A második világháború tíz legvéresebb csatája

A sztálingrádi csata a második világháború európai hadszínterének fordulópontja volt. A német csapatok 1942. augusztus 23-án kezdték meg hadműveleteiket a város ellen, amely szimbólum volt a náci vezetés szemében, hiszen „hírhedt ellenség", Sztálin nevét viselte. Az egyhuzamban 199 napig tartó csata a „világtörténelem leghosszabb ütközete" kétes címet is kiérdemelné. A csata három részre osztható, a kezdeti német ostromra, a városért folyó rendkívül intenzív, házról házra terjedő harcra, valamint a szovjet ellentámadásra, amely végül bekerítette és javarészt foglyul ejtette a németeket és szövetségeseiket. Az 1943. február 2-ig tartó csata nemcsak a második világháború, hanem az egész hadtörténelem legvéresebb ütközete volt. Az áldozatok pontos száma még a mai napig nem ismert, a történészek szerint 1,2 – 1,9 millió halottat, eltűntet, sebesültet és hadifoglyot követelt a sztálingrádi vérfürdő és a kegyetlen orosz tél.

Berlin

A második világháború európai hadszínterének utolsó offenzívája az oroszokhoz kötődik. A Harmadik Birodalom fővárosának elfoglalása érdekében indított támadás a berlini csata néven vonult be a történelembe. A támadás 1945. április 16-án erős tüzérségi tűzzel kezdődött. A szovjet hadsereg 2,5 millió katonából állt, a támadók emellett 41 600 ágyút és löveget, 6250 harckocsit, illetve 800 repülőgépet vetettek be. Élőerő és haditechnikai eszközök tekintetében is legalább 3-5-szörös volt a túlerő. A birodalom jelképének számító Reichstagot április 30-án vette be a Vörös Hadsereg, maga a berlini csata azonban még május 2-ig eltartott. A több mint két hétig tartó harcokban csaknem 1,3 millió katona vesztette életét, sebesült meg vagy tűnt el. A berlini civil áldozatok száma a mai napig nem ismert.

Moszkva

Tájfun-hadművelet − ez volt a kódneve az 1941. október 2-án Moszkva elfoglalásáért indított német offenzívának. Ami a támadó német erők számára kezdetben „sétagaloppnak" tűnt, az nagyon rövid időn belül a világtörténelem egyik legvéresebb csatája lett. A Vörös Hadsereg ugyanis komoly ellenállást fejtett ki, s miután az is kiderült, hogy a japánok nem akarják megtámadni a Szovjetuniót, Sztálin rövid időn belül több hadosztályt csoportosított át Moszkva védelmére a Távol-Keletről. A támadók dolgát a rendkívül kemény tél sem könnyítette meg, a feljegyzések szerint nem volt ritka a mínusz 30 Celsius-fokos hideg sem. A németek állítólag már látták Moszkva külvárosának épületeit, amikor fordult a hadiszerencse, s a szovjetek megállították az előrenyomulást. A harcokat mindkét oldal komolyan megszenvedte, a németek vesztesége 248 ezer és 400 ezer, a szovjeteké pedig 650 ezer és 1,28 millió közé tehető.

Narva

A második világháború legintenzívebb ütközetének mondják az észtországi Narva közelében lezajlott csatát. Az 1944. február 2. és augusztus 10. közötti összecsapásban – a történészek kutatásai szerint – legalább 550 ezer katona vesztette életét, illetve sebesült meg. A stratégiai fontosságú város azzal írta be magát a történelembe, hogy a Wehrmachtnak csaknem fél éven keresztül sikerült megállítania az előretörő szovjet gőzhengert. Augusztus 10-e után Hitler az összes katonáját kivonta Észtországból.

