Retro-mozi: érdekességek az első Star Wars-trilógiáról
Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2015. december 9. 16:36December 18-án mutatják be a legújabb Star Wars-filmet, Az ébredő erőt. Ennek alkalmából természetesen mi sem mehetünk el szó nélkül a jelenség mellett, így kétrészes összeállításunkban – kisebb érdekességekre koncentrálva – visszatekintünk a két eddig elkészült trilógiára.
Üzleti szempontból is örökre megváltoztatta a filmipart. Lucas életének alighanem legjobb döntése volt, amikor belement, hogy kevesebb fizetést kapjon a filmért, cserébe a merchandise-jogokért, illetve a folytatások elkészítésének kiterjedt jogaiért és az e téren érvényesülő szabad kézért. Akkoriban persze mindenki bolondnak nézte emiatt: a Star Wars előtt a filmekhez kapcsolt játék-, ruha- és egyéb biznisz elenyésző méretűnek számított. Megoszlanak a vélemények arról, mennyire volt tudatos és előre megtervezett a film későbbi végtelen történetfolyammá bővítése: Lucas állítása szerint az elejétől kezdve nem egy moziban gondolkodott, ugyanakkor nyilván semmit sem vehetett biztosra előzetesen egy olyan kockázatos szakmában, mint a filmipar.
Költségkímélési – és függetlenségi – okokból Lucas a film kedvéért alapított saját látvány- és trükktechnikai cége, az Industrial Light And Magic bevonásával kezdte meg a munkát a filmen.
Kadhafit aggasztotta a jawák járműve. A sosem látott mértékben grandiózus látványvilág elképesztő kihívások elé állította a stábot, és már viszonylag gyorsan kiderült, hogy messze túlszaladnak majd a büdzsén. Ebből az okból döntöttek az ismeretlen színészek alkalmazása mellett is: a két brit nagyágyú, a Halálcsillag parancsnokát, Tarkin nagymoffot alakító Peter Cushing és az Obi van Kenobit játszó Alec Guinness kivételével a vásznon gyakorlatilag csakis ismeretlen arcok és kezdők bukkantak fel. Nem volt ez másképp a főszereplőkkel sem, bár Lucas Han Solo szerepére először Al Pacinót szerette volna megnyerni. Érdekesség, hogy a mozi egyik központi helyszíne, a Tatuin eredetileg dzsungelbolygó lett volna, és csak a forgatási nehézségek miatt lett végül sivatagos. Az itteni jeleneteket Tunéziában forgatták, és a robot- és hulladékkereskedő jawák hatalmas járműve kis híján nemzetközi botrányt okozott: a líbiai kormányzat ugyanis aggódva vette tudomásul a hatalmas, beazonosíthatatlan fém homokjáró mozgását a határokhoz közel. Lucasnak végül a tuniszi vezetés hivatalos kérésére kellett távolabb vinnie a gépezetet a líbiai határtól.
Az első vágás nézhetetlenre sikerült. A Star Wars első részét Lucas először egy zártkörű vetítésen mutatta be néhány rendezőbarátnak. Nem lenne igaz, ha azt mondanánk, hogy osztatlan sikert aratott: Brian De Palma egyenesen a valaha készült legpocsékabb mellélövésnek titulálta a látottakat, és egyedül Steven Spielberg mondta azt, hogy a film be fogja szakítani a tetőt. Az Obi van Kenobit alakító Alec Guinness már a forgatás közben sem spórolt a bírálatokkal, de állítólag nem volt sokkal jobb véleménnyel a moziról a másik brit színészóriás, a Halálcsillag parancsnokát, Tarkin nagymoffot alakító Peter Cushing sem. Az első vágás ráadásul katasztrofálisra sikerült, és miután Lucas megnézte, ő is tudta: a filmet ebben a formában egyszerűen nem szabad a mozikba engedni. Utómunkálatok, trükkfelvételek hosszú hónapokig tartó, idegölő – és méregdrága – sorozata következett. A hosszas forgatás és utómunkálatok végére teljesen elbizonytalanodott Lucas annyira biztosra vette a film bukását, hogy a díszpremierre végül el sem ment: ehelyett inkább elutazott nyaralni Hawaiira Spielberggel. Állítólag ezen a nyaraláson született meg az Indiana Jones-trilógia alapötlete. Lucas olyannyira nem bízott a sikerben, hogy fogadást kötött barátjával, és megállapodtak: 2,5 – 2,5 százalék erejéig cserélnek a befolyó profitból a Csillagok háborúja, illetve Spielberg kicsit korábban bemutatott mozija, a Harmadik típusú találkozások vonatkozásában. Mondani sem kell: ezzel a deallel nem Lucas járt jól utólag.
