Szerdai mozi: A különleges alakulat
Szöveg: Révész Béla | 2016. július 27. 16:53Vannak filmek, amiket soha nem nézünk meg többet. Ez pont olyan. Ryan Little rendezőnek sikerült egy annyira csapnivaló alkotást összehoznia, hogy csak pislogni tudtunk a döbbenettől.
Ennyi a történet, ezt próbálta meg kibontani a három (!) forgatókönyvíró – teljesen sikertelenül. Kezdeném a pozitívumokkal, de olyasmit nagyítóval sem lehet találni ebben a kukába való értelmetlenségben. Egy csapnivaló sztori gagyi forgatókönyvvel, rémes vágásokkal és minősíthetetlen rendezéssel. Rejtély, hogy erre a produkcióra ki és miért adott egyetlen centet is. Mickey Rourke és Dolph Lundgren neve ismert ugyan, de előbbin ez a szerep úgy állt, mint tehénen a gatya, ráadásul (általunk nagyon is kedvelt) szétplasztikázott fejével, hosszú hajával kábé úgy volt hiteles a laza-kemény amcsi főnök bőrében, mintha Justin Bieberrel játszatnánk el III. Richárdot. Rourke legendásan félrenyúl, amikor szerepet kínálnak neki, elfogadja a gagyit, ami viszont sikerre vezetné, attól távol marad. (Tarantino felajánlotta neki Butch karakterét a Ponyvaregényben, abban a filmben, amely Travoltát is kirántotta a süllyesztőből, de nem kellett az sem. A Pankrátorral már szerencsésebben választott.) A különleges alakulat esetében sincsenek válaszok, talán csak nem akart berozsdásodni, így elvállalta a borzalmasan megírt mellékfigura alakítását, szigorúan arccal a pénztár felé.
Sok mindent elárul a minőségről, amikor azt mondjuk, a legszerethetőbb színész a filmben az a Dolph Lundgren, aki nem éppen finoman cizellált játékáról és színészi eszköztárának végtelenségéről híres. A francia idegenlégióst alakító aktor legalább megpróbál eljátszani valamit, bár pontosan nem derül ki, hogy mit. De az igyekezet látszik rajta, s már ez is becsülendő. A többieken ennyi sem, fáradt és tanácstalan, instrukciótól és érzelmektől mentes színészek bóklásznak a jelenetekben, kínos mondatokat motyogva, amelyekkel jól láthatóan semmit nem tudnak kezdeni. Ami a felépítést illeti: a film első fele egy nevetséges kiképzésről szól, ahol a kiképzés annyit tesz: csináljátok! Kedvenc jelenetem ebből a teljesen elbaltázott epizódsorozatból, amikor Lundgren elmondja, mennyire fontos, hogy művészi módon tudjanak harcolni a késsel. Miután bemutatózik az egyik nagypofájú katonán, kiosztja a bökőket, párba állítja az embereket, és közli, hogy akkor rajta, gyakoroljanak. Hogy mit és hogyan, azt már nem árulja el, semmiféle instrukciót nem ad, semmilyen fogást nem mutat be, és ez a balfék dramaturgia tökéletesen jellemzi az egész csapnivaló alkotást.
A film második felében hőseink már behind the enemy lines módban tolják a háborút. Hipp és hopp, már ott is teremnek a helyszínen, ahol egy komplett német alakulatot nyírnak ki, természetesen veszteség nélkül. Egy kommentelő hívta fel a figyelmet más helyen a film egyik legszebb dramaturgiai eszementségére: a német katona felfedezi, hogy ott vannak az amcsik a táborban, ezért elkezd futni, hogy riadóztassa a többieket. Bár ha egy helyben áll, és üvölteni kezd, mindenki meghallotta volna, ő nem, ő elkezd szaladni, mert ilyen Gump-típus, elfut egy bajtársa, majd még egy, majd még egy mellett, hogy azután húsz méteres lépcsőzés után kezdjen el óbégatni: alarm, alarm! Ennél a pontnál kezdtem el a másik monitoron pasziánszozni, abban legalább van valami izgalom.
A gyönyörű magyar címen futó A különleges alakulat a teljesen értelmetlen kategóriába tartozik. Már a tizedik percben időutazáson érzetem magam, a boldog nyolcvanasokban néztünk hasonló kaliberű alkotásokat VHS-en, alámondással. De ez nem régi film, 2015-ben követték el az alkotóknak csúfolt, maximum vizesfiúnak alkalmazandó tanácstalanok. Még azt sem tudom mondani, hogy egyenrangú társa a Chuck Norris-féle Missing In Action filmeknek, mert Chuck Norris az Chuck Norris, legenda, bálvány, überelhetetlen humorforrás. Ezen a szemeten csak kínjában röhög az ember, de aztán már attól is elmegy a kedve, és egy idő után csak halkan mormol maga elé: legyen már vége, legyen már vége…
A filmet tényleg csak önkínzó hardcore fanoknak tudom jó szívvel ajánlani. Egyetlen percét sem tudom nullánál jobbra értékelni. Ez nem film, ez szadizmus, merénylet a háborús mozik és az egyetemes filmgyártás ellen.
Nincsenek szavak.
A különleges alakulat (War Pigs) – 2015
Gyártó: Schuetzle Company Productions
Rendező: Ryan Little
Forgatókönyvíró: Steven Luke, Adam Emerson
Zeneszerző: Alex Kharlamov
Operatőr: Ty Arnold
Vágó: Katerina Valenti
Szereplők: Dolph Lundgren, Mickey Rourke,Ryan Kelley, Luke Goss
Filmpremier: 2015. május 17. (Franciaország)
(További filmkritikáinkat ide kattintva olvashatják el.)
