Százhuszonhét éve született az egyik leghíresebb repülőgép-tervező

Andrej Nyikolajevics Tupoljev egy szegény család hatodik gyermekeként született, de tehetségének és szorgalmának köszönhetően még a cári rendszerben eljutott a műszaki akadémiára. Bár tanulmányai alatt szervezkedéssel vádolták meg a hatóságok, és ezért börtönbe is került egy időre, sikerült befejeznie az egyetemet. Mivel már ekkor is érdeklődött a repülés iránt, diplomamunkája témájául a hidroplánokat választotta. Pár év múlva már korábbi tanára, Nyikolaj Zsukovszkij mellett részese volt a híres CAGI, azaz a Központi Aero- és Hidrodinamikai Intézet munkájának szervezésében. Ő volt az, aki megtervezte az intézet első szélcsatornáját, majd fémépítésű repülőgépek tervezésével kezdett foglalkozni. Korai gépeinek neve kezdőbetűi alapján az ANT jelzést adta, így lett például az első szovjet fémépítésű gép, amelyet ő tervezett, ANT-2.

Korai munkái közül híres lett még a TB-1-ként is emlegetett nehézbombázója, az ANT-4 is, amellyel akkoriban nem egy jelentős távrepülést is végrehajtottak. Szintén Tupoljev tervezte az ANT-25-öst, amellyel az Északi-sarkon keresztül repültek Amerikába. 1934-ben készült el egy újabb híres terve, amely akkoriban igazi óriásnak számított – a Maxim Gorkij névre keresztelt ANT-20 nyolcmotoros repülőgép. Az óriást leginkább propagandacélokra és utasszállításra használták.

A katonai repülés terén a Tu-2-es kétmotoros gyorsbombázóval sikerült jelentős sikert elkönyvelnie. A tervezés egy részét már rács mögött kellett végeznie, mivel utolérte a Szovjetunióban akkoriban elharapódzó paranoia, így 1938-ban őrizetbe került. Ám munkájára továbbra is szükség volt, így a börtönben is dolgozhatott.

A második világháború után új feladat várta, az amerikai B-29-es utángyártása. Így született meg a híres Tu-4, NATO kódnevén Bull. Ezután már leginkább sugárhajtású gépekkel foglalkozott. Ekkoriban tervezte meg az első igazi szovjet stratégiai bombázót, a légcsavaros-gázturbinás Tu-95-öst, amelyet a mai napig használnak. Ekkor már világszerte ismerték a nevét, amelyet olyan formabontó konstrukciókkal öregbített, mint a változtatható szárnyállású Tu-22M, vagyis a Backfire.

A katonai gépek mellett civil légi járművekkel is előszeretettel foglalkozott. A Tu-16-os sugárhajtású bombázó tapasztalatait összegezve megtervezte az első szovjet sugárhajtású utasszállító repülőgépet, a Tu-104-est, majd az első interkontinentális szovjet utasszállítót, amelyhez a Tu-95 adta az ihletet. Amikor az angolok és a franciák belekezdtek a Concorde szuperszonikus utasszállító fejlesztésébe, a Szovjetunióban is megjelent az igény egy hasonló típusra. Így született meg a híres Tu-144, becenevén Konkordszkij, amelynek nyugati versenytársához hasonlóan az volt a feladata, hogy a hangsebességnél gyorsabban repítse célba az utasokat.

Az öregedő Tupoljev mellett fia, Andrej Nyikolajevics is egyre többször szerephez jutott a tervezőasztalnál, később pedig egészen átvette a vezetést. A Tu-160-as szuperszonikus stratégiai nehézbombázó tervezésénél már csak asszisztált az idős mester, amelynek első felszállását 1972. december 3-án bekövetkezett halála miatt már nem érhette meg.