Retro-mozi: érdekességek a második Star Wars-trilógiáról

Nem igaz, hogy Lucas az elejétől fogva végtelenített eposzban gondolkodott. Ugyan a források ezt illetően ellentmondásosak, csak két dolog tűnik teljesen bizonyosnak. Az első, hogy a Star Wars eredetileg sem lett volna feltétlenül önálló film. A második, hogy 1975-ben, az első rész forgatásának kezdetén még bizonyosan nem élt George Lucas fejében az a grandiózus eposz, ami aztán később lett a sagából. Mint azt előző összeállításunkban is írtuk, ha az első – negyedik – rész nem jön be, egy kisebb szabású folytatás készülhetett volna, viszont ebben nyoma sem volt a Skywalker-történetszálnak. Ezt Lucas vélhetően 1977 és 1980 között dolgozta ki teljesen, de még akkor sem minden részletében, a kép pedig csak 1983-ra, A Jedi visszatér idejére tisztult le valamelyest. A széria atyja innentől fogva már nem zárta ki, hogy lesz folytatás, és viszonylag korán el is dőlt, hogy ha valaha is elkészül egy új trilógia, az Anakin Skywalker történetét meséli majd el. Egyes visszaemlékezések szerint ugyanakkor Lucas kilenc film vázlatát készítette el valamikor a ’80-as évek közepén – de a sztori szerinti középső trilógia folytatásait soha nem is akarta ő maga elkészíteni. Az előzménytrilógia konkrét előkészületi munkálatai 1993 körül kezdődtek meg, a forgatás azonban csak 1997-ben indult – ekkorra fejlődött fel annyira az Industrial Light And Magic, illetve a komputeranimációs technológia, hogy Lucas úgy látta, meg fogja tudni valósítani, amit akar. Az alap történetvonal gerincét azonban a ’70-es években írt háttérjegyzetek képezték.

Az „extended universe" megnehezítette a tisztánlátást. Mire megindultak a Baljós árnyak munkálatai, már kapható volt egy sor képregény és regény Star Wars-témában: néhány korai önálló sztorit leszámítva ezek igazából a ’90-es évek elején kezdtek el felfejlődni, és Timothy Zahn első körben hivatalosan is hetedik-nyolcadik-kilencedik epizódként kihozott regényei, illetve a Dark Empire képregénysorozat igazi kultkedvencek lettek a rajongók körében. Az előzmények tabunak számítottak – pont azért, mert ezeket Lucas akarta elmesélni, és bármiféle korai sztorit letiltott –, de a folytatásnak írt történetek néhol a múltat is megbolygatták, és számos olyan színt adtak a messzi-messzi galaxishoz, ami átment a rajongói köztudatba. Az említett szériák nyomán regények, képregények, számítógépes játékok egész sora gazdagította tovább a Star Wars-univerzumot, mire elkészült az előzménytrilógia, és ezek áradata természetesen a Baljós árnyak 1999-es, A klónok támadása 2002-es, illetve A Sith-ek bosszúja 2005-ös bemutatója közben sem állt le. Bizonyos sorozatok áttételesen egészen mélyre ástak a múltba: a hívek körében is erősen vitatott, 1999-től 2003-ig futó New Jedi Order sorozat például az Uralkodó motivációit is egészen más fényben láttatta, mint amire a filmekből következtetni lehetett volna. Lucas köztudottan nem kedvelt mindent, ami a számtalan kiegészítő sztoriban lejött, és nem is tekintette ezeket irányadónak. Bizonyos elemeket ugyanakkor átemelt az új filmekbe, mert annyira mélyen gyökeret vertek a Star Wars-táborban. A Coruscant elnevezése és koncepciója például Zahn könyveiből eredt (aki elég egyértelműen Isaac Asimov Trantorjáról másolta a városbolygót).

