A komáromi erődrendszer: I. rész
Szöveg: Ördög Kovács Márton | 2020. április 13. 14:41Három részes sorozatunkban a nagy történelmi múlttal rendelkező komáromi erődrendszert mutatjuk be, mely földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően már a Római Birodalom idejétől kezdve jelentős kereskedelmi és hadászati és kulturális központnak számított. Első részünkben az ókortól követjük a város és a hozzá szervesen kapcsolódó és fokozatosan kiépülő erődrendszer történetét, egészen a 16. század végéig.
Három földrajzi tájegység – a Komáromi-Esztergomi-síkság, a Csallóköz és Mátyusföld – találkozásánál, a Duna két partján terül el Komárom. A Duna bal partján lévő városrész Komarno, mely Szlovákiához tartozik, a jobb partján lévő kisebb rész Magyarország területén helyezkedik el.
Számos régészeti lelet bizonyítja, hogy – ma már a városhoz tartozó Szőny területén – kelták alapítottak települést, mely a Dunának is köszönhetően fontos kereskedelmi pont volt. A folyamatosan gyarapodó település hadászati és stratégiai szempontból a Római Birodalom terjeszkedésének következtében vált jelentőssé. A Pannónia provincia területéhez tartozó település a birodalom dunai határának köszönhetően és az ennek mentén kiépülő „limes romanus" miatt a provincia egyik központja lett. A birodalom idején kiépülő Brigetio település nevében is őrzi kelta múltját, várat, erődöt jelent. Az 1-4. század között folyamatosan fejlődő település védelmét egy földvár látta el, melyet a 2. században kőfallal vettek körül. Brigetio hadászati és stratégiai szempontból nemcsak a határvédelem miatt volt fontos település, de innen védték a Vág-menti kereskedelmi vonalat, melyet az északról betörő kvádok veszélyeztettek. A határ a település és a kereskedelmi vonal biztosítása érdekében folyamatosan közel 6000 légiós állomásozott itt. Ezekben az időkben kezdték el a Duna bal oldalán elterülő városrész megerősítését is, kezdetben egy földerődöt építettek ki, amit később kőfallal erősítettek meg. Ezt a városrészt Celementiának nevezték, és a Duna jobb oldalán állomásozó brigetiói légió egy cohorsa védte 500 fővel.