Még a szuperhős foga is beletörhet a mesterséges intelligenciába

A Marvel-univerzum katonai vonatkozásait még címszavakban is nehéz lenne felsorolni. Az egyik aspektusról pár napja mi is bővebben szóltunk ugyanezen a helyen, az Ultron kora esetében pedig azért megkerülhetetlen a téma, mert a sztori itt eleve a fegyvergyáros Tony Stark, azaz Vasember (Robert Downey Jr.) által kreált mesterséges intelligencia, Ultron elszabadulása köré épül. Az alapötlet ezer filmben szétcsócsált, mégis elnyűhetetlen, és ahogy haladunk előre a korral, vélhetően egyre inkább az lesz: helyes-e, célravezető-e teljes egészében gépekre bízni a védelmünket, hozzáférést adni nekik a legveszélyesebb katonai eszközökhöz, ráadásul úgy, hogy folyamatosan mások feje fölött és tudta nélkül cselekszünk? És ez az a pont, ahol a Bosszúállók második része feldobja a labdát: az eddig sem gáncs nélküli, hibátlan figurákként ábrázolt szuperhősök soha nem tűntek ennél esendőbbnek az eddigi kilenc film során, mint itt.

Ultron keletkezéstörténete a filmben némiképp eltér az eredeti képregényes sztoriktól: a közös pont, hogy a ’60-as években, első felbukkanásakor is szuperintelligens, őrült robot volt, aki átvette az uralmat a Bosszúállók inasa, Jarvis felett. Ez most annyiban módosult, hogy egy öntudatára ébredt védelmi rendszerről beszélünk (vö. Skynet), amely most is ugyanúgy átveszi az uralmat a Bosszúállók virtuális inasa, a szintén mesterséges intelligencia Jarvis felett, és csak utólag ölt testet, illetve hajtja uralma alá Stark harci robotjait. Nyilvánvaló, hogy a néző egy efféle teljesen egyértelmű mesefilm láttán nem érzi húsbavágónak a problémát, még annyira sem, mint a Terminator-széria esetében, de Joss Whedon rendező több ponton még a képregényvilágból is kiint az embernek: hé, ez mese, de amiről beszélünk, az már nem a jövő, hanem a jelen…

És hogy konkrétan hogyan is sikerült a kettes Bosszúállók? Jól, nyilvánvalóan. Ilyen alapozás után, ennyi pénzből, ilyen készítőkkel eleve nem nagyon lehet mellényúlni, bár a hangsúlyok néha kissé érdekesre sikeredtek: az embernek határozottan az az érzése támad, hogy néhol most mintha túl sok lenne az amúgy hihetetlenül látványos akció, és több drámára, párbeszédre, elméleti megalapozásra lenne szükség a száz százalékhoz. Lehet, hogy az ilyesmi furcsán hangzik egy képregényfilm esetében (hiszen mint mondtuk, ez nem mélyfilozófiai eszmefuttatás), de épp a középtájt érkező nyugodtabb, leülős résznél válik kézzelfoghatóvá: az Ultron által megvert, erőt gyűjtő, önmagukat kereső hősök sok szempontból érdekesebbek a robothadsereget irtó figuráknál. Pláne, hogy manapság már egy ilyen típusú filmben sem férnek bele gyenge színészi alakítások, és a Bruce Banner, azaz Hulk szerepében domborító Mark Ruffalo, illetve a vele megfoghatatlan, plátói románcba keveredő Fekete Özvegy, azaz Scarlett Johansson különösen odatette magát – ezt a vonalat igazán lehetett volna még inkább forszírozni. Ugyancsak több kellene Tony Starkból, akinek teremtőként kifejezetten ellentmondásos a viszonya Ultronnal – ennek ellenére ezt a szálat Whedon sokkal kevésbé bontotta ki, mint kellett volna, pedig Robert Downey Jr. személyében még egy olyan színésze is volt hozzá, aki aztán tényleg a világon bármit tökéletesen eljátszik, amit csak kell.

De ez végső soron inkább csak észrevétel, mint bírálat, mert a film még 141 perces hossza ellenére is végig a székbe szegezi a nézőt. A magyar szinkronnak azonban van egy fülbeötlő és komoly hiányossága: James Spader az eredetiben jéghideg Ultronját egyszerűen nem adja vissza a hazai változat. A meghasonlott, őrült kiborg így kissé inkább bohócszerű lesz, mintsem idegen és fenyegető.

A végső mérleg persze így is pozitív, szóval a filmek második etapja is méltó zárást kapott, és az új, képregényekből már jól ismert figurák bedobásával sikerült frissíteni is egyet a recepten. Szóval kezdődjön a harmadik hullám júliusban a Hangyaemberrel, abba meg már inkább bele sem gondolunk, milyen lesz a Bosszúállók két részre bontott harmadik folytatása, ha abba a pletykák szerint tényleg mindenkit belesűrítenek majd a Galaxis őrzőitől kezdve Pókemberen át az eddig megismert arcokig!

Gyártó: Marvel / Walt Disney
Rendezte: Joss Whedon
Producer: Kevin Feige
Forgatókönyv: Joss Whedon
Figurák: Stan Lee, Jack Kirby
Zene: Brian Tyler, Danny Elfman
Fényképezte: Ben Davis
Vágó: Jeffrey Ford, Lisa Lassek
Főszereplők: Robert Downey Jr. (Tony Stark/Vasember), Chris Hemsworth (Thor), Mark Ruffalo (Bruce Banner/Hulk), Chris Evans (Steve Rogers/Amerika Kapitány), Scarlett Johansson (Natasa Romanov/Fekete Özvegy), Jeremy Renner (Clint Barton/Sólyomszem), Samuel L. Jackson (Nick Fury), Cobie Smoulders (Maria Hill), Paul Bettany (Jarvis/Vízió)
Játékidő: 141 perc
Gyártási költség: 279,9 millió dollár
Mozibevétel világszerte 2015. május 10-ig: 717 millió dollár
Magyarországi mozipremier: 2015. május 7.
Forgalmazza: Fórum Hungary