, immár Szolnokon; ezek során nem merült fel semmi probléma. A finomhangolások után a magyar berepülőpilótákkal közösen teljesítettek újabb ellenőrző repüléseket, megfigyelve, hogy a helikopter valóban hozza-e az előírt paramétereket a különböző üzemmódokban. A Mi–24-esekkel együtt Oroszországba utazott – 2013 óta a típussal nem repült – oktatópilótáink ismereteit az orosz fél a magyar Állami Légügyi Főosztály által is auditált program végrehajtásával aktualizálta, így hajózóink ismét megkapták a hazai szakszolgálati engedélyt. Az orosz oktatók akkor elmondták: kiváló csapat érkezett tőlünk, s a közös repülések után úgy gondolják, az éjjellátós képzés is gyors, gördülékeny lesz. Szeptember utolsó hetében megtörténtek a gépek földi próbái, illetve az első felszállások is, s ha minden jól megy, október közepén kezdetét vehetik a kiképző repülések a magyar felségjelzésű Mi–24-eseken – zárta a beszélgetést Koller József dandártábornok.