A látnok feltaláló

„Ha fel tudok találni egy olyan lőfegyvert, amely gyorsasága révén egy embert is képessé tenne arra, hogy száz helyett álljon helyt, nem lenne szükség ekkora hadseregekre, és jelentősen csökkenne a csatáknak és járványoknak kitett emberek száma" – jelentette ki Gatling; sajnos nem lett igaza…

Feltalálói tehetsége már fiatal korában megmutatkozott. Még 21 éves sem volt, amikor megalkotott egy a gőzhajóknál használható hajócsavart. Később a Missouri állambeli St. Louis-ban búza- és rizsvetőgépek fejlesztésén dolgozott. Bár 1850-ben az Ohio Medical College-ban orvosi diplomát szerzett, ezt a hivatását soha nem gyakorolta.

Az amerikai polgárháború kitörésekor Gatling Indianapolisban lakott, ahol a fegyverek fejlesztésének szentelte magát. 1862-ben, a háború elején mutatta be a Gatling-géppuskát. Egy évvel később megalapította a Gatling Gun Companyt. A fegyvert sikerült már a polgárháború alatt kifejleszteni, de nem vett részt sok bevetésben. Gatling 1870-ben a szabadalmát a Colt Firearms gyárnak adta el.

Élete későbbi szakaszában Gatling találmányokat szabadalmazott, kerékpárt, hajócsavart, gőzekét (gőzhajtású traktor), egy motoros ekét és további találmányokat más területeken is.

A géppuska megalkotása során Gatling hat, külön zárral és elsütőszerkezettel ellátott fegyvercsövet szerelt egy kézzel meghajtott tengelyre. A forgás során a lőszer a fegyver tetején elhelyezett tárból, felülről esett a csőbe, a kellő helyzetbe érve a cső elsült, majd tovább forogva kivetette a hüvelyt és a folyamat újrakezdődött.

A megoldás igazi újszerűsége nem a forgómechanizmus volt, sem a tűzgyorsaságot növelő és a túlhevülést megelőző több fegyvercső, hanem a gravitációt kihasználó lőszeradagolás. A biztonságos fegyver az el nem sült töltényt is kivetette, és teljesen gyakorlatlan személyzet is kezelhette. A faállványra szerelt, ló vontatta Gatling-géppuska 200 lövés/perc tűzerővel rendelkezett, ezt később 1200 lövés/percre(!) növelték.

Az amerikai katonai bürokrácia sokkal lassabb volt, a fegyverből alig rendeltek a polgárháború alatt, és csak 1866-ban állították rendszerbe. Alig húsz évvel később megjelent azonban a kétszer gyorsabb Maxim-géppuska, amely kézi meghajtás helyett gázelvezetéses rendszert használt újratöltés céljára, így Gatling géppuskáját az amerikai hadsereg 1911-ben elavultnak ítélte.

A második világháború után a Gatling-féle mechanikus rendszernek elektromos meghajtást fejlesztettek ki, így a Gatling-koncepció alapján működik például az M61 Vulcan gépágyú, melyet 1959-ben állítottak rendszerbe.
Az M61 Vulcan 20 milliméteres hidraulikus, illetve pneumatikus meghajtású hatcsövű, léghűtéses, elektromos gyújtószerkezetű, Gatling-rendszerű (forgó csőköteges), nagy tűzgyorsaságú önműködő gépágyú. Ez az alapvető fedélzeti fegyvere az amerikai katonai repülőgépeknek már 50 éve.

A fegyvert eredetileg a General Electric tervezte és gyártotta, majd később a General Dynamics lett a gyártó. A fejlesztést követően szinte az összes nyugati vadászrepülőgépbe és több bombázóba is beépítették, valamint a haditengerészeti flottaerők közel-légvédelmi eszközei között is helyet kapott Phalanx néven. Itt mutatkoztak meg űrméretbeli korlátai, ezért itt a 20 milliméter űrméretű csöveket 30 milliméteresre cserélték. Több szárazföldi, csapatlégvédelmi változatát is kifejlesztették, mint például az M163-at.  Beépített fegyverzetként alkalmazzák az F–22 Raptor amerikai gyártású nehéz vadászbombázón, a világ első ötödik generációs harci repülőgépén.

Gatling örökségét napjaink fegyveres konfliktusaiban is rendszeresen felhasználják a civil áldozatok, a polgári lakosság veszteségeinek minimalizálása érdekében. A feltalálónak talán mégis igaza lett, és kevesebb ember hal meg találmánya miatt…?