Harmadszorra legfeljebb a jó ötleteket rabolták el

A film a maga faék egyszerűsége mellett is az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb akciómozija volt, ami egyébként az említett kettősség mellett javarészt Liam Neesonnak volt köszönhető: miközben egyes korábbi szerepei alapján a néző azt várta volna a színésztől, hogy Bryan Millsként is legfeljebb sírva összegörnyed lánya elrablásának hírére, Qui Gon Daniel Schindler Kinsey nekiindult, és úgy öldöste halomra a komplett albán maffiát, hogy arra még az 1985-ös Sylvester Stallone vagy Arnold Schwarzenegger is csak elismerően csettinthetett volna. Tette mindezt olyan hitelesen, hogy egész karrierjének hatalmas új lökést adott vele. A logikai bukfencekkel gazdagabban átitatott, kevésbé ütős második rész is elment, és mivel a kettő együtt mintegy 600 millió dollárt termelt világszerte, nem volt kérdéses, hogy trilógiává bővül a sorozat. A harmadik film azonban sajnos messze és egyértelműen a leggyengébb mind közül.

Azon még simán túllépne az ember, hogy a címmel ellentétben itt már nem rabolnak el igazából senkit: Millsnek ezúttal saját magát kell tisztáznia még mindig imádott exfeleségének meggyilkolása alól, így aztán nem is tehet mást, mint saját kezébe veszi a dolgokat, és a változatosság kedvéért exügynök haverjai segítségével ezúttal az exkatonákból szerveződött orosz maffiának ront neki. Eközben végig a nyomában liheg a kőkemény, ám pengeéles elméjű és rokonszenves Franck Dotzler nyomozó (Forest Whitaker), aki valahol az elejétől fogva érzi, hogy az ábra nem kerek, és ha Mills lenne a tettes, nem így cselekedne. Közben pedig régi ismerősökről derülnek ki igen sötét titkok. Micsoda eredeti történetvezetés, nem igaz? Annak idején egy roppant sikeres amerikai tévésorozat épült csontra ugyanerre a koncepcióra a ’60-as években, amiből aztán 1993-ban orbitális blockbustert forgattak Harrison Ford és Tommy Lee Jones főszereplésével. Rémlik még valakinek A szökevény? Jó film volt, szóval bizonyára mindenkinek…

Persze ha az Elrabolva 3 is jó film lenne, az ember simán túllépne azon, hogy egyértelműek az áthallások, elvégre 2015-öt írunk, filmben sem nagyon találni már újat a nap alatt. De az Elrabolva 3 sajnos nem jó film, és közvetlen elődjével ellentétben még az akciójelenetek sem igazán mentik meg. Aki úgy ül be egy hasonló filmre, hogy szofisztikált sztorira és bonyolult történetszövésre számít, az talán eleve téved (bár egyébként miért is lenne ez olyannyira lehetetlen elvárás?), itt viszont olyan logikai bakugrásokat – mondjuk ki: komplett hülyeségeket – sikerült beépíteni a készítőknek a forgatókönyvbe, amik még egy efféle moziban sem nagyon férnek el. Mert például a korhatárt épp kinőtt kamasz bizonyosan megkérdezi majd utána a kísérőjét a moziban, hogy de apu, miért kellett Millsnek olyan furmányos módon találkozót szerveznie a lányával, amikor sokkal egyszerűbben is megtehette volna? Miért nem lőtte le a szénné tetovált, már ábrázatában is gonosz fegyverkereskedő ahelyett, hogy esélyt adott volna neki a szabadulásra? És apu, főleg mit bénáznak ilyen szánalmasan és főleg eltökélten ezek a szerencsétlen rendőrök, amikor körülbelül az első pár óra után konkrét tárgyi bizonyítékaik vannak arra nézve, hogy aligha a volt CIA-s a tettes, aki egyébként úgy csinál megint mindenkiből játszva hülyét, mint annak a rendje? Szóval anélkül, hogy bármit is konkrétan elspoilereznénk, ez a sztori még egy vérontós akciófilmhez képest is ezer sebből vérzik, és ez baj. Ráadásul ha nem lett volna A szökevény, akkor is olyan szinten lenne kiszámítható, hogy feszültséget ezúttal tényleg egy dekányit sem sikerült adagolni a hentelés mellé. Márpedig az első rész azért ebből a szempontból igencsak ott volt a szeren. Hiába a szándékoltan pergő tempó, valahogy mégsem érzi úgy az ember, hogy nem kap közben levegőt.

