Becsületérdemérem hadifogság alatt
Szöveg: Snoj Péter | 2020. április 7. 18:26Az Amerikai Egyesült Államok haderejének legkiemelkedőbb kitüntetését, a Becsületérdemérmet azok a katonák érdemelhetik ki, akik az életük kockáztatásával, kiemelkedő vitézséget és elszántságot tanúsítva, messze a kötelezettségeken felül teljesítenek a fegyveres ellenséggel szembeni harci cselekmény során. Ezen kritériumok okán az elismerést gyakorta posztumusz kapják. Nem így Richard Antrim ellentengernagy, aki egy hadifogolytáborban vált hőssé.
Antrim ellentengernagy 1931-ben végezte el az Amerikai Egyesült Államok tengerészeti akadémiáját. Mire a második világháború kirobbant, már századosként szolgált a USS Pope-n. A romboló 1942 első felére már három nagy tengeri csatában is megmérette magát. Antrim százados és bajtársai számára azonban a harmadik, Jáva tengernél folytatott ütközet végzetesnek bizonyult. Miután a japánok szétverték a szövetségesek flottáját, a Pope és még másik két brit hadihajó megkísérelt áttörni a japán vonalakon.A császári haditengerészet támadói azonban hamar észrevették a menekülőket. Nem sokkal később a két brit hajó lángokban állva süllyedt a tenger fenekére. Noha a Pope-nak sikerült eliszkolnia, a japánoknak nem tartott sokáig újra rátalálni a magányos amerikai rombolóra. Ezúttal bombázók vették célba. A számtalan léken át beömlő tengervíz látványa ellenére az akkor már több sebtől is vérző Antrim nem törődött saját testi épségével, az utolsó pillanatig társait menekítette át a mentőcsónakokba.
A túlélők három napon át vesztegeltek az összefűzött gumicsónakokban, mikor hajók jelentek meg a horizonton. A kezdeti lelkesedést azonban letörte, hogy amerikai zászlók helyett japán lobogók lengedeztek rajtuk. A hadifogollyá váló tengerészeket Celebeszre szállították.
Hónapok teltek el a japán fogva tartók kegyetlenségei közepette, amikor egy napon Antrim észrevette, hogy egy bajtársát látszólag minden ok nélkül véresre vernek egy vastag kábelköteggel. Allan Fisher hadnagy állapotán látszott, hogy feladja az életben maradásért folytatott harcot. Richard Antrim ekkor lépett közbe, számos szabályt megszegve közelebb lépett a japánok egyikéhez és megszólította. Az őr – meglepődve az amerikai vakmerő szemtelenségén – ütés helyett önkéntelenül válaszolt és elmondta, hogy Fishert egy kisebb kihágás miatt büntetik meg.
Ahelyett, hogy vitába szállt volna a tett és a büntetés arányossága miatt, Antrim önként jelentkezett, hogy átveszi társa helyét, vele együtt a fennmaradó verést is. Önfeláldozása meglepte a japánokat. Tettét olyannyira nagyra tartották, hogy elismerésül lépéseket tettek annak érdekében, hogy némiképp javítsanak a hozzátartozó amerikai foglyok ellátásán.
De nem ez volt az egyetlen bátor húzás, amit Richard Antrim százados a táborban elkövetett. A munkára alkalmas foglyokkal ugyanis lövészárkokat ásattak a japán katonák. Mivel az árokrendszer az esetleges amerikai bombázások elleni óvóhelynek készült, a japánoknak nem tűnt fel, hogy az elszórt árkok – Antrim iránymutatása szerint – felülről egy hatalmas U.S. (Egyesült Államok) feliratot rajzolt ki. Noha, ha ezt a fogva tartóik észrevették volna, iszonyatos, akár halálos büntetésben részesültek volna, pedig pont ezzel védte meg az egész hadifogolytábort attól, hogy a szövetséges repülőgépek tűz alá vegyék azt, katonai bázisnak gondolva a létesítményt.
Richard Antrim és fogolytársai 1945-ben, a háború lezárását követően tért haza. Harry S. Truman elnök előbb a lövészárkok kialakításáért megítélt Bronz Csillagot, majd pedig bajtársa életének megmentéséért a Becsületérdemrendet adta át neki. A háború után egészen 1954-ig viselte a haditengerészet egyenruháját, ellentengernagyként vonult nyugállományba. Tíz évvel azután, hogy 1969-ben elhunyt, 1979-ben hadihajót – USS Antrim – avattak a nevével.
