Az üzemanyag is belefagyott a Moszkvát ostromló németek járműveibe

Október 2-án hajnali 5 órakor a Közép Hadseregcsoport zöme megindította a „Tájfun" hadműveletet. A 3. és 4. páncéloscsoport Roszlavl és Szmolenszk közelében áttörte a szovjetek védelmét, és Vjazmától nyugatra napokon belül négy szovjet hadsereget is bekerített. Ám október 7-én leesett az első hó a keleti fronton. A kiadós esők és a sáros időszak rendkívül lelassította a német offenzíva ütemét − fogalmazott a hadtörténész. Eközben az ellenség sem maradt tétlen. Október elején Moszkva előterében három szovjet hadsereg kezdett hozzá a mozsajszki védelmi vonal kiépítéséhez. Ez három fővédőövből és számos reteszállásból állt. A védelmet harckocsiárkok, széles aknamezők, páncéltörőágyú-állások és elektronikus úton működtetett, földbe ásott lángszórók szilárdították. A szovjet főváros védelmére kijelölt Nyugati Front parancsnokságát október 10-én G. K. Zsukov hadseregtábornok vette át.

A 3. páncéloscsoport október 11-én elérte a Volgát, két nappal később pedig elfoglalta Kalinyint, melyre válaszul a szovjetek a várostól északra és nyugatra megszervezték a Kalinyini Frontot. Délen a németeknek október 13-án sikerült elfoglalni Kalugát, majd egy nappal később Rzsevet is. Ugyanakkor október második felében a hatékony harcra alkalmas nappalok hossza tovább rövidült. A sáros, mély talajon a német páncélos- és gépkocsizó gyaloghadosztályok járművei lassan araszolgattak a szovjet főváros felé. A 2. páncéloshadsereg október 29-én ugyan elérte Tulát, de elfoglalni nem tudta. Ezzel a Wehrmacht dél felől százhatvan kilométerre megközelítette Moszkvát, de előrenyomulása elakadt – írta Számvéber Norbert.

A történész arra is rámutatott, hogy Sztálin egyik kéme, a tokiói német nagykövetségen dolgozó dr. Richard Sorge október 15-én Moszkva számára rádión jelentette, hogy a japánok nem terveznek a Szovjetunió ellen támadást. Ezt követően a Szibériában és a Távol-Keleten állomásozó, jól felszerelt és téli harcra is kiképzett szovjet hadosztályokat a lehető legnagyobb sebességgel átcsoportosították a nyugati arcvonalra, elsősorban Moszkvához.

A szovjet arcvonal résein keresztül a német gyorsan mozgó kötelékek október végéig elérték a Tula – Mozsajszk – Kalinyin vonalat. Moszkva innen csupán mintegy száz kilométeres távolságban terült el. A német támadás azonban ismét leállt. A csapatok várták a hidegebb időjárást, amikor a sáros talaj keményre fagy és a járművek gyorsabban haladhatnak.

November végével a hőmérséklet –30 Celsius-fok alá süllyedt. Amíg a Vörös Hadsereg repülőgépei a Moszkva környéki állandó kifutópályákról szállhattak fel, addig a behavazott német tábori repülőterek a Luftwaffe lehetőségeit jelentősen korlátozták. A német csapatok novemberben a keleti hadszíntéren háromszáznyolcvankét harckocsit és rohamlöveget veszítettek. A megmaradt, kétezer-ötszáznál is kevesebb páncélos motorja sokszor befagyott, a lőfegyverekben és tüzérségi eszközökben használt kenőanyag megdermedt, és a rádió adó-vevők telepei is használhatatlanokká váltak. A németek elégtelen utánpótlását csak lassú lovas szekerekkel lehetett szállítani: az utánpótlási rendszer hamarosan összeomlott. A gyors lefolyású hadjáratra készült Wehrmacht nem osztotta ki a katonák téli felszerelését sem. Emiatt 1942. márciusig csaknem százötvenezer főre emelkedett a fagysérültek száma. A hatékony téli harcászat ismeretének hiánya miatt a véres veszteségek is növekedtek – mutatott rá Számvéber Norbert. Ennek ellenére egyes adatok szerint december 2-án a német 62. utászzászlóalj felderítő osztagai mégis elérték Himki községet, amely alig van nyolc kilométernyire Moszkvától, s tizenhat kilométerre a Kremltől. Itt jutottak a németek legközelebb a szovjet fővároshoz.

Az idő és a hatalmas keleti térség Napóleon császár után most Hitler ellen dolgozott. A franciák 1812-es hadjáratuk során már szeptember közepén bevonultak Moszkvába, mégsem tudták legyőzni az ország mélységéből mozgósított orosz élőerő-tartalékokat és a beköszöntő kemény telet. Nagyon valószínűtlen, hogy 129 évvel később, egy technikailag összehasonlíthatatlanul fejlettebb világban a vasútra és repülőgépekre támaszkodó szovjet haderő beszüntette volna az ellenállást csak azért, mert fővárosát elfoglalta az ellenség – vélekedett Számvéber Norbert. Mivel a szovjetek az Urálig hadászati hátrányok nélkül vonulhattak volna vissza, a németek egyre fogyatkozó erejükkel Moszkva elfoglalása után sem tudták volna megsemmisíteni a Vörös Hadsereget. A gigászi feladat egyszerűen meghaladta a németek lehetőségeit.