A második rész direkt vett más irányt. A Csillagok háborúja hónapok leforgása alatt vált a világ legsikeresebb filmjévé, így gyorsan eldőlt: zöld utat kap a folytatás. Lucasnak egyébként volt vészforgatókönyve ellenkező esetre is: bukás után egy alacsonyabb büdzséjű, visszafogottabb történetet forgathattak volna le (ez lett volna a dzsungelbolygón játszódó Splinter Of The Mind’s Eye, amely Erőpróba címmel magyarul is megjelent regényben). Erre azonban végül nem volt szükség, Lucas pedig további lépéseket tett a függetlenség irányába: a stúdió forrásai helyett javarészt saját pénzből, illetve bankkölcsönből finanszírozta a folytatás munkálatait. Vélhetően ekkor dőlt el véglegesen, hogy a filmből trilógiát kerekít, ezen a ponton dolgozta ki alaposabban Darth Vader – azaz Anakin Skywalker – előtörténetét. Saját tehermentesítése érdekében a rendezést egy öreg rókára, Irvin Kershnerre bízta, ami minden szempontból nagyszerű döntésnek bizonyult. A technológiai szemlélettől idegenkedő Kershner maga is aktívan belefolyt a történet végső kialakításába, és ragaszkodott ahhoz, hogy a hangsúly sokkal inkább a drámára, a figurákra helyeződjön: az 1980-ban bemutatott A Birodalom visszavágot a mai napig a trilógia legjobb darabjaként szokás emlegetni. A történet leghíresebb fordulópontjáról („Én vagyok az apád.") olyannyira hallgattak, hogy Lucas, Kershner és a forgatókönyvet jegyző Lawrence Kasdan kivételével egyedül Mark Hamillnak árulták el a csattanót, de neki is csak közvetlenül a jelenet felvétele előtt. James Earl Jones végleges utószinkronját a stáb javarésze is csak a bemutatón hallotta először, addig mindenki azt hitte, Darth Vader azt mondja: „Obi van ölte meg apádat."
Lucast szinte mindenki gyűlölte Hollywoodban a sikerek után. Lucas a Star Wars első két részével gyakorlatilag teljesen függetlenné vált anyagilag, ám irigyei és saját konoksága miatt rengeteg vita után végül kikerült a hollywoodi rendezők szövetségéből, illetve gyakorlatilag az összes álomváros-beli érdekvédelmi szervezetben páriává vált. A széria harmadik része akár teljesen más – jóval betegesebb – formát is ölthetett volna: Lucas eredetileg Steven Spielberggel akarta megrendeztetni a filmet, ám a hollywoodi viharok és Spielberg időbeosztása miatt ez végül nem jött össze. Ezután David Lynch, majd David Cronenberg volt a következő a listán, ám mindketten kikosarazták Lucast, így kötött ki végül a rendező egy teljesen ismeretlen walesi rendezőnél, Richard Marquandnál. „Körülbelül olyan volt így dolgozni, mintha úgy rendeztem volna meg a Lear királyt, hogy közben Shakespeare minden egyes mozdulatomat árgus szemekkel figyeli", emlékezett vissza később Marquand, aki meglehetősen rosszul jött ki Lucasszal, és Irvin Kershnerrel ellentétben nem is kapott szabad kezet a munka során.
