A partraszállás csak a kezdet volt
Szöveg: Révész Béla | 2014. szeptember 25. 15:2870 évvel ezelőtt, 1944. szeptember 25-én ért véget az a hadművelet, amelynek Hollandia nyugati területeinek elfoglalása lett volna a célja új utánpótlási vonalak biztosításával, hogy a szövetségesek elérjék a Ruhr-vidéket. Az akció a Market Garden fedőnevet kapta, és ha sikerül, a szövetségesek szerint karácsonyra befejeződött volna a háború. Nem sikerült.
![1595979401](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f20b68a26289452350453.jpg)
A partraszállás utáni előrenyomulás legfőbb hátráltatója az utánpótlás biztosítása volt. Bár a szövetségesek már több száz kilométerre benyomultak a Ruhr-vidék felé, a szállítmányokat még mindig a partvidékről kellett a csapatok után szállítani. Montgomery tábornagy olyan tervvel állt elő, ami elméletben kivitelezhető lett volna, ezért Eisenhower, a szövetséges erők főparancsnoka is áldását adta rá. A Market Garden-terv lényege abban állt, hogy több tízezer deszantost dobnak le az ellenség háta mögé, akik elfoglalják a területen lévő legfontosabb rajnai hidakat, ezzel „szőnyeget terítve" a 30. hadtest szárazföldi előrenyomulásának, amelyhez aztán további hadtestek csatlakoztak volna, kiszélesítve az offenzívát.
A deszanthadtest egy brit, két amerikai ejtőernyős-hadosztályból, valamint egy lengyel ejtőernyősdandárból állt. A fő csapás Arnhem körzetére, konkrétan az arnhemi híd elfoglalására irányult, a 30. hadtestnek ide kellett volna megérkeznie a tervek szerint két nappal később. Bár több híd szerepelt a tervben, minden a legfontosabbon, az arnhemin múlt.
![1595979402](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f20b68a52e9c124586860.jpg)
Montgomery szeptember 14-én kiadott M 525-ös műveleti parancsa a Market Gardenről papíron nagyon jól mutatott, elméletileg működhetett is volna, ám a parancsnoknak nem volt tudomása egy csomó olyan körülményről, amely a végkimenetelt nagyban befolyásolta. Emellett ő maga is elkövetett néhány kapitális hibát, amelyért vállalta is a felelősséget, de felmentésképpen és a felelősségen osztozás miatt emlékirataiban betű szerint közölte Eisenhower levelét, amelyben a főparancsnok meleg szavakkal dicséri elgondolását, ami hajszálra megegyezik az övével.
Apró, de megmosolyogtató érdekesség: Montgomery az 525-ös parancshoz fűzött megjegyzésében külön kiemelte az orvlövészek veszélyességét, ezért utasította a magas rangú tiszteket, hogy közlekedjenek óvatosan a németektől hemzsegő területeken. A hadügyminisztérium azonnal lecsapott erre a kiegészítésre, táviratban utasítva a tábornagyot, hogy akkor talán mutasson jó példát, és haladéktalanul cserélje le a védjegyévé vált baszk sapkát, magas nyakú pulóvert és bő szárú, kordbársony nadrágját, ha nem akarja, hogy az elsők között legyen, akit levadásznak.
![1595979402](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f20b68a87a33875927192.jpg)
Hogy mit nem vett figyelembe Montgomery? Többek között azokat a jelentéseket és felderítőfotókat, amelyek bizonyították, hogy a normandiai körzetből kivont 2. SS-páncéloshadtest éppen Arnheim mellett tölti fel tartalékait, azaz gyakorlatilag harckész állapotban állomásozik a legfontosabb célpont mellett. A szövetségesek tudták, hogy ott van, de biztosra vették, hogy nem tud hatékonyan beavatkozni. Máig érthetetlen, mire alapozták ezt pontosan. A németek részéről ráadásul színre lépett von Rundstedt tábornagy, akit újból nyugati főparancsnoknak neveztek ki. Montgomery német ellenfele azonnal átlátta, hogy a szövetségesek erőösszevonása csak a Ruhr-vidék elérésére irányuló hadművelet holland előzménye lehet.
Rundstedt azonnal készenlétbe helyezte a páncéloshadtestet, s a legenda szerint abban reménykedett, hogy a támadást nem Patton, hanem Montgomery fogja irányítani. Az előbbi csavaros taktikázásától tartott, az utóbbiétól cseppet sem.
![1595979402](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f20b68abfb9e080138675.jpg)
1944. szeptember 17-én megkezdődött a hadművelet. A 82. ejtőernyős-hadosztály a Maas híd két oldalára ereszkedett le, a 101-esek Eindhoven mellé, míg a brit 1. hadosztály ejtőernyősei Urquhart tábornok parancsnoksága alatt Arnhem térségében, pontosabban nyolc kilométerre a hídtól értek földet. A helyszín kiválasztása óriási hibának bizonyult, hiszen a rajtaütésszerű támadás helyett több órát kellett gyalogolniuk, hogy elérjék a hidat. Ez megtörtént ugyan, de Frost alezredes csapatának csak a híd északi oldalát sikerült ellenőrzése alá vonni, a délit a németek tartották.
Időközben a 30. páncéloshadtest is megindult Arnhem felé. Ez 100 kilométeres távot jelentett, amelyet 2-3 nap alatt kellett volna megtenni, ám rövidesen kiderült, hogy ez lehetetlen lesz. A németek folyamatosan lőtték az utat, amely „a pokol országútja" néven vonult be a krónikákba, minduntalan megakasztva a páncélosok haladását. A Son folyó hídját ráadásul felrobbantották, s mire a ponton elkészült, a 30. hadtest már másfél napos késésben volt.
