A hadtörténelem (egyik) legfurcsább háborúja

Nem mondhatni, hogy az első világháborút követően békés volt a viszony a két európai szomszédos ország között. Ennek oka abban keresendő, hogy már a balkáni háborúk idején is torzsalkodtak egymással, a Nagy Háborúban pedig egymás ellen harcoltak. Görögország 1917-ben az antant oldalán lépett be az akkorra már világméretűvé terebélyesedett konfliktusba, míg Bulgária már 1915-ben a központi hatalmak oldalán üzent hadat Szerbiának, s vette ki részét a harcokból.

A két ország csapatai egymás ellen is harcoltak: már 1917 végén a görögök kisebb sikereket értek el a bolgárokkal szemben a Vardar folyótól nyugatra, ám később, 1918 szeptemberében a franciákkal és britekkel kiegészített görög sereg – heves tüzérségi előkészítés után – lerohanta a bolgár arcvonalat és visszavonulásra kényszerítette az ország hadseregét. Ennek köszönhetően a bolgárok néhány napon belül megadták magukat.

A háborús sérelmeknek (is) köszönhetően a két ország kapcsolata még a ’20-as években sem volt barátinak mondható. Leginkább a határ mentén, a bulgáriai Petrics város közelében volt állandó a feszültség. Az izzó parázs 1925-ben lobbant fel – mégpedig egy egészen furcsa ok miatt… Október 22-én egy görög katona, egy kutyát üldözve áttévedt a bolgár oldalra, ahol lelőtték. A görögök bosszút esküdve másnap betörtek Petricsbe. Szerencsére a háború nem tudott kiteljesedni, mivel a Népszövetség felkérte a görögöket, hogy hagyják el a várost, a bolgároknak pedig meg kellett fizetniük a károkat. Tíz nappal később Görögország visszavonta csapatait a határ mögé, a bolgárok pedig 45 ezer font kártérítést fizettek.

A rövid ideig tartó konfliktus ötvenkét áldozatot követelt, s méltán érdemelte ki a „hadtörténelem egyik legfurcsább háborúja" kétes címet.

A határmenti öldöklést kiváltó kutya sorsáról nem maradtak fenn feljegyzések…