Filmajánló: Véres gyémánt

Szöveg: Révész Béla | 2016. január 13. 15:25

Háborút akarsz? Szerezz pénzt, abból szerezz fegyvert, aztán pusztíts! Hogy milyen áron? A kérdés értelmezhetetlen. Edward Zwick 2006-os mozijában egyedül a gyémántnak van értéke, az emberi életnek semmi. Egy majdnem tökéletes film Leo DiCaprio tökéletes alakításával.

Sierra Leonéban dúl a polgárháború. A kormányellenes lázadók onnan finanszírozzák a fegyverbeszerzést, ahonnan csak tudják. Nem válogatnak a módszerekben. Az elfoglalt települések életerős férfijait a gyémántbányákban dolgoztatják, míg a gyerekeket összegyűjtik, és ideológiai agymosással megspékelt kiképzésben részesítik őket, hogy már 5-6-7 évesen fegyverrel a kezükben (amit bőszen használnak is) döntsenek életről és halálról. Történetünk főszereplője az ex-zsoldos Archer (Leonardo DiCaprio), aki minden piszkos kis üzletben benne van, ami a gyémántokhoz kötődik. A szó szerint véráztatta drágaköveket aztán közvetítőkön keresztül Európában és az USA-ban teríti, busás hasznot termelve mind a kereskedőknek, mind magának. Egy félresikerült csempészakció során találkozik a börtönben Solomonnal (Djimon Hounsou), akit egy bányából gyűjtöttek be a kormánypárti katonák. A falujából elhurcolt férfi egy olyan különleges gyémántot talál, amit mindenki meg akar szerezni tőle. A bökkenő csak az, hogy Solomon elásta a kincset a bánya közelében, így kezdetét veszi a hajtóvadászat, amelyben a félszemű lázadóvezér éppúgy részt vesz, mint az amerikai erők ezredese, nem beszélve Archerről, aki rábeszéli a férfit: menjenek együtt a gyémántért, amit ő majd elad, s a pénzből bőven futja arra, hogy elhurcolt családját kimenekítse Afrikából.

Edward Zwick, aki Az utolsó szamurájban még kardozós-moralizálós akciódrámát vizionált, a Véres gyémántban az afrikai ország abszurd anarchiáját tálalja a nézők elé. Az emberi élet itt valóban semmit nem ér, a polgárháború meg sem érdemli a háború elnevezést, pro és kontra mészárszéket látunk, ahol úgy gyilkolják egymást az emberek, mint a legyeket. Archer cinikus mottója („Ilyen hely Afrika") csak ideig-óráig alkalmazható arra, amit már a kalandor veterán katona sem tud huzamosabb ideig elviselni. A gyémánt utáni hajsza után ki szeretne lépni a történetből (és távol Afrikától), s célja érdekében minden eszközt és embert felhasznál. Ha kell, hidegvérrel gyilkolja a lázadókat, ha kell, sármos mosollyal próbálja meg kihasználni a vonzó amcsi riporternőt, Maddy Bowent (Jennifer Connelly), ám a történet előrehaladtával egyre inkább rádöbben, mennyivel többet ér az emberi élet, mint a pénz utáni hajsza. Szép gondolat, s Danny magáévá is teszi, nonszensz módon éppen akkor, amikor rájön, hogy életét adja egy olyan drágakőért, amelynek értékéből ő már soha nem fog látni semmit, ellenben megment egy családot, és a sajtón keresztül világra szóló botrányt csinál az afrikai „véres gyémántok" történetéből.

Edward Zwick nem kispályás rendező. A Szenvedélyek viharában, A bátrak igazsága vagy a Szükségállapot elég komoly polcra helyezték Hollywoodban, s még akkor is látatlanban írnak alá neki szerződést, ha elkövette menet közben Az utolsó szamuráj című merényletet a jó ízlés ellen. A giccses Tom Cruise történet után a Véres gyémántban Zwick nagyon is aktuális problémákra hívja fel a figyelmet. Az emberi életek ezreit követelő gyémántkereskedelem és az afrikai gyerekkatonák borzalmas világa a mai napig hidegen hagyja a „művelt" nyugatot, melynek polgárait zömében csak a végeredmény izgatja: „Ó, milyen gyönyörű az a kő a gyűrűdben, hát nem csodás az élet?" A film annak is köszönheti sikerét, hogy mondanivalója miatt egy rakás emberjogi szervezet állt be a promóciós kampányba – nem véletlenül.

Zwick két remek színészt szerződtetett, hogy sikerre vigyék a nem túl népszerű témát. Djimon Hounsou mellett persze Leo DiCaprio az igazi húzónév, akinek az utóbbi tizenöt évben nem igazán volt mellényúlása. A kiégett, cinikus ex-zsoldost tökéletesen alakítja, természetes volt az Oscar-jelölés is, mint ahogyan az is, hogy úgysem kapja meg. Valami átok ül rajta, pedig abban az évben forgatta le Scorsese vezetésével A téglát is, amiben szintén hibátlan alakítást nyújtott. Ha az idei filmjével sem kapja meg a szobrocskát, a fanok nagy valószínűséggel hajtóvadászatot rendeznek majd a filmakadémia tagjai után. A Véres gyémánt egyértelműen Leonardo DiCaprio mozija. Mondhatnánk, lubickol a szerepben, de a téma túl lehangoló és tragikus ahhoz, hogy ezt a szót használhassuk. Fogalmazzunk úgy: minden pillanatát érzi a filmnek, alakítása a klasszikus kalandor, a modern akcióhős és a reménytelenségbe fulladó magányos ember cselekedeteinek és motivációinak minden árnyalatát tartalmazza. Csont nélkül, a legnehezebb szituációkban is pontosan azt látjuk tőle, amit látnunk kell. Újabb pazar alakítás, nagy kár, hogy nem díjazták.

A Véres gyémánt pontosan behatárolja, mi a célja: lelkifurdalást, részvétet ébreszteni, egyben a figyelmet Afrikára irányítani. Felvetődhet persze a kérdés, mi közünk nekünk, átlagembereknek a gyémántokhoz, az afrikai polgárháborúkhoz, a gyerekkatonákhoz, vagy az amerikai szerepvállaláshoz az Isten háta mögött. Nem sok, ám a rendezőnek sikerült ügyesen egyetemessé tenni a történetet. A fegyverkezési őrület, mint alapprobléma, globális, a gyerekek eltorzított gondolkodása és természetellenes fejlődése pedig nem csak a fekete kontinens problémája, elég csak az amerikai fegyvertörvényre és annak hatásaira gondolni. Földrajzilag és ideológiailag távol áll tőlünk a történet, alapkérdését tekintve azonban nagyon is közel.

Szórakoztató, látványos és erősen elgondolkodtató mozi. Bár a Véres gyémánt tíz évvel ezelőtt készült, frissességéből semmit sem vesztett. Legfeljebb az azóta is Oscar nélkül brillírozó Leo arcán számolhatunk egyre több ráncot, sajnálva az idő értelmetlen gyorsaságát.