Pilóta nélkül is uralják a légteret
Szöveg: honvedelem.hu /uni-nke.hu | 2015. október 24. 14:48Egyre intenzívebbé vált az utóbbi évtizedekben a pilóta nélküli repülőgépek fejlesztése. A köznyelvben egyszerűen csak drónoknak nevezett szerkezetek ma már intelligens programjuk segítségével vagy emberi távirányítással, esetleg a kettőt kombinálva is repülhetnek. A Ludovika Szabadegyetemen tartott előadásában dr. Palik Mátyás alezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Katonai Repülő Intézet vezetője beszélt a pilóta nélküli gépek történetéről és a felhasználási lehetőségekről.
A pilóta nélküli gépek ma már sokszor hatékonyabban látják el feladatukat, mint az ember által, a levegőben vezetett eszközök. A fáradtság és a különböző pszichés hatások ugyanis jelentősen befolyásolják a pilóták döntési képességeit, főleg ha hosszú bevetésen vesznek részt. Palik Mátyás példaként említette a dél-szláv háborút, amikor az amerikai B2-es bombázók pilótái egy-egy bevetés alatt akár 30 órát is a levegőben töltöttek.
A pilóta nélküli repülés történetével kapcsolatban megjegyezte: az első próbálkozás 1849-ben volt, amikor az akkori osztrák csapatok Velencét támadták gyúlékony, robbanó anyagokkal és időzítővel ellátott léggömbökkel. Később jöttek az úgynevezett légi torpedók, amelyek szintén pontatlan eszközöknek bizonyultak. A ’30-as évek végén a brit hadsereg már használt rádióirányítású gépeket hadihajók ellen, akár 150-180 kilométeres hatótávolsággal.
A hadsereg által alkalmazott gépek akkoriban még kevésbé szolgáltak háborús célokat, főleg „célpont" eszközökként alkalmazták hadászati gyakorlatokon és kiképzéseken, hiszen nem csak jól repültek, hanem nagyon olcsóak is voltak. A második világháborúban a németek és a szövetségesek is jelentős fejlesztéseket végeztek: az amerikai haditengerészet például torpedók szállítására alkalmas eszközöket is gyártott, amelyeket azonban már nem vetettek be a háborúban. A pilóta nélküli eszközöket harctéri körülmények között először a vietnami háborúban használták: 10 év alatt több mint 3400 bevetésen vettek részt az amerikai légi indítású felderítő gépek, amelyek akár 14 ezer méter magasságban is tudtak repülni. Palik Mátyás szerint nagy előrelépés volt, hogy ezek a drónok már majdnem valós időben tudtak információt küldeni a földi egységeknek.
A pilóta nélküli gépek megjelentek az arab-izraeli, majd az Öböl-háborúkban is. Utóbbinál már sokféle feladatra használták a drónokat, így a többi között a harci helikopterek bevetést segítették, valamint a bázisok éjszakai megfigyelését is ezekkel az eszközökkel végezték.
Palik Mátyás szólt a dél-szláv háborúról is, amelynek során Taszáron is állomásoztak felderítő gépek. Ezeket az Egyesült Államokból irányították a bevetéseken. De jó szolgálatot tettek ezek az eszközök a terrorizmus elleni műveletekben is, így Afganisztánban és Irakban is használták az egyre kisebb méretekben megjelenő gépeket.
Palik Mátyás előadásában szólt a magyar vonatkozásokról is: az első próbálkozás a cseh hadsereggel közösen fejlesztett „Szojka" volt, amelynek anyagi okokra hivatkozva állították le a fejlesztését. Hasonló problémák miatt akadt meg a ’90-es években megalkotott „Denevér" repülőgép kifejlesztése is. Az előadásban elhangzott, hogy manapság is vannak ígéretesnek tűnő projektek, elsősorban célrepülőgépek gyártására.
A drónokat jelenleg hírszerzésre, megfigyelésre és harci csapásokra használják a katonai szférában. A civil életben közszolgálati funkciója mellett kereskedelmi és kutatási célokra veszik igénybe a pilóta nélküli gépeket, de egyre többen használják a magánszférában is. Ma már versenyt is rendeznek a drónok és kezelőik számára. Legutóbb Törökországban az NKE szakemberei is részt vettek egy vetélkedőn, ahol 50 indulóból a 22. helyet szerezték meg.
Palik Mátyás megjegyezte: mivel egyre nagyobb az igény a drónok civil felhasználásra, ez jelentősen növeli a repülésbiztonsági kockázatokat.
Fotó: uni-nke.hu
