Mátészalkára ért a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum vándorkiállítása

Elhangzott: Kratochvil Károly neve és brünni születése ellenére magát magyarnak valló, Erdélyre, mint hazájára tekintő, a Monarchia vezérkari iskolát végzett katonatisztje volt. A Nagy Háború kitörésekor saját kérésére került frontszolgálatra, ahol a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred parancsnoka lett – több, mint három évre – ez önmagában is ritkaság volt abban az időben. Katonatársai, beosztott katonái tisztelték, és mivel az áldatlan körülmények között is – amennyire lehetett – emberséges volt hozzájuk, a szó szoros értelmében tűzbe mentek érte, illetve később magánemberként is ragaszkodtak hozzá. Rendszerint a legnehezebb frontszakaszokon szolgált ezredével, 1914-15 fordulóján az orosz betörés ellen a Kárpátokban, majd 1915-től az olasz harctéren, ennek következtében veszteségeik is magasak voltak.

1918-ban, a harcok szünetében utász századának különítményét visszaküldte a korábbi, doberdói harcaik színhelyeire és jellegzetes formájú emlékműveket, masszív kőgúlákat emeltetett az elesett katonái emlékére azért, hogy tetteik, hírük fennmaradjon az utókornak.
„Gazdag Géza tartalékos főhadnagy az utász század egy különítményével 1918-ban a Monte Tombán folytatott harcok alatt rendelkezésemre a Monte San Michelén emlékoszlopokat állított az ezred hősi harcainak emlékére. Ilyen emlékoszlopok állnak San Martino del Carso községben, az ún. templomdombon; a Monte San Michele északi lejtőjén a 124-es magaslaton; a Monte San Gabrielén a Sveta Catarina felé eső lejtőn és végül Nova Vasnál" – írta a keletkezés körülményeiről Kratochvil ezredes.

A magyar gyalogság című kötetben található írásában ugyancsak szívhez szólóan emlékezik rájuk: „Vándor! Ha egyszer végigjárod azokat a véráztatta nekünk oly szent helyeket, … cementtel összeragasztott, karsztkövekből épített két és félméteres gúlákat találsz, mindegyiken e felírással: »A m. kir. nagyváradi 4. honvéd gyalogezred hősi halottainak és dicsőséges harcainak emlékére.« Állj meg egy pillanatra, vedd le a kalapodat s mondj egy rövid imát azokért, akik mindhalálig harcoltak Istenért, Királyért, Hazáért!"

A Mátészalkára érkezett kiállítás a Szatmári Múzeum kiemelten szép helyén, a bejárattól közelében, a napfényes üvegházban nyert elhelyezést, és a szerencsés közgyűjteményi együttműködésnek köszönhetően a nyíregyházi Jósa András Múzeum által biztosított tárgyakkal is bővült.

A kiállításon megtekinthető „kőgúlában" – az eredetiekkel ellentétben – egy kisebb tárolót alakítottak ki – benne a következő tárgyakkal: doberdói vörös agyag és szikladarabok, mászóvas, tányérdarabka, Mannlicher-töltényhüvelyek, sósborszeszes üvegcsék és egy fényképmásolat, amelyre a Kratochvil által már említett Gazdag Géza tartalékos főhadnagy feljegyzése ad magyarázatot:
„Március havában … tartós esőzések közben a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred állásba ment a Mte San Michele északi lejtőjére (Nordhang). … Az emberek éjjel-nappal vízben feküdtek. A Monte San Michele szikláit fedő vörös agyag feloldódott a vízben és ez a pocsolya átitatta a honvédek köpönyegét, ruháját, arcát és kezeit, olyan pirosra festve azokat, mintha terrakotta szobrok lettek volna. Így lettek ott harcoló honvédeink »agyag-ember«-ek."

A kapcsolódó fényképen katonák egy csoportja látható, a köpenyekbe ivódott, beleszáradt vöröses sárral.
Dr. Kovács Vilmos arról is beszélt, hogy a gúlákat a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársai több alkalommal is felkeresték, s szerencsére a mai napig az eredeti helyükön állnak és őrzik 4-es honvédek emlékét.

Mátészalka, majd később Nagyvárad fontos állomása volt Kratochvil katonai pályafutásának. Nem véletlen, hogy vándorkiállításunk – többek között – ide is ellátogat. A Mátészalka környéki 1919-es harcok emlékére Makovecz Imre, Kossuth-díjas építész tervezett Székely Hadosztály-emlékművet –. A három székelykapun át megközelíthető életfát megformáló impozáns alkotás Mátészalkától 3 kilométerre, a Kraszna-híd lábánál, Kocsord település határában található.

Az időszaki kiállításról, valamint Kratochvil Károlyról – a Doberdó hőséről A Hadtörténeti Múzeum Értesítője következő számában olvashatnak az érdeklődők, amely a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban beszerezhető.