A katona legjobb barátja

Szöveg: Snoj Péter | 2013. február 17. 11:16

Azt gondolnánk, hogy a saját gyermekkorunkat végigkísérő nyalánkság, a színes, ínycsiklandó gombokból álló M&M’s a modern kori édességipar kétségkívül egyik legnagyobb találmánya. Ám nincs új a nap alatt, ugyanis e kemény, csokoládébevonatú finomság bizony már 1941 óta fakasztja mosolyra a gyermek-, a felnőtt- és nem utolsósorban a katonaajkakat.

De mit is takar a rövid elnevezés?

Betűszó. Mégpedig a két megalkotó, Forrest Mars és William Murrie közös vállalkozására emlékeztet az édesség neve. Még az Egyesült Államok hadba lépése előtt, 1941. március 3-án védte le Forrest Mars, a Mars édességgyár elnöke az ötletet és az előállítás tervét, miután megegyezett a híres Hershey csokoládét is előállító William Murrie-vel a közös gyártásról. Az együttműködésre azért volt szükség, mert Mars a jegyrendszer okozta csokoládé- és ételkvóta miatt alapanyaghiányban szenvedett, míg e téren Murrie cége tehetősebben állt ez idő tájt.

Még ebben az évben elkezdődött a gyártás, és az édesség hamarosan az amerikai katonák „C" típusú fejadagjának is értékes részévé vált. Habár a szlogen csak 1954-ben vált hivatalossá, már ekkor is úgy nevezték: a cukor, ami „nem olvad a kezedben, csak a szádban."

Az amerikai hadsereg egyébként többféle fejadagot is összeállított a harctéren ellátandó katonák számára. Ilyen volt a „C", a „D" és a hírhedt „K" fejadag. Mindegyik más felhasználásra készült. A „C" a harcoló alakulatok napi ellátására szolgált, a „D" inkább kiegészítő élelem volt, tele édességgel. A „K" fejadagnak pedig egyfajta vésztartalék szerepét szánták, ugyanis minden katona zsákjában megtalálható volt arra az esetre, ha nem kapnának utánpótlást a harcok közepette.

Kiszerelés

Egészen 1948-ig papírból formált, két végükön lezárt csövekben árulták a drazsészemeket, amelyek klasszikus színei a barna, citrom- és narancssárga, piros, zöld és lila voltak. A háború későbbi éveiben egységesítették világosbarna színűre az apró finomságokat. A mai napig látható dizájn, miszerint minden szemen szerepel egy „M", már 1941-ben is jelen volt, akkor még fekete ételfestékkel bélyegezve a katonák kedvencét.

A fejadagokba csomagoltak mellett az M&M’s megtalálható volt az úgynevezett PX-ek, azaz tábori készletellátók kínálatában is.

Háborúban az édességipar

Csak 1942-ben körülbelül százezer kilogrammnyi M&M’s-t csomagoltak és szállítottak a harcoló amerikai csapatokhoz. A háború vége felé már heti 272 tonna volt az átlagtermelés. Elsősorban „hadi alkalmazásra" készült, ugyanis először csak 1946-ban, a háború végét követően került ki nagyobb mennyiségben a boltok polcaira is a kézben megolvaszthatatlan nyalánkság. Ekkoriban egy 200 grammos csomag 15 centbe került.

Az M&M’s azóta is a hadsereg ellátásának szerves részét képezi, hiszen a II. világháború korabeli fejadagok mai utódjaiban, az MRE-csomagokban is gyakran megtalálható egy-egy zacskónyi színes finomság. Ennek oka, hogy az amerikai hadvezetés (akárcsak számos más nemzeté) régóta tudja, hogy a katonák kalóriadús ellátása mellett legalább ugyanolyan fontos a jó morál fenntartása, ami olyan finom falatokkal érhető el, amelyek legalább pár percre boldogságot okoznak, egy kis hazai íz- és érzésvilágot kölcsönöznek, bárhol is teljesítsen szolgálatot a katona.