A tíz legkatonásabb opera

Noha a Carmen természetesen elsősorban a női címszereplő miatt közismert – ha egyáltalán –, érdemes most figyelmünket inkább a pórul járt Don José tizedesre összpontosítanunk. A történet kezdetén a leszerelést és a nősülést fontolgató spanyol főhős mai szakszóval élve egyszerű katonai rendészi feladatot kap felettesétől: le kell tartóztatnia a dohánygyárban késharcba keveredett Carment. Mivel 1820 táján a spanyol hadseregben a katonanők aránya pontosan nulla százalék volt, ráadásul a letartóztatandó hölgy igencsak tisztában van bájaival, és latba is veti minden csáberejét, ne csodálkozzunk, hogy Don José tizedes úgymond a katonajogászok kezei közé, illetőleg rács mögé kerül, miután a szolgálati szabályzat helyett a szívére hallgatva lehetővé teszi a lány könnyű szabadulását. A fiatalembernek anyukája két hónapig hordja a bablevest a börtönbe, s noha utána szabadságát visszakapja, egyenruháját és rendfokozatát már nem. Elengedve itt a cselekmény további szálát, csak annyit jegyzünk meg: Don José a szövegkönyvben, illetve az annak alapjául szolgáló, azonos című Prosper Mérimée regényben azért katona, és nem például egyszerű hentes, vagy dohánygyári munkás, hogy az olvasó/néző számára teljesen egyértelmű legyen a carmeni csáberő ellenállhatatlansága.

2. Giacomo Puccini: Pillangókisasszony

De hogy az operák világában nem csak alacsonyabb rendfokozatú katonák követhetnek el egyenruhájukhoz nem méltó tetteket, azt jól példázza Benjamin Franklin Pinkerton amerikai sorhajóhadnagy, az USS Abraham Lincoln nevű hadihajó parancsnokának költött esete, aki azzal a nem titkolt szándékkal vet horgonyt Nagaszakiban, hogy ez a japán város is csak egy kikötő lesz a sok közül – értsük ezt mindenféle értelemben. Bele se gondol, hogy hófehér tengerész-egyenruháján és laza lelkiismeretén bizony sötét (vér)foltot hagyhat a tizenöt éves (!) kislánnyal, Cso-Cso-szánnal japán módra kötött házassága. A leány apja valaha büszke szamurájként élt, ám kegyvesztetté vált, és ezáltal arra kényszerült, hogy Pillangókisasszonyt eladja gésának. Ő maga harakirivel vetett véget dicstelenné vált életének, az öngyilkos tőrt pedig lányára hagyta. „Ha nem tudsz becsülettel élni, halj meg becsülettel" – áll a fegyveren a felirat. A hadnagy bérel tehát egy papírvékony falú házat, vásárol bele feleséget, merthogy – gondolja – miért ne, ha pedig majd úri kedve úgy tartja, felmondja mindkét szerződést. Hiába figyelmezteti az amerikai konzul arra, hogy akárhogy is telik-múlik az idő, Japán még mindig őrzi hagyományait, és bizony a házasság arrafelé nem könnyed, tengerentúli bohózat. Amikor pedig a szolgálat újabb kikötőbe szólítja a hadnagyot, a férfi könnyelműen megígéri áldott állapotban lévő „pillangójának": majd egy év múlva visszatér. Az USS Abraham Lincoln azonban csak három év múlva fut be ismét Nagaszaki kikötőjébe, ráadásul a fedélzeten utazik a parancsnok igazi amerikai felesége is… Ha pedig emlékeznek a tőr feliratára, pontosan tudják, hogyan végződik két kultúra és erkölcsrendszer találkozásának tragikus története.

3. Giuseppe Verdi: Otello

A haditengerészet haderőneménél maradva, a széles körben ismert drámai hős Otello, a velencei mór, az operában erősen leegyszerűsítve voltaképpen egy kényes parancsnoki döntésének köszönheti bukását. No meg annak, hogy a Ciprusra támadó oszmán hajóhad feletti győzelmet és ünneplést követően nem sikerül megfelelő, csapatszintű elfoglaltságot találni katonáinak, akik így – félig-meddig szabadságon – saját maguk egyéni érdekérvényesítésével, illetve a szolgálat és a magánélet egymásba keverésével igyekeznek elütni az időt. Élen jár persze ebben Jago, aki zászlósként (nevezhetjük akár az egész sereg vezénylőzászlósának is) eredendően azért neheztel Otellóra, mert az nem őt, hanem Cassiót nevezte ki kapitánnyá. A történet következő képei eléggé ismertek: a sértett zászlós addig folytatja sötét praktikáit, amíg Otello fővezéri féltékenységében meg nem öli saját feleségét, illetve miután szembesül az igazsággal, saját magát is. Hogy Jago rendfokozata és beosztása ezt követően hogyan változott meg, arról nem szól a fáma.

