„A fiúk megszülettek!”
Szöveg: Szűcs László | 2018. július 15. 14:16Hetvenhárom évvel ezelőtt, 1945. július 17-én, a németországi Potsdamban kezdődött az a konferencia, amelyen a második világháború győztes nagyhatalmainak vezetői ültek asztalhoz. A tanácskozás jelentősen befolyásolta a 20. század második felének történelmét. Csakúgy, mint az a szigorúan titkos kísérlet, amit egy nappal korábban hajtottak végre az Egyesült Államokban, az új-mexikói Alamogordóban…
A „Trinity", azaz magyarul „Szentháromság" névre keresztelt teszt helyszíne az új-mexikói Jornada del Muerto sivatagban volt, 56 kilométerre Socorrótól, a White Sands kísérleti bázison. A teszten a Manhattan-terv tudósai már 1945 májusa óta munkálkodtak: miután – a műszerek beállítása érdekében – az atombombáéhoz nagyjából hasonló erejű robbantásokat végeztek, nekiálltak a szerkezet összeszerelésének. A kísérleti fegyvert – ami a teszt során a „The Gadget", azaz „A szerkentyű" nevet viselte – nem repülőről dobták le, hanem egy 30 méter magas acéltorony tetején hozták működésbe. A nagy nap hajnalán 4 óra 45 perckor érkezett meg a kedvező időjárás-előrejelzés, így a Manhattan-terv (azaz az atomfegyver kifejlesztésére 1942-ben létrehozott projekt) vezetője, Robert Oppenheimer 5 óra 10 perckor elrendelte a 20 perces visszaszámlálást. A projekt vezetői tudósai és katonái a toronytól 16 kilométerre kiépített helyszínen figyelték az eseményeket…
A mintegy 20 kilotonna TNT energiájával egyenértékű atombomba végül 5 óra 29 perckor robbant fel. A leírások szerint a robbanást követő második másodpercben „a környező hegyeket a napnál is erősebb fény világította meg", a villanás pedig még 300 kilométeres távolságban is látható volt. A nukleáris robbantás során kialakuló gombafelhő 12 kilométeres magasságig jutott fel a légkörbe, a talajon pedig egy 3 méter mély és 330 méter széles kráter maradt, amelynek alját a felszabaduló hő nyomán a sivatagi homokból keletkezett, radioaktív és zöld színű üveg borította. Ezt az anyagot a tudósok – utalva a teszt nevére – trinititnek nevezték el.
„Tudtuk, hogy a világ nem lesz ugyanolyan többé. Néhányan nevettek, néhányan sírtak, a legtöbben csöndben maradtak. Eszembe jutott egy sor a hindu Bhagavad-Gitából: Visnu meg akarja győzni a Herceget, hogy tegye a kötelességét, és hogy lenyűgözze, teljes fegyverzetben mondja neki: »Most én lettem a halál, a világok pusztítója«. Azt hiszem, valamilyen formában mind ezt gondoltuk" – fogalmazta meg a robbantás utáni érzelmeit egy 1965-ös dokumentumfilmben Robbert Oppenheimer.
Az atombomba sikeres tesztjéről telefonon értesítették az éppen Potsdamban tartózkodó Harry S. Truman amerikai elnököt. „A fiúk megszülettek!" – kapta a titkosított üzenetet az elnök, így szerezve tudomást arról, hogy a kísérlet sikerült. „Néhány órát Sztálinnal töltöttem… Azt mondta, van még néhány kérése. Csak bátran, adja elő, mondtam neki, és jöttek a dinamiterejű szavak. De nálam is van egy jó adag dinamit, amit most nem robbantok fel" – jegyezte fel ezen a napon naplójába az amerikai elnök.
A folytatás pedig közismert: az augusztus 2-ig tartó potsdami konferencia után Harry S. Truman az atombomba japán városok elleni bevetése mellett döntött. Az amerikai légierő katonái augusztus 6-án Hirosimára dobták le a „Little Boy", vagyis „Kisfiú" nevű, urántöltetű atombombát, míg augusztus 9-én Nagaszaki fölött robbant fel a „Fat Man", azaz „Kövér Ember" névre keresztelt, plutóniummal töltött nukleáris fegyver.
Amerikai katonai dokumentumokból jó pár évvel később az is kiderült, hogy a hadvezetés összesen 12 atombomba ledobását tervezte. A harmadiknak már az idejét is kitűzték: augusztus 19-én tervezték felrobbantani, célpontja pedig nagy valószínűséggel Kokura kikötővárosa, esetleg a Japán Birodalom fővárosa, Tokió lett volna. Szerencsére erre már nem került sor, hiszen Hirohito császár augusztus 15-én bejelentette: országa feltétel nélkül leteszi a fegyvert, véget vetve ezzel a második világháborúnak.
Fotó: internet
