Tíz évtizedes fegyver és harcjármű, amelyek a mai napig tökéletesen működnek

Kicsi, könnyű és fordulékony terepjárót alkottak az uljanovszki autógyár mérnökei, melynek szinte semmilyen akadály nem tud gondot okozni. A szovjet vezetők ezzel a járművel akarták hatékonyabbá tenni a Vörös Hadseregben és a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregein belül a személyszállítást. A tervezők elsősorban az ejtőernyősdeszant-csapatok igényeit tartották szem előtt, de egyszerű szerkezete, igénytelensége és pofonegyszerű karbantarthatósága miatt gyorsan a katonasofőrök kedvence lett. Az első sorozatgyártott példány 1972-ben hagyta el a gyárat, a következő évben pedig már szolgálatba is állították a Szovjetunióban, ahol a kissé elavult GAZ−69-est váltotta. A megbízható és könnyen vezethető járművet még a hetvenes években rendszeresítette a Magyar Néphadsereg is, ahol hosszú karriert futott be. A strapabíró és időtálló járművekből számos példány még ma is szolgálatban van, még a Mercedes terepjáróknak sem sikerült teljesen kiszorítani őket.

Ezt a kiváló páncélozott csapatszállítót a nyolcvanas években kezdték gyártani a Szovjetunióban, hogy ezzel váltsák le korábbi, 60-as és 70-es verzióit, melyek hiányosságaira az Afganisztánban dúló háborúban derült fény. Az alapváltozatban egy 14,5×114 milliméteres KPVT nehéz géppuska gondoskodik a megfelelő tűzerőről, a BTR–80A típusjelzéssel továbbfejlesztett harcjárműben pedig már harminc milliméteres 2A72 GRAU nagy tűzerejű gépágyú található, amely még egy T−72 közepes harckocsi alvázát is képes átlőni oldalirányból, akár négyszáz méter távolságból. A jármű oldalán tüzelőnyílásokat alakítottak ki, így akár a benne utazó lövészek is beszállhatnak a védelembe kézifegyvereikkel. A BTR−80 kétéltű jármű, így egy folyó sem jelenthet neki akadályt. Nem véletlen tehát, hogy a Magyar Honvédség ma is rendszerben tartja a sokoldalú csapatszállító modernizált változatait.

2K12 Kub

A Kub közepes hatótávolságú csapatvédelmi rakétát a hatvanas években fejlesztették ki a Vörös Hadsereg számára. Hogy kellően mozgékony és bárhol bevethető legyen, terepjáró-, légi úton is szállítható alvázra telepítették. Az ötletes járműhöz ütegenként egy felderítőlokátor is tartozik, melyet szintén terepjáróalvázon helyeztek el a tervezők. A rakétarendszer a maga korában forradalmi újításnak számított, amely nem kis meglepetést okozott Nyugaton. Ma már alapvetően elavultnak számítana, ám folyamatos modernizálással még ma is meg tud felelni az elvárásoknak. A Magyar Honvédségben szolgáló Kubokat például a lengyel−magyar együttműködés keretében modernizálták, felszerelték például a NATO-kompatibilis idegen-barát felismerőrendszerrel és számos egyéb újdonsággal. A felújított jármű napjainkban is számos gyakorlaton bizonyítja hadrafoghatóságát.

Mi−8

A teherszállításra tervezett forgószárnyasok között kétségkívül a Mi−8-as számít az egyik legsikeresebbnek. Sorozatgyártása már 1967-ben elkezdődött, azóta pedig hétezernél is több készült belőle. A strapabíró, számos feladatra alkalmas helikopter hamar elterjedt a keleti blokkban, így Magyarországra is eljutott. Kiválóan alkalmas csapatok és utánpótlás szállítására, de rakétákkal felszerelve a csapatok közvetlen támogatását is el tudja látni. Ha a helyzet úgy kívánja, egyaránt használható harci, kutató-mentő vagy tüzérségi tűzfelderítő helikopterként is. Nagyméretű, huszonhárom négyzetméteres teherterében kényelmesen elfér huszonnégy felfegyverzett katona, vagy az ülések felhajtása után akár egy UAZ méretű gépjármű is. A Mi−8 valószínűleg még sokáig „nem fog kimenni a divatból", és legalábbis katasztrófahelyzetekben vagy kiképzési célokra még nemegyszer fogják bevetni.

Ural–4320

Az Ural−375, illetve modernizált változata, az Ural–4320 kimeríti az elnyűhetetlenség fogalmát. Az első sorozatgyártású darab már a hetvenes évek közepén elhagyta a gyárat, azóta pedig számtalan változata járta be szinte az egész világot. Mivel alvázát igen magasra tervezték, kiválóan alkalmas a nehezen járható utakra. Bár fogyasztása − pláne mai szemmel nézve − nagynak tűnik, egyszerű javítása és könnyű fenntartása miatt igen közkedvelt. Polgári használatban sem ritka az Ural, sok helyen alkalmazzák tűzoltó vagy szemétszállító feladatkörben. A Magyar Honvédségben már elkezdődött a leváltása, de sok helyen kifutó szériaként, szükséghelyzetben még alkalmazzák.