4. Gaetano Donizetti: Szerelmi bájital

Hogy ne csak vér tapadjon az operakatonák kezéhez, emlékezzünk meg az együgyű, de nagyszívű Nemorinóról, aki félszeg falusi legényként beleszeret a gazdag és művelt helyi szépségbe, egy Adina nevű leányba, akiért még – horribile dictu – a katonai szolgálatot is vállalja! Történik, hogy az álmos falucskába Belcore őrmester vezetésével kisebb toborzó-csapat érkezik, akik annak rendje és módja szerint statikus és dinamikus bemutatókkal igyekeznek újoncokat megnyerni maguknak, és így feltölteni a harcok során villámsebesen megüresedett beosztásokat. Az őrmester viszont nem jár elöl jó példával – sokkal inkább Adina kegyeit igyekszik megnyerni magának. Szerencsétlen Nemorinót ez olyan mélyen érinti, hogy nem átallja összes pénzét egy átutazó kuruzsló „szerelmi bájitalára" költeni. (A szer reklámja szerint annak idején Izolda ezzel ejtette rabul egy bizonyos Trisztán nevű illető szívét – de ez már egy másik történet és persze opera…) A katonáknak kapóra jön mindez, hiszen mivel a bájital első adagja – ki gondolta volna – nem váltja ki a kívánt hatást; a parasztfiú úgymond szerződést köt a sereggel, és megelőlegezett legelső zsoldjából rögtön újabb adagot tölt magába a szerből. Az őrmester pedig hiába tart neki újoncoktatást arról, hogy miután magára öltötte az egyenruhát, első a haza szolgálata, és csak második a szívé… Mivel vígoperáról írunk, a történet annak rendje és módja szerint boldog véggel zárul. Adina rájön arra, hogy ki is szereti őt igazán, és visszavásárolja Nemorinó katonalevelét, akinek így hosszú távon nem kell megtapasztalnia a klasszikus őrmesteri bánásmódot. (Kíváncsibb olvasóink pedig már az első felvonásban rájöhetnek, hogy bájital helyett mi is rejtőzik valójában az üvegben.)

5. Giacomo Puccini: Tosca

Így féltávnál pihentessük kissé aktív katonáinkat, és koncentráljunk az Angyalvárra, amelynek bástyájáról az opera végén a főhősnő, Tosca kénytelen-kelletlen leugrik. Puccini operája szintén az ismertebb művek közé tartozik, azt viszont nem sokan tudják, hogy a darab történelmi háttere nagy részben valóságos. Miután Napóleon helyreállította Franciaország belső rendjét, uralma megszilárdítása érdekében területszerző hadjáratokat indított a környező országok ellen. 1796-97-ben kiverte az osztrákokat Itáliából, és a meghódított területeken francia irányítás alatt álló köztársaságot szervezett. Ekkor azonban új ellenséggel találta magát szemben: Mária Karolinával, IV. Ferdinánd nápolyi király feleségével, Mária Terézia császárné leányával. A spanyol seregek osztrák és orosz támogatással, az úgynevezett második franciaellenes koalíció segítségével, 1799. szeptemberében leverték a Római Köztársaság csapatait, elfoglalták Rómát, és elfogták a köztársaság vezetőit, közöttük az egyik konzult, Liborio Angeluccit (akit az operában Cesare Angelotti néven láthatunk és – ideális esetben – hallhatunk viszont). A város újonnan kinevezett, kegyetlen rendőrfőnöke, a nápolyi udvart kiszolgáló Vitellio Scarpia báró (operaszínpadokon ugyanezen név alatt vált közrettegetté, legalábbis váratlan haláláig), személyes feladatként kapta az elfogott vezér Nápolyba szállításának megszervezését. Közben 1800. június 14-én Marengónál, Napóleon seregei ismét összecsaptak az osztrák erőkkel. Az operában a talán képzelet szülötte, talán azonban a valóságban is létezett festő, Cavaradossi, a forradalmi tanok, valamint a francia köztársaság híve, nem véletlenül kiált tehát fel: „Győzelem! Győzelem!…", amikor az őt éppen vallató rendőrfőnöknek meghozzák a franciák győzelméről szóló hírt.