Ennek fényében nem csoda, hogy ezúttal mintha maga a főhős is csak tétován téblábolna a furcsán megírt jelenetek között. Nem feltétlenül helytálló azt mondani, hogy Neeson kiöregedett Mills szerepéből, elvégre remek karakterszínészről beszélünk, a kor pedig önmagában nem okvetlenül probléma: Charles Bronson még nála öregebben is teljesen hihetően kőkemény Paul Kersey volt, Clint Eastwood ezernyi hasonló szerepéről már nem is beszélve. De valahogy nincs ideje kibontakozni a gyenge forgatókönyv miatt. Még a gyász vagy az állapotos lány féltése sem megindító, nem hihető, a néző úgy érzi, mintha az alkotók csak egy-két sután odavetett mondattal le akarták volna tudni ezt az egészet, hogy azért most is mindenkit biztosítsanak: Mills igazából arany ember, aki mindig őszintén elérzékenyül, ha a családtagjaival találkozik. Aztán persze a magánéletében korrekt Grál-lovag most is rezzenéstelen arccal alkalmaz imitált vízbefojtást, lő szét agyakat, tör szilánkosra végtagokat, zúz be koponyákat, ejt túszul rendőröket, robbant fel irodaépületeket, ha éppen úgy hozza a szükség.

Forest Whitaker jó, de hát ő mindenben jó, Dougray Scott viszont messze nem olyan tenyérbemászó, mint amilyennek főgonoszként lennie kellene. A Szpecnazból kiugrott oroszokat viszont sikerült a legtökéletesebben a keleti maffiózókról a köztudatban élő sztereotípiákhoz igazítva ábrázolni: beolajozott hajak, megkopott, cirill betűs tetoválások, ocsmány, csiricsáré ingek, fukszok, rongyrázó malibui villa meg hi-tech penthouse-lakás medencével és ostoba szilikonmacákkal extra bútordarabként. Az mondjuk komoly hiányosságnak tűnik, hogy Sam Spruell Oleg Malenkovként egyetlen nyomorult aranyfogat sem kapott, ez még hiányzott volna a teljes hitelességhez… A kurta-furcsa befejezés pedig ismét csak olyan, mintha „oké, varrjuk el valahogy ezt a szálat is, mindegy, ha béna" alapon skiccelték volna fel uszkve két perc alatt.

Neeson továbbra is rokonszenves figura, a verekedős jeleneteket is megint nagyon odatették – a bolti leszámolás például igazi csúcspont –, de ezt leszámítva az Elrabolva 3 sajnos semmilyen tekintetben nem hozza azt, amit várnánk tőle. Kihagyott ziccer, pedig lehetett volna jutalomjáték is. Nem sikerült, nagy kár érte.

Elrabolva 3 (Tak3n)

Gyártó: EuropaCorp / 20th Century Fox
Rendezte: Olivier Megaton
Producer: Luc Besson
Forgatókönyv: Luc Besson, Robert Mark Kamen
Fényképezte: Eric Kress
Vágó: Audrey Simonaud, Nicolas Trembasiewicz
Zene: Nathaniel Méchaly
Főszereplők: Liam Neeson (Bryan Mills), Forest Whitaker (Franck Dotzler), Maggie Grace (Kim Mills), Famke Janssen (Lenore Mills), Dougray Scott (Stuart St. John), Sam Spruell (Oleg Malankov)
Gyártási költség:48 millió dollár
Magyarországi mozipremier:2015. január 8.