Kamaz 4310

1976. február 16-án gördült ki a gyárkapun a tatárföldi Naberezsnije Cselniben a 000001-es számú Kamaz 5320-as teherautó. 1976 végére már több mint ötezer darab futott az utakon, ma pedig a cég már túl van a kétmilliomodik legyártott teherautón is. 1977-ben már exportra is gyártották, és a palettát is sikeresen bővítették az 5410-es nyerges vontatóval, az 5511-es dömperrel és az összkerékhajtású 4310-essel. A Kamazt rövid időn belül rendszeresítették a szocialista tömb országaiban, hazánkba is számos példány érkezett, melyekből a katonai és civil szférában is használnak még néhányat. A honvédségben használt 4310-es változat hat tonnáig terhelhető, és terepjáró képessége sem hagy kívánnivalót maga után, így még manapság is versenyképesnek számít.

Nestin MS 25

A Nestin MS 25 típusú hajót 1981-ben építették az akkori Jugoszláviában, a felszereltségét tekintve viszont „nemzetközi", hiszen több különböző országból érkeztek hozzá eszközök. A francia tervezésű hajó paraméterei lehetővé teszik, hogy akár tengeren is szolgáljon. Attól igazán különleges, hogy a korszerű és kombinált gyújtójú víziaknák számára jóformán láthatatlan, mert a kialakítása kifejezetten erre szolgál, például nem acélból készült a hajótest, hanem egy különleges alumínium-magnézium keverékből. A hadihajó mögött vontatják viszont az úgynevezett KRAM-ot, azaz a kombinált ráhatású aknamentesítő berendezést, ami kifejezetten a szóban forgó aknákat semmisíti meg. Ma ez a hajótípus a legnagyobb, amely a Magyar Honvédség kötelékében szolgál, és gyakran szükség is van a képességeire, hiszen hazánk nagy folyóiban nem ritka lelet a háborúból visszamaradt és igencsak veszélyes robbanóeszköz.

An−26

A magyar katonai szlengben csak „Ancsa"-ként emlegetett teherszállító repülőgépet annak idején légideszant szállítására tervezték, ám hamar kiderült, hogy erre a feladatra csak korlátozottan használható a teherajtó kedvezőtlen kialakítása és elhelyezkedése miatt. A gép azonban nem veszett kárba, ugyanis hamar kiderült, hogy kifogástalanul alkalmazható teherszállításra. A típus magyarországi története 1975-ben kezdődött, ekkor indult meg a rendkívül népszerű, strapabíró, ám légcsavaros meghajtása miatt elavultnak számító Li−2-es gépek cseréje. Ezekben az években tíz darab An−26 érkezett hazánkba, ahol megfordultak az összes nagyobb katonai repülőtéren. Bár paramétereit tekintve a mai erős mezőnyben kissé idejétmúltnak számít, ez a strapabíró vasmadár ma is fontos szerepet tölt be a honvédség szállítóképességének fenntartásában.

D−20-as ágyútarack

A D−20-as vontatott ágyútarackot a Szovjetunióban fejlesztették ki az ötvenes évek elején, időtállóságát pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy több országban még ma is gyártják és előszeretettel alkalmazzák. Tervezése már 1945 után elkezdődött, de a sorozatgyártású példányok csak az 1950-es évek közepén jelentek meg. A D–20 volt az első szovjet löveg, amely alkalmas volt harcászati atomlőszerek kilövésére. Nálunk egy második világháborús, klasszikus löveget váltott le annak idején, majd végigszolgálta a hidegháborús éveket. A fegyver önmagában ma már elavultnak számítana, de kisebb korszerűsítések után a D−20 még ma is rendszerben van.

RPG−7

Világszerte kevés ismertebb fegyver akad az RPG-nél. Az ötvenes években kifejlesztett szovjet páncéltörőt egyszerűsége, könnyű szállíthatósága és kiváló hadrafoghatósága tette méltán híressé. Tervezőinek az RPG−2-es aknavető szolgált mintául, melynek alapjait a második világháborús német Panzerfaustról koppintották a szovjet mérnökök. A Vörös Hadseregben 1961-ben rendszeresítették, és csakhamar az egész keleti blokkban elterjedt. Először a vietnami háborúban mutatta meg gyilkos erejét, és azóta sem telik el úgy konfliktus világszerte anélkül, hogy RPG-vel rakétát indítsanak útjára. Napjainkban legalább ötven országban, köztük hazánkban is alkalmazzák. A reguláris hadseregeken túl kedvelt fegyvere a különféle félkatonai, gerilla- és terroristacsoportoknak. Népszerű változata a deszantcsapatok részére kifejlesztett, szétszerelhető indítócsövű RPG–7D.

(Korábbi Top 10-es összeállításainkat ide kattintva olvashatják!)