Színészként is jól muzsikáltak
Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2015. május 2. 14:57Ünnepnappal összecsengő esemény: a katonazene napján, április 30-án rendezték meg Székesfehérváron a tizenhatodik Zenekari Kerekasztal elnevezésű, beszélgetős-zenés rendezvényt Székesfehérváron, amelyen a résztvevők felidézték a magyar katonazene történelmének egyik legkülönlegesebb felkérését is.
Persze a zenekari kerekasztal nem shakespeare-i viharral kezdődött, hanem a jeles nap alkalmából írott honvédelmi miniszteri-vezérkar főnöki közös köszöntőlevél ismertetésével. Ruff Tamás őrnagy, a zenekar karmestere többek között felolvasta, hogy a katonazenekarok a zene nyelvén jelenítik meg a sereg lelkét, és beszélnek arról, milyen is a magyar honvéd.
De aztán már tényleg a színházi produkcióra helyeződött a hangsúly, ami – mint hallhattuk – a katonazenekarok történelemben eddig több tekintetben is egyedülálló. A kérdés persze az, mi visz rá egy rendezőt arra, hogy katonazenekart építsen be egy színházi előadásba.
„A Lear-királyban alapvetően egy erős, katonai hatalom széthullásának folyamata érdekelt, valamint általában véve a régi rendszer, és az új rendszer harcra – beszélve itt teljesen általánosságban különféle rendszerekről. Dobri Dániel zeneszerző fúvószenéje Lear király gondolatait tárja a közönség elé, míg a zenekar egyben a főszereplő kíséretét, hatalmát is szimbolizálja, azaz látványelemként is erős hatást gyakorol. Igen ám, de hol találni olyan zenekart, amelyik mozgás közben is képes játszani…? – elevenítette fel a kezdeteket a Vörösmarty Színház művészeti vezetője (fenti képünkön balra), aki egyébként sorkatonaként Zalaegerszegen szolgált, és nem mellesleg tartalékos hadnagy.
Így esett, hogy Ruff Tamás őrnaggyal egyeztetve, majdnem a teljes zenekar szerves elemként bekerült a produkcióba – mindenki nagy örömére, amit a közönség tapsaiból is bárki lemérhetett.
„Noha a zenészeink közül szabadidejükben sokan játszanak színházban, nyilván a zenekari árokban ülve dolgoznak. Itt pedig gyakorlatilag a teljes előadás alatt színpadon voltunk, ami a szakmailag nehéz zene mellett fizikálisan is kihívást jelentett. Ugyanakkor mindez nagyon inspiráló volt számunkra. Ilyen előadásra katonazenekart még nem kértek fel" – avatta be a karmester a közönséget a részletekbe.
Bagó Bertalan mindehhez csak annyit fűzött hozzá, hogy „bárcsak minden színész olyan fegyelmezett lenne, mint a katonazenekar".
Szintén a zenekarhoz kapcsolódó hír, hogy Mergl Róbert százados, karmester-helyettes (képünkön fenn) a közelmúltban a fehérvári és a tatai összevont katonazenekart sikerrel vezényelve tartotta meg diplomahangversenyét Móron.
A szerző felvételei
