„Az isonzói pokol”

„A „Daily Telegraphnak" jelentik Newyorkból: Egy amerikai hadosztálynak Pershing tábornok parancsnoksága alatt Franciaországba való elküldését tüntetésnek szánták, mert meg akarják mutatni a világnak, hogy Amerika valóban részt akar venni a harcokban, de azért is, hogy az Egyesült Államokban megerősítsék a harci kedvet" – olvasható az 1917-es május 23-i Népszavában.

A napilap továbbra is beszámol az isonzói harcokról. „Hét napos szakadatlan nehéz gyalogsági harcok után az Isonzo-arcvonal északi szögletében most már nyugalom állott be. Csak Görztől keletre intéztek az olaszok előretörést, amelyet azonban könnyen visszautasitottunk. Támadó járőreink ellenben Grazignanál 1 tisztet s 36 katonát hoztak el az olasz árokból. Előrelátható volt, hogy az ellenség támadásaiban szünet fog beállani. Az olaszok rengeteg vesztesége céltalan rohamaiknál szükségessé tette, hogy a részben összelövöldözött, részben rendetlenségbe jutott hadkötelékeket kitöltsék és ujra rendezzék. Nyilván az olasz tüzérség is pihenésre szorul."

„A nagy csata tovább tombol az Isonzo mentén. A harc olyan óriási arányokat öltött, hogy a vezérkar jelentése már szavakkal alig is tudja jellemezni…" – tudósít a Népszava az „isonzói pokolról". A napilap hozzáteszi: „A minap volt két esztendős évfordulója annak, hogy az olaszok beleavatkoztak a világháborúba s hadat üzentek a monarchiának."

A Pesti Hírlap is beszámol a harcokról: „Nagy napja volt május 23-ikán, szerdán, Boroevics Isonzo-hadseregének. Mintha Cadorna az olasz hadüzenet második évfordulóján mindenáron győzelmet akart volna jelenteni: 40 kilométeres fronton, Plavától a tengerig hajszolta előre szakadatlanul tömeghullámait."

(A sajtószemlét az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható korabeli napilapok átolvasásával Takács Vivien készítette.)