A második világháború első áldozata
Szöveg: Takács Vivien | 2013. szeptember 1. 8:04Azt, hogy pontosan hányan vesztették életüket a második világháborúban nem lehet megmondani. Feltételezések szerint 50-70 millió között lehet a katonai és a polgári áldozatok száma. Azt is nehéz is meghatározni, hogy ki lehetett a háború első áldozata, ennek ellenére sokan mégis úgy tartják, hogy a második világháború első áldozata a lengyel Wojcieh Najsarek volt.
Az utókorra maradt feljegyzések szerint Wojciech Najsarek törzsőrmester – a Szymankowo vasútállomás munkatársa – 1939. szeptember 1-jén hajnali 4 óra 50 perckor, öt perccel a háború kitörését követően vesztette életét a a westerplattei ütközetben.
A lengyel altiszt 1900. április 22-én született Jacmierzben, Galíciában, az Osztrák-Magyar Monarchia területén. 1920-ban önkéntesként állt be a lengyel hadseregbe, katonaként 1920-ban részt vett a lengyel-szovjet háborúban. Miután leszerelt a lengyel állami vasutaknál dolgozott és közben folytatta tanulmányait. 1926-ban megnősült, és miután 1933-ban leérettségizett részt vett egy két éves vasúti munkákkal foglalkozó továbbképzésen Poznanban. 1937-ben a gdańsk-westerplattei vasútállomás főnöke lett. Ugyanakkor megtartotta katonai rangját, azaz törzsőrmester maradt.
A Híd című folyóirat 1959. októberi számában Saffer Pál, Megsárgult papirosok tanúsága – Így kezdődött a második világháború című írásában a következőket olvashatjuk a westerplaetti csatáról: „Csendes, meleg augusztusi éj borult gdanszki (danzigi) kikötő szürke, olajos vizére. A kikötői csatorna fölött alig hallhatóan szállt el a városháza és a Szent Katalin templom toronyórájának kongása, majd a kikötői előváros, az Új kikötő templomtornyai felelgettek neki jelezve, hogy a futó idő az elmúlt nap utolsó percét is magával vitte.
1939. augusztus 31-e volt. Éjfél.
A kikötői csatorna túloldalán, a zöldellő hársak és nyárfák árnyékában egy hatszáz méter széles és ezerkétszáz méter hosszú földnyelvecskén a zajtalan éjben egy maroknyi lengyel katona meredt a sötétbe és a csatorna éjnél is feketébb vizére. Őrködtek…
A kicsiny félsziget közepén, Henryk Sucharski őrnagynak, e maroknyi katonacsoport parancsnokának szobájában fény gyulladt. A parancsnok egyedül volt. Dabrowski kapitány, a helyettese, akivel együtt lakott, elment az őrségeket ellenőrizni. Az őrnagy tollat, papírt vett elő, levélíráshoz látott. Levelén a dátum 1939. szeptember 1-ét jelzett, a második világháború kitörésének napját, a hely pedig Westerplatte, ahol eldördült az első lövés."
Henryk Sucharski őrnagy naptárjába fel is jegyezte ezt az első lövést:
„Szeptember 1-je: 4,45 Roham a Westerplatte ellen. Tűz a páncélosról. Első sebesültek és halottak."
Ennek a rohamnak lett első áldozata Wojciech Najsarek is. Hajnali 4 óra 50 perckor, öt perccel a német támadás kezdete után furcsa zajokat hallott, ezért elhagyta a bázisát és körülnézett. Ekkor nyitott sortüzet a Schleswig-Holstein német csatahajó, melynek géppuska tüze eltalálta a törzsőrmestert, aki azonnal belehalt a sérüléseibe. Rajta kívül számos fegyvertelen vasúti munkástársa életét vesztette a második világháború első ütközetében. 1945-ben Najsarek megkapta a legmagasabb lengyel katonai bátorságért és hősiességért járó posztumusz díjat. 1970-ben emlékkövet emeltek a halálának helyén.
A westerplattei ütközetben alig kétszázan harcoltak: „…ez a maroknyi ember, a világtól elvágva azon a parányi földnyelven, olyan kétségbeesetten verekedett, mintha tudta volna, hogy utánuk Katyin, Sztalingrád, Kragujevac, Auschwitz, London, Berlin és Hirosima vérgőzös őrülete következik" – fejezi be írását Saffer Pál.
Amíg az első áldozatról sok mindent lehet tudni, addig az 1945. szeptember 2-án véget ért második világháború utolsó halottjáról nem maradtak fenn feljegyzések.
Fotó: internet