6. Giuseppe Verdi: Aida

Amellett, hogy az opera bemutatóját olyan apróság késleltette, mint a porosz-francia háború, az Aida szintén illeszkedik a katonás operák sorába. Radamest, a fiatal egyiptomi tisztet ugyan nem az akkori honvédelmi miniszter, vagy vezérkari főnök, hanem a főpapon keresztül maga Ízisz istennő nevezi ki – hiába, elég régi történet – hazájának serege élére, mégsem teljesen boldogtalan a hirtelen ráhullott felelősségtől. Igaz az alapkonfliktust éppen az okozza, hogy szerelme, Aida, nem más, mint Amonasro, az etióp király leánya, aki rabszolgaságban él Egyiptomban, és apja éppen az ő kiszabadítása miatt támadja meg a Nílus-menti birodalmat. Az összecsapás az egyiptomi seregek átmeneti győzelmével végződik; sőt, a csata során az etióp király fogságba esik. Itt végül találkozik leányával, és bölcs hadvezérhez hűen igyekszik újjászerveződött serege érdekében taktikailag kihasználni, hogy Radames nem éppen közömbös Aida iránt. A fiatal hadvezér végül súlyos hibát vét: szerelme unszolásának engedve komoly hadititkokat szivárogtat ki saját csapatainak létszámáról, fegyverzetéről, és elhelyezkedéséről, ami pedig már az ókorban is egyet jelentett a hazaárulással, és a halálos ítélettel.

7. Gaetano Donizetti: Az ezred lánya

A vitézségéről messze földön híres, francia 21. ezred katonái bizonyára igen meglepődtek, amikor egy ütközet után újszülött csecsemőt találnak a csatatéren. Mit lehet tenni, felnevelik a kislány, aki aztán markotányosnőként él a katonák között. Érthető tehát, hogy az egész ezred – de főként Sulpiz őrmester – azon izgul, hogy Marie majd vajon melyiküket választja jövendőbelijének. Váratlan rajtaütéssel ér fel számukra, amikor kiderül, hogy Marie szívét egy civil (!) legény, Tonio rabolta el. Mindenesetre a lány csak úgy lehet az övé, ha beáll katonának. A fiú – mi sem természetesebb – magára ölti az egyenruhát, csakhogy közben Marie-t, egy a semmiből felbukkant márkiné magával viszi palotájába, mert rég elveszett rokonának véli a leányt. Az idős hölgy olyan buzgó, hogy egy felvonás elteltével férjhez is akarná adni az első jöttment herceghez, ám a kézfogón megjelenik az időközben tisztté előlépett Tonio. Más megoldás nem lévén, el is meséli a kényes arisztokratáknak, hogy Marie voltaképpen egyszerű markotányosnő. A történet döbbenetes hatást vált ki: hercegek, grófok, bárók, és nemes kíséretük viharos gyorsasággal hagyja ott a nekik rangon aluli bulit, és így semmi sem állhat egy igazi katonai esküvő útjába.

8. Giuseppe Verdi: Trubadúr

Cikkünk vége felé közeledve ismét visszatérünk kiindulási helyünkre, Spanyolországba, ahol ismét bebizonyosodik, hogy hiába ármány és szerelem, (köz)katonák nélkül igen gyorsan véget érne a jól kifundált cselekmény. Vagy talán el sem kezdődne, hiszen a Trubadúr múltbéli történéseit épp az őrszobában egyhangú szolgálatuk közben álom és ébrenlét határára sodródott katonák felrázása céljából meséli el a kastély urának, Luna grófnak hűbérese. Persze a derék, 15. századi ibériai honvédek nemigen törődnek régi családi történetekkel, sem azzal, hogy melyik főúr épp kibe szerelmes. Őket elsősorban Castellor várának küszöbön álló ostroma köti le – aminek igazi célja persze elsősorban nem a katonai dicsőség, és az újabb elöljárói elismerések megszerzése, hanem egy bizonyos hölgy kiszabadítása. A vár parancsnokának frissen kinevezett Manrico, a trubadúr, – Luna gróf ellenfele; és mint az opera végén tragikus körülmények között kiderül, öccse – se menne sokra katonái nélkül, igaz, tervei végül még őket kellő magas hőfokú áriával motiválva sem sikerülnek…

9. és 10.: Erkel Ferenc operái

Végezetül, de egyáltalán nem utolsósorban emlékezzünk meg Erkel Ferenc operáiról, melyek döntő többségükben, és többé-kevésbé valósághűen a magyar történelem egy-egy korszakába kalauzolják el a hallgatóságot. S itt ne csupán a zeneszerző, karmester, zongorista – és egyébként sakkmester – ismertebb műveire, a Bánk bánra (lásd képünkön), vagy éppen a Hunyadi Lászlóra gondoljunk, hanem például a Könyves Kálmán király uralkodása idején játszódó Bátori Máriára, a Sarolta című vígoperára, a Dózsa Györgyre, a Brankovics Györgyre, az István királyra, az Erzsébetre… Érdemes azt is feleleveníteni, hogy 1848. március 15-én este a Nemzeti Színházban közkívánatra az eredetileg kitűzött műsor helyett többek között a Hunyadi Lászlót is eljátszották. Mégis, talán katonai szempontból a legérdekesebb a meglehetősen ritkán játszott, Névtelen hősök című műve, melyben Erkel Ferenc a szabadságharc névtelen katonáinak állít operai emléket. Aki kíváncsi, hogy miként, hallgassa meg az operát!

Fotó: internet