Számos neves színész és előadó versengett az új trilógia szerepeiért. Qui-Gon Jinn szerepét végül Liam Neeson nyerte el a Baljós árnyakban, ám az Anakin Skywalkert felfedező Jedi-mester megformálására komolyan felmerült az alkotókban Kurt Russell, Denzel Washington és Morgan Freeman neve is. „Akármit is csinálok, öregkoromban fénykarddal bohóckodom majd bevásárlóközpontokban rendezett gyereknapokon" – mondta Neeson, miután elnyerte a szerepet. Mace Windu karakterét személyesen Samuel L. Jacksonra passzintották, de állítólag a rapper, Tupac Shakur is majdnem bekerült a filmbe – mivel azonban 1996-ban meggyilkolták, végül nem állapodhattak meg vele. Amidala királynő szerepéért Natalie Portman Keira Knightleyt ütötte ki a ringből, Darth Maul pedig eredetileg Benicio Del Toro lett volna, ám miután Lucas kihúzta a tetovált arcú zabrak Sith szinte összes szövegét, kifarolt a dologból, így kapta meg a szerepet végül a harcművész Ray Park. Obi-Van Kenobinak Lucas szinte az elejétől fogva Ewan McGregort álmodta meg, aki gyermekként örült a szerződtetésnek, és az első rész összes fénykardpárbaja alól törölni kellett a hangsávját, mert annyira beleélte magát a szerepbe, hogy szinte végig szájával utánozta a fénykard hangját. Anakin Skywalker kiválasztása a második epizód előtt vált akuttá: Lucas állítólag Leonardo DiCaprióra akarta bízni a főszerepet, de mivel utóbbit a többség ekkor elsősorban a Titanicból ismerte, az ötlet óriási felháborodást váltott ki. Így lett végül Hayden Christensen a befutó – utólag alighanem mindenki beláthatja, hogy DiCaprióval jobban járt volna a világ…

Az új filmeket az első pillanattól fogva óriási viták övezték. Noha a kasszáknál mindhárom új film hatalmas sikert hozott – különösen a Baljós árnyak, amely máig mind a hat mozi közül a legtöbbet kasszírozta –, az óriási várakozás természetesen az elvárásokat is magasra srófolta, és nyilvánvaló volt, hogy Lucas nem fog tudni mindenkinek megfelelni. A friss szériát övező gyűlölethullámok mértéke azonban alighanem még őt is meglepte, és ha más ügyekben nem is, de egy tekintetben végül meghajolt a bírálók előtt: a csetlő-botló Jar Jar Binks szerepét az első rész után minimálisra redukálta, pedig eredetileg sokkal nagyobb szerepet szánt neki. A végén persze így is ő örülhetett: a Baljós árnyak 1,02 milliárd dollárt, A klónok támadása 650 millió dollárt, A Sith-ek bosszúja 849 millió dollárt termelt csak a mozipénztáraknál – és a merchandise-bevételekről akkor még nem is beszéltünk.

Számos bosszantó ellentmondás került az új filmekbe. Amiket utólag persze úgy-ahogy igyekeztek orvosolni, de javarészt csak menet közben sikerült kiiktatni őket, vagy még úgy sem. Ilyen volt például C-3PO és R2D2 szerepe: előbbinek azért kellett törölni a memóriáját A Sith-ek bosszúja végén, mert Lucas a Baljós árnyakban érthetetlen módon elfeledkezett a droid későbbi szerepéről. Az asztromechanikai droid esetében ugyanakkor a mai napig nincs rá megnyugtató válasz, miért nem ismeri fel Obi-Van Kenobi az első – negyedik – rész elején Anakin robotját, és miért állítja, hogy neki sosem volt hasonló, mikor igenis volt. Ugyanígy az sem világos, R2D2 miért nem ismeri fel például Yodát A Birodalom visszavágban. Ami egyébként a két filmszéria technikai-dramaturgiai összehangolását illeti, az efféle bakikat leszámítva Lucas már-már megdöbbentően alapos és tudatos munkát végzett – erről itt lehet és érdemes bővebben olvasni.