A Jedi visszatér története az utolsó pillanatban állt össze, ugyanis Harrison Ford Mark Hamill-lel és Carrie Fisherrel ellentétben az első film időszakában nem szerződött le két további folytatásra, és nem is igen akaródzott elvállalnia Han Solo szerepét. Az Indiana Jones szerepével véglegesen az álomgyár legnagyobb sztárjai közé emelkedő Ford inkább azt javasolta, hogy a csempész ne ébredjen fel karbonitba hibernálását követően. Lucas természetesen mereven ellenezte ezt a koncepciót, nem is beszélve a forgatókönyvet vele közösen jegyző Lawrence Kasdanről, és egy illően szép összeggel végül sikerült is meggyőzniük Fordot arról, hogy mégis érdemes szerepet vállalnia a filmben.
A Jedi visszatér története állt össze a legnehezebben. Az utolsó pillanatban került bele a forgatókönyvbe Luke Skywalker visszatérése a Dagobah-rendszerbe Yodához – valakinek elvégre meg kellett erősítenie azt az előző filmben elhangzó állítást, hogy Darth Vader tényleg a főhős apja – , Obi-Van Kenobi feltámadásának ötletét azonban Lucas elvetette, nem kis részben a Jedi-mestert és szellemét alakító Alec Guinness ellenkezése miatt, aki köztudottan sosem volt nagy véleménnyel a Star Wars trilógiáról, és így csak egy pár perces kis jelenetet kellett vállalnia. Jelentős változás volt az eredeti koncepciókhoz képest, hogy a végső leszámolás a vukik bolygójáról, Kashyyykról átkerült az Endor kóborholdra, a jóval kisebb – ezáltal olcsóbb, és játékipari szempontból is jövedelmezőbbnek tűnő – ewokok planétájára. Az előzménytrilógia által vert hullámok utóbb elhomályosították ezt, de a medveszerű lények bevetése már a maga idejében is megosztotta a tábort: sokan bárgyúnak, ostobának, méltatlannak tartották Lucas e húzását. Lucas eredetileg egyébként a Revenge Of The Jedi címet akarta adni a filmnek, de aztán jószerivel az utolsó pillanatban mégis meggondolta magát, mondván, hogy egy Jedi sosem állna bosszút senkin. Mivel Lucas a munkálatok megkezdésekor már nem volt tagja a hollywoodi érdekvédelmi szervezeteknek, a forgatási engedélyek megszerzése és a helyszínek leegyeztetése még az első két rész elképesztő sikere ellenére is igen nehezen ment. Lucas emellett igyekezett a költségeket olyan alacsonyan tartani, amennyire csak lehetett: a forgatás hat héttel rövidebb volt, mint A Birodalom visszavág esetében, a teljes büdzsé pedig 32,5 millió dollárra rúgott, ami a kor viszonyaihoz képest persze továbbra is mamutköltségvetésnek számított. Howard Kazanjian producer számításai szerint ugyanakkor legalább 18 millió dollárt sikerült megspórolni azáltal, hogy a trükkökért továbbra is az ILM szakemberei feleltek.
Az első – negyedik – rész termelte a legtöbb pénzt. A három ős-film közül a maga idejében és az azóta megejtett több különböző felújított változattal együtt is az első bizonyult a legnagyobb pénzmágnesnek: az Egyesült Államokban 461 millió dollárt termelt, a második rész 290 milliót, a harmadik 309 milliót. Az utólagos értékeléseken A Jedi visszatér általában gyengébben szerepel a másik kettőhöz képest, ám az előzménytrilógia moziba eresztése átértékelte a harmadik – hatodik – részt. Kérdés, mennyiben befolyásolja majd az eddig elkészült hat mozit Az ébredő erő december 18-ai premierje?
(A Retro-mozi rovatunkban megjelent további filmkritikákat ide kattintva olvashatják!)
