A tábornok, akinek Texas népe sosem bocsát meg

Mark W. Clark az 1942-es észak-afrikai partraszállás megtervezésével és levezénylésével szerzett magának olyan hírnevet, amely hamar Dwight D. Eisenhower tábornok, a szövetséges erők európai parancsnokának segédtisztjévé emelte. Noha jól ismert tény, hogy az amerikai és brit erők a partraszállás során elenyésző ellenállásba ütköztek, az előre megjósolt áldozatok számának elmaradását és a várakozásokhoz képest „kedvezőbb alakulását" Eisenhower Clark bölcs előrelátásának és jó stratégiai képességének tudta be. Éppen ezért a háború folytatásában is jelentős szerepet szánt az ifjú tábornoknak, hiszen több amerikai és egy brit hadsereget is az irányítása alá vont, hogy Clark „bevehesse" Itáliát.

Mialatt az amerikai Patton és a brit Montgomery tábornokok egymással versengve mindössze 38 nap alatt elfoglalták Szicíliát, Clark és az 5. amerikai hadsereg katonái lázasan készülődtek az olaszországi partraszállásra.

Az 1943. szeptember 9-én megindított támadás során Clark csapatai Nápolytól délre, Salernónál értek partot. Ezzel kezdetét vette egy húsz hónapos invázió, Olaszország elfoglalásáért. Clark tábornok legismertebb haditettére 1944. február 15-én került sor, amikor is kiadta a Monte Cassino tetején álló kolostor elleni tüzérségi támadás parancsát. A rettenetes pusztításról később azt írta önéletrajzi könyvében, hogy a hegytetőt elsöprő attakra közvetlen felettese, a brit Sir Harold R. L. G. Alexander tábornok (az olaszországi szövetséges erők parancsnoka) adott utasítást. Ugyanezen kötetben azt is állította, hogy sosem volt meggyőződve a támadás helyességéről és még figyelmeztette is elöljáróját, hogy katonái szerint a németek nem használták védekezésre a kolostort, minden ellenséges tűz a hegy oldalából érkezett feléjük.

Ám a texasi emberek egy pár nappal korábbi döntése miatt „tiltották ki" államukból és tartják nevét azóta is szitokszónak. A Monte Cassinonál állóháborúba torkolló szövetséges invázió megtörésére indították el az Anzio elleni támadást, amelyet Clark tábornok azzal akart támogatni, hogy egy gyaloghadosztályt átvezényelt a Gari folyó túloldalára. A terv szerint az így minden komolyabb támogatást maga mögött hagyó 36. gyalogos hadosztály (amelynek állományát többségében Texas állambeli fiatalokkal töltöttek fel) megkerülte volna a Monte Cassinonál védekező németeket és hátba támadta volna őket.
Történészek szerint Clark annak tudatában adta ki a parancsot, hogy a német erők mélyen beásták magukat a folyó túloldalán és még a tüzérség sem volt képes komolyabb károkat okozni a védművekben.

Január 20-án este hét órakor indult meg az átkelés a folyón. Már a két első partot érő lövésszázad csapdába futott, hiszen az egyik alegységet a lesben álló német géppuskák vetették vissza, a másik pedig aknamezőre futott. Másnap délután négy órakor újra megkísérelték az átkelést. Noha ezen alkalommal több századot is átjuttattak a túlpartra, egy pontonhíd építésére tett próbálkozás sem járt sikerrel, a németek jól átgondolt és megtervezett védelmi rendszerének köszönhetően. Az így teljes harckocsi-támogatás nélkül maradt gyalogosok könnyű célpontot jelentettek a nyílt terepen. Mindezen tényezők ellenére Clark továbbra sem volt hajlandó felhagyni a támadással. Január 22-én késő este végül a hadosztály parancsnoka, Fred L. Walker dandártábornok szakította meg a műveletet és parancsolt visszavonulást. Az akció teljes kudarc volt. Se nem sikerült bekeríteni a német erőket, sem pedig feltartani és elvonni a figyelmüket az anziói előre nyomulásról.

Sok tiszttársa azt gondolta, hogy a vereség Clark karrierjébe kerül majd, hiszen csaknem 1 400 katonája halt hősi halált az átkelés során, valamint további 770 fő került német hadifogságba, ezzel szemben a németek egyetlen, az átkelőnél védekező ezrede mindösszesen 64 katonát veszített el. Ám Clark tábornokot végül felmentették a felelősség alól, és az előzetes felderítés hiányosságára kenték a hatalmas veszteségek árán kiharcolt kudarcot.

A második világháború lezárását követően, 1946 januárjában a 36. gyalogos hadosztály veteránszövetsége névtelen panaszt nyújtott be Clark ellen, a Gari folyó tragédiába fulladt átkelési kísérlete miatt. Állításuk szerint a tábornok nem csak túl fiatal volt a beosztásához, de tapasztalatlan, akaratos és makacs is, aki nem volt hajlandó figyelembe venni a kudarc minden jelét. Ahogy a panaszban is állt: „Mark W. Clark tábornokot és a fiatal férfigeneráció elpusztítását a hadseregnek meg kell akadályoznia annak érdekében, hogy a jövő katonáinak életét ne áldozhassák fel hiába, haszontalan." Noha a hadbíróság tartott meghallgatást a panasz kapcsán, sosem találták Clark tábornokot bűnösnek. Nem így Texas állam polgárai, akik fiaikat, férjeiket, apáikat siratták az odaveszett katonáknak. Számukra Mark W. Clark tábornok háborús bűnösnek számított.