215 éve született a hadmérnök, matematikus, vívó és hegedűművész

Bolyai János Kolozsvárott született 215 évvel ezelőtt, 1802. december 15-én. 12 évesen került édesapja iskolájába, a marosvásárhelyi Református Kollégiumba, ahol rögtön a negyedik osztályt kezdte. 1818-ban átkerült a bécsi katonai akadémiára, ahol 1823-ban kitűnő eredménnyel szerezte meg a hadmérnöki képesítést. Egy év továbbképzést követően kinevezték alhadnagynak és a temesvári erődítési igazgatósághoz helyezték. 1831-től főhadnagyként Lembergben (Lviv) teljesített szolgálatot, majd pedig 1832-ben századosi rangban áthelyezték Olmützbe. Szerette volna, ha felettesei felmentik a katonai szolgálat alól, hogy nyugodtan folytathassa tudományos munkáját, ám kérelmét elutasították. 1833-ban, kapitányként helyezték nyugállományba.

Ezt követően először édesapjához költözött, de nem igazán jöttek ki egymással, így visszavonult domáldi (Románia) birtokára, ahol együtt élt Kibédi Orbán Rozáliával. 1849-ben összeházasodtak, két gyerekük – Dénes és Amália – született. Miután 1846-ban visszaköltöztek Marosvásárhelyre, János csak a tudományos problémákkal foglalkozott és jelentős matematikai eredményeket ért el. 1852-ben elvált feleségétől és egy bérelt szobába költözött. 1860. január 27-én halt meg, két nappal később egy jeltelen sírba temették.

A marosvásárhelyi református egyház halotti anyakönyvébe ezt írták: „Bolyai János, nyugalm. Ingenieur Kapitány – meghalt agy- és tüdőgyulladásban. – Híres, nagy elméjű matematikus volt, az elsők között is első. Kár, hogy nagy talentuma használatlanul ásatott el."
A matematika mellett a zenével és a vívással is foglalkozott. Zeneszeretetét édesapjától örökölte, aki az 1800-as évek közepén zenetanítással is foglalkozott. János hétéves korától tanult hegedülni, tíz éves korától pedig már kisebb műveket komponált.

Egyes életrajzokban félelmetes párbajhősnek írták le őt: tizenhárom tiszttársával vívott egymás után párbajt, azzal az egy kikötéssel, hogy két menet között hegedülhessen egyet.
Száva István: Apa és fia – Bolyai Farkas és János élete című könyvében az alábbit olvashatjuk: „Bolyai Farkas meglehetős aggodalommal értesült fia »lovagias ügyeiről"« Jól tudta, hogy János katonatiszt lévén nem térhet ki ezek elől, és tudta azt is, hogy kitűnő vívó, és ezért aránylag kevesebb veszedelem fenyegeti. De élt benne az aggály, hogy János sem egészen vétlen a sok párbajban, és ez arra mutat, hogy jelleme egyre inkább hajlik a kötekedésre. Hiába óvta mindig a duellumoktól (szerk.: párbaj), éppen úgy nem tudta visszatartani, amiként a paraleláktól sem. (…)"