Árnyékok a hősök mögött
Szöveg: Révész Béla | 2016. február 10. 14:31A haditudósítók helyzete soha nem volt irigylésre méltó. Együtt éltek és haltak, gyakran együtt is harcoltak a katonákkal. Negyvenöt évvel ezelőtt, 1971. február 10-én a vietnami háborúban óriási veszteség érte a szakmát és a közvéleményt egyaránt, amikor négy kiváló fotós vesztette életét, akiknek Laosz felett lőtték le a helikopterét.
A vietnami háború az amerikai tudósítói társadalomban is kitermelte a maga hőseit. Olyan férfiakról és nőkről beszélünk, akik mindenáron az események sűrűjében akartak lenni. Megrázó képeik először szembesítették az amerikai társadalmat azzal, hogy a háború nem idealizált pózokból és békésen fekvő halottakból áll. Az újságírók cikkei, s legfőképpen a fotók egy új, addig senki által nem látott poklot mutatott be a hátországnak. Jellemző az egyre szélesebb érdeklődésre, a hírfogyasztási szokások növekedésére, hogy míg a háború kezdetén csak néhány tucat tudósító dolgozott a vietnami hadszíntereken, 1966-ra ez a szám 400-ra nőtt.
1971. február 10-én négy újságíró – Kent Potter a United Press Internationaltől, Keisaburo Shimamoto a Newsweektől, Henri Huett az AP hírügynökségtől és Larry Burrows a Life magazintól – felszálltak egy katonai helikopterre, hogy Laoszba jussanak, ahol a Lam Son 719-es hadműveletről akartak tudósítani. Céljukat soha nem érték el, a járművüket lelőtték, és mindannyian életüket vesztették.
Mind a négy újságíró a legtehetségesebbek közé tartozott. Larry Burrows például kabalának számított, legendák szóltak arról, hogy a legvéresebb összecsapásokat is megúszta, ezért a katonák örültek neki, ha velük tart. Ikonikus fotója olyan, mintha egy háborús filmből vágták volna ki.
Huet vietnami származású volt, de már Franciaországban nevelkedett. Úttörő szerepe volt abban, hogy az olvasók minél bőségesebb fotóanyag segítségével érthessék meg, mi folyik az ázsiai országban. A Life 1966 februárjában több oldalt szánt képeinek. Leghíresebb fotója egy egészségügyis katonáról készült. Egyik méltatója szerint a fénykép az egész vietnami háború története egyetlen pillanatba sűrítve.
A négy újságíró halála megrázta a közvéleményt és a szakmát is. A hírözön azonban nem állhatott le. Újabb és újabb stábok érkeztek a helyszínre, hiszen az anyaország egyre több információra szomjazott. Amit ők otthon a televízióban és az újságokban láttak, azért a tudósítók gyakran az életüket áldoztak. Nevük néha fennmarad, de többnyire a feledés homályába vész, pedig ott voltak végig, ameddig csak lehetett. Árnyékként a hősök mögött.
