Szerdai mozi: Kiképzőtábor
Szöveg: Révész Béla | 2016. március 16. 17:00John McTiernan rendező a 2000-es évek elején gondolt egyet, maga mellé vette Travoltát és Samuel L. Jacksont, majd leforgatta a „csavarok filmjét.” Mai napig nem egyértelmű, hogy a Kiképzőtábor óriási ötlet-e, vagy egy agyonbonyolított kényszermozi.
A történet idáig klasszikusan B-kategóriás, a néző csak akkor kezd eszmélni, hogy valami nem szokványosat lát, amikor a túlélők vallomását megfilmesítve látva rájön, valaki nagyon nagyot hazudik arról, mi is történt a dzsungelben a végzetes éjszakán. John McTiernan rendező nem kis név a szakmában, a Predator, a Die Hard és a Vadászat a Vörös Októberre mágusa ezúttal valami újat és eredetit akart álmodni. Az alapötlet persze se nem új, se nem eredeti. A bátrak igazsága jó néhány évvel a Kiképzőtábor előtt készült, és ami azt illeti, sokkal árnyaltabban mutatja be a nem létező igazság legkülönbözőbb változatait. McTiernan nyilván sokat látta a Meg Ryan filmet, ő azonban többet akart annál a koncepciónál. A film elejétől a végéig a néző becsapásáról szól, ami maradéktalanul sikerül ugyan, de nem tudunk szabadulni az érzéstől, hogy rendezőnk kicsit túltolta a dolgot.
Egy idő után belezavarodunk a rengeteg variációba, s persze már a másodiknál sejtjük, hogy nem ez lesz az utolsó hazugság, amit látunk, de ilyen tömény dózisban már soknak tűnik a csavar csavarjának a csavarja. A nem ismert igazság hazug tálalása kerül szemünk elé minden mennyiségben, néhol zavaros és kapkodó a történet, pont, mint a vágás és a „szemtanúk" elbeszélései. A harmadik verziónál már zsong a fejünk a nevektől, nehéz követni, állítólag ki mit csinált és miért. És akkor még messze nincs vége a történetnek, hiszen csak a végső jelenet kínál véglegesnek értelmezhető megoldást, ám (és ezzel a film készítői el is érték céljukat) akkor már hajlamosak vagyunk arra, hogy azt sem hisszük el. (Bátor voltam, végignéztem a stáblistát is, hátha a végére beraktak még egy csavart, annyira elbizonytalanító a történet szövése.)
Spoilerezni nem fogok (megacsavar van ugyan a film végén, de senki ne számítson Hatodik érzék szintű állkapocs csattanásokra), inkább felhívnám a figyelmet a két főszereplőre. Jackson félelmetesen alakítja a rettegett kiképzőtisztet. Legijesztőbb jelenetei nem is az üvöltözős epizódok, abból látunk eleget más filmekben is, inkább azok, amikor elvigyorodik, vagy éppen halkan beszél valamelyik emberéhez. Ott érezni igazán, hogy a pasas habozás nélkül belevágná a kését bárkibe, aki ellent mer mondani neki. Travolta (aki abban az időben még mindig mindent elvállalt, hogy feledtesse a nélkülözés évtizedeit) szokásos laza-fenyegető figuráját hozza, ami tökéletesen illik Hardy cinikus, ki-ha-én-nem alkatához. Úgy manipulál, hogy még a néző is elhiszi, ő csak egy kívülálló, aki gyorsan le akarja tudni szokatlan feladatát, s mi is csak későn kapunk észbe, hogy jobban benne van a dolgok sűrűjében, mint bárki más a sztoriban. A két színészt egyetlen jelenetben láthatjuk együtt, akkor viszont boldog emlékként villan be agyunkba a Ponyvaregény feledhetetlen kettőse.
A Kiképzőtábor a kevésbé ismert alkotások közé tartozik. Megkockáztatjuk, a tomboló siker elmaradása talán a túlbonyolított történet következménye. Amikor rájövünk, hogy minden, amit látunk, csupán hazugság, kezd egysíkúvá és kissé vontatottá válni a dolog, s már csak azt várjuk, mikor derül ki, hogy a legutóbb megjelenített igazság is csak kamu volt. A bátrak igazsága ennél sokkal érthetőbben épül a néző becsapására, igaz, minden hazugság ellenére abban a filmben a fekete mégis fekete, a fehér pedig fehér. A Kiképzőtáborban csupán a színhelyek egyenszürkék, a folyamatosan zuhogó eső még inkább arra készteti a nézőt, hogy teljesen elveszítse a fonalat, és gyakorlatilag egy idő után azt se tudja, mi történik valójában a szeme láttára. Mindez azonban nem hiba, hanem maga a koncepció. Kifejezetten ajánlott film, azon alkotások köréből, amit szinte azonnal újra lehet nézni, hogy a végeredményre utaló jeleket lehessen keresni az előzményekben. Mókának sem utolsó.
Gyártó: Phoenix Pictures/Intermedia Films
Rendező: John McTiernan
Forgatókönyvíró: James Vanderbilt
Operatőr: Steve Mason
Zene: Klaus Badelt, Ramin Djawadi
Vágó: George Folsey Jr.
Szereplők: John Travolta, Connie Nielsen, Samuel L. Jackson, Timothy Daly, Giovanni Ribisi, Roselyn Sanchez
Filmpremier: 2003. március 28. (USA/Kanada)
Magyarországi bemutató: 2004. április 6. (DVD)
(További filmkritikáinkat ide kattintva olvashatják el.)