Szerdai mozi: Gyávák és hősök

Izgalmas ötlet, s a szereplőgárda illetve a rendező személye garantálná, hogy egy jó mozit tálaljanak elénk, ám a forgatókönyvíró és Redford bizonytalan narratívája teljesen tönkrevágja a filmet. Kevés olyan alkotás van, amit nem tudok egy ültő helyemben végignézni, ennek a másfél órának azonban négyszer kellett nekifutnom, annyira semmi nem volt rendben vele. Érthetetlen, Redford miről is akart pontosan bemutatni, s utólag visszatekintve, ezt a színészek sem nagyon értették. Cruise kettős szerepben volt jelen a forgatáson, egyfelől színészként, másfelől a Cruise/Wagner produceri cég egyik tagjaként, s ilyen minőségében nem kis összeget tolt a produkcióba. Utólag azt nyilatkozta, Redford életműve iránti tiszteletből vett részt a munkálatokban, s ebből a mondatból, csak az nem tudja kiolvasni a szégyenkezést és a magyarázkodást, aki nem látta a filmet.

A rendező-főszereplő egyetlen pillanatig nem tudta eldönteni, melyik szereplőjének van igaza, s melyiknek nincs. A három szálon futó cselekmény közül a katonáké a legunalmasabb, ők mennek a vágóhídra kérdések nélkül, hogy egy jeges hegytetőn meghaljanak. Karakterük, izgalmas vonásuk nulla, két megíratlan szerepet bámulhatunk, a színészeknek pedig ötletük sem volt, mit kezdjenek a semmivel. A baj az, hogy Redfordnak sem, bár az is igaz, hogy a semmit még Hollywoodban is elég nehéz eljátszani. (Na ja, nekik nincsen Tarr Bélájuk.)

Nehéz kimondani, de az ezerszer elátkozott Tom Cruise jelenete menti meg a filmet a botrányos unalomtól. A színész lubickol a sármos, törtető és óriási manipulátor politikus szerepében, aki még úgy is képes befolyásolni egy dörzsölt újságírót, hogy tudja, az már régen rájött arra, hogy befolyásolni akarja. Meryl Streepnek sem ez élete szerepe. Felesleges és túlzóan teátrális gesztusokkal dolgozik (nyilván rendezői instrukció alapján), a szerkesztőségi nagyjelenetében bemutatott vonaglása, műhisztériája és a „jaj, de melegem van" eljátszása pedig egyenesen kínos.

Ennél már csak a tanár-diák vita a kellemetlenebb. Ez adná a film alapját, a filozófiák és érvek csatáját, helyette egy üres, kötözködős, néhol gúnyos, néhol feszengő szópárbajt kapunk, ahogyan azt Robert Redford elképzeli. Pár perc elteltével azt sem értjük, pontosan miről akarja meggyőzni az ifjú padavant a mester, Redford valamire nagyon rá akarja vezetni tanítványát, ám a szóözönben még valós kérdések sem bukkannak fel, nemhogy valós válaszok. Hogy valamit akar, az nyilvánvaló, hogy pontosan mit, azt valószínűleg ő maga sem tudta megfogalmazni, legalábbis a filmben biztosan nem.

A Gyávák és hősök még kategóriáján belül is rendkívül gyenge alkotás, ha azonban azt nézzük, hogy kik az alkotók, ez bizony szégyenteljes teljesítmény. Ember legyen a talpán, aki dekódolni tudja ezt a 90 percnyi tömény sületlenséget. Ahogyan egy kolléga kiválóan megfogalmazta: ha akarom, háború mellett érvelő patrióta, ha akarom, pacifista film. Amikor visszakérdeztem, neki mégis miről szólt, megrántotta a vállát: „Arról, hogy Meryl Streep hatvan felé is hihetetlenül jól nézett ki."

Gyártó: Metro-Goldwyn-Mayer

Rendező: Robert Redford

Forgatókönyvíró: Matthew Michael Carnahan

Zeneszerző: Mark Isham

Operatőr: Philippe Rousselot

Vágó: Joe Hutshing

Szereplők: Robert Redford, Meryl Streep, Tom Cruise

Filmpremier: 2007. október 22.

(További filmkritikáinkat ide kattintva olvashatják el.)