![1595979402](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f20b68b03c38299889486.jpg)
A térségben növelte a káoszt a kommunikáció hiánya. A rádiók nem működtek, így a szétszórt szövetséges csapatok csak nagyjából tudták, hol lehetnek a többiek, de nem tudtak velük kapcsolatba lépni. Súlyosbította a helyzetet, hogy a készülékek hibája miatt az utánpótlást szállító repülők nem a saját csapataiknak, hanem a németek által ellenőrzött területek felett dobták ki az élelmiszert, lőszert és gyógyszereket tartalmazó pakkokat.
Arnhembe közben benyomultak a németek, Urquhart a városban rekedt. A város melletti parancsnokságán a jelen lévő főtisztek egyik legnagyobb problémája az volt, hogy ki is a főnök ilyenkor. Az Arnhembe indított zászlóaljak elérték ugyan a kijelölt területet, de annyira súlyos veszteségeket szenvedtek, hogy esélyük sem volt érdemben felvenni a harcot az egyre magabiztosabb németekkel. Frost ezredes északi hídfőállását már páncélosokkal lőtték, a heves harcok miatt pedig gyakorlatilag romba dőlt az egész város. Frost nem tudta tovább tartani magát. A megígért támogatás sehol nem volt, elfogytak a készleteik, több sebesültjük és halottjuk volt, mint harcképes emberük. Maradék katonáival végül megadta magát a németeknek.
![1595979403](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f20b68b38f29860364006.jpg)
A lengyel ejtőernyősdandár bevetése is teljes katasztrófa volt. Szeptember 21-én a híd déli területén ereszkedtek le, ahol a németek már várták őket. Aki túlélte a vérfürdőt és biztonságosnak mondható helyre húzódott, az sem bizakodhatott sokáig. Másnap csónakkal próbáltak meg átkelni a Rajnán, hogy segítsenek Urquhartnak, ám a németek a világítórakéták fényében a még megmaradt katonákat is megtizedelték. Összesen ötvenen érték el a túlpartot.
Arnhemben Urquhart emberei kilenc napig tudták tartani magukat, végül megkapták a visszavonulási parancsot. A támadás mentőakcióba váltott. Ki kellett hozni a német gyűrűben rekedt több ezer szövetségest a halálos kelepcéből. A fekete humorral Berlin névre keresztelt akció végül sikerrel zárult, de a 35 000 katonából mintegy 17 ezren haltak meg, estek fogságba vagy tűntek el.
![1595979403](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f20b68b726b3473818329.jpg)
A Market Garden 1944. szeptember 25-én ért véget. Bár a szövetségesek elfoglalták Grave és Nijmegen városának hídjait, a legfontosabb akció kudarcba fulladt. Montgomery 90 százalékos sikernek könyvelte el a műveletet, ám ő is érezte, hogy a sebtében összetákolt terv bukása rendkívül kínosan mutat életrajzában. Össze is állított egy listát, hogy szerinte min bukott el a Market Garden. Elsősorban azon, hogy a szövetségesek nem kiemelt akcióként kezelték. Montgomery viszálya az amerikaiak legendájával, Patton tábornokkal legendás volt. Mindketten maguknak szerették volna a dicsőséget a német vonalak áttörésénél, ám ezúttal Montgomery kapott zöld utat. A parancsnok szerint azonban a hadtápforrások elosztásánál nem kezelték seregét kiemelten, Eisenhower pedig nem állította meg Patton délebbre harcoló csapatait, hogy mindenki a Market Gardennek rendelje alá magát. A kicsit sántító vád mellett Montgomery az időjárást is hibáztatta, amely miatt a tervezett deszanttevékenységet nem úgy és nem akkor tudták végrehajtani, ahogyan és amikor tervezték. Megengedően hozzátette: az időjárás bizony kiszámíthatatlan. Végül két tényezőt sorolt fel, amelyek közül az egyiket részben, a másikat egészében a saját hibájaként ismerte el. Az első a 2. SS-páncéloshadosztály figyelmen kívül hagyása (valóban érthetetlen baki, miközben a felderítés figyelmeztette a parancsnokságot az ellenséges erőkről), a másik pedig az Arnhemnél bevetett ejtőernyősök ugrási zónájának kijelölése. Azzal, hogy több kilométerre a hídtól értek földet, elegendő időt adtak a németeknek az erők gyors átcsoportosítására, elveszítve ezzel a híd déli oldalát.
![1595979403](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f20b68ba673b179195928.jpg)
90 százalékos értékelés ide, részsikerek oda, Montgomery keserű csalódásként élte meg Arnhem fiaskóját. A háború nem ért véget karácsonyra, sőt, több hónappal átcsúszott 1945-be. 1958-as emlékirataiban, 14 évvel a történtek után még mindig az önigazolással volt elfoglalva, amelyben túl sok a „mi lett volna, ha…"
„Az én – elfogult – véleményem szerint, ha a hadművelet kezdettől fogva támogatásban részesül és megkapja a feladat végrehajtásához szükséges légierőt, szárazföldi erőket és hadtáp-erőforrásokat, az én hibáim, a kedvezőtlen időjárás vagy az Arnhem térségében tartózkodó 2. SS-páncéloshadtest ellenére is sikert érünk el. Továbbra is a Market Garden bűnbánatot nem érző védelmezője maradok."
![1595979403](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f20b68bdb161834504387.jpg)