Franciaország

A német villámháborús stratégia egyik legjobb példája a francia hadjárat. A német haderő Luxemburgon, Hollandián és Belgiumon keresztül indított támadást Franciaország ellen 1940. május 10-én. Párizs június 14-én esett el, Henri Philippe Pétain marsall – aki a főváros eleste után lett miniszterelnök – június 17-én jelentette be, hogy az ország fegyverszünetet kér a németektől, ezt június 22-én írták alá a compiègne-i erdőben, ugyanabban a vasúti kocsiban, amelyben 1918 novemberében a németek aláírták az első világháborút lezáró fegyverszüneti egyezményt. A francia hadjárat 469 ezer szövetséges és német katona életébe került.

Luzon

Listánk hatodik helyén a Fülöp-szigetek második legnagyobb szigete, Luzon szerepel, amely stratégiai elhelyezkedése miatt volt különösen fontos az Amerikai Egyesült Államok számára. Bár a szigetet már 1942-ben elfoglalták a japánok, visszafoglalására csak 1945. január 9-én indított támadást Douglas MacArthur tábornok, a Csendes-óceánon harcoló amerikai erők parancsnoka. A sziget birtoklásáért vívott csatában a japánok különösen kemény ellenállást tanúsítottak. Az áldozatok száma főként az ő oldalukon volt magas, de az amerikaiak is jelentős veszteséget szenvedtek. A halottak, eltűntek és sebesültek számát 332 és 345 ezer közé teszik.

Harkov

Az ukrajnai Harkov visszafoglalásáért – a város 1941. őszén került a németek kezére – 1942. május 12−28. között vívtak öldöklő küzdelmet a németek és a szovjetek. A Vörös Hadsereg offenzíváját a németek megállították, sőt ellentámadásba mentek át. Ez annyira jól sikerült, hogy bekerítették a szovjet erőket és megölték 280 ezer katonájukat. A harcokban a németek is több mint húszezer fős veszteséget szenvedtek. Később, 1943 februárjában és augusztusában újabb súlyos harcok zajlottak a városért.

Kurszk

A hadtörténelem legnagyobb páncélosütközeteként tartják számon az 1943. július 5. és augusztus 23. között lezajlott kurszki csatát, ugyanis soha nem csapott még össze annyi páncélos harcjármű, mint Kurszknál. Mivel a szovjeteket időben figyelmeztették a német támadásra, a Vörös Hadseregnek volt ideje felkészülnie: aknamezővel, páncéltörő fegyverekkel és megerődített védelmi vonallal várták a Wehrmachtot. A közel két hónapig tartó öldöklő küzdelemben a szovjetek szerint 500 ezer német katonát öltek vagy sebesítettek meg, illetve ejtettek foglyul. Ennél némileg kevesebb áldozatot jelöl meg a „hivatalos jelentés", amely szerint a kurszki csatában 257-338 ezer fő volt a két oldal együttes vesztesége.

Az ardenneki német offenzíva

Aki látta a nagy sikerű, A halál ötven órája című filmet, az tudja, hogy milyen körülmények között harcoltak az amerikai és a német csapatok a második világháború utolsó nagy német offenzívája, az ardenneki támadás során. A németek célja az volt, hogy elvágják a szövetséges utánpótlási vonalakat, s közben elfoglalják a stratégiailag fontos Antwerpent. Bár a németek jóval többen voltak, mint az amerikaiak, mégsem sikerült az áttörés, a támadás elakadt. Az 1944. december 16. és 1945. január 25. között, az Ardennekben vívott harcokban összesen 800 ezren vettek részt, a halottak száma meghaladta a 186 ezret.

Monte Cassino

Az 1944. januárja és májusa között lezajlott Monte Cassino-i csata a második világháború egyik legnehezebb ütközete volt. A szövetségeseknek mindenképpen el kellett foglalniuk a több mint 1400 éves kolostort, hogy megnyíljon előttük az út Róma felé. Bár a szövetséges repülőgépek porig bombázták a bencés apátságot, csak azután tudták bevenni, hogy a németek visszavonultak. A harcokban legalább 125 ezren vesztették életüket.

(Korábbi Top 10-es cikkeink ide kattintva olvashatóak.)