Egy csaknem elfeledett hazafi
Szöveg: Zilahy Tamás | 2012. október 10. 15:19Csány László (1790–1849) politikus, közlekedési miniszter, az 1848–49-es szabadságharc egyik, alig ismert áldozata. Pedig Batthyány Lajos mellett ő volt a legmagasabb rangú polgári vezető, akit a császáriak kivégeztek. Pontosan 163 éve, 1849. október 10-én halt meg; a vértanú utolsó szavai ezek voltak: „Hazámért ezt is szívesen!”
szombathelyi gimnáziumban kezdte meg tanulmányait. Képességei
már ekkor megmutatkoztak, mindvégig kitűnően tanult. A gimnázium
befejezése után egy évig még Szombathelyen maradt. A líceum
második osztályát már Zágrábban kezdte, onnan pedig 1808-ban a
győri jogakadémiára vezetett az útja.
Miután Napóleon csapatai 1809 májusában Pozsonynál magyar
földre léptek, az akadémia bezárta kapuit. Csány László 1813-ig a 9.
huszárezred kötelékében szolgált kadétként, majd alhadnagyként a
Lombardiában állomásozó 5. Radetzky Huszárezrednél. Részt
vett a Napóleon elleni harcokban, de 1815-ben súlyosan megsebesült,
és kilépett a hadseregből.
Ekkortól családja birtokán gazdálkodott. Részt vett Zala vármegye
politikai életében, Deák Ferenc reformpolitikáját támogatta, rövidesen
a szabadelvű ellenzék egyik vezére lett. Az 1840-es évek elejétől
Kossuth Lajos lelkes hívévé vált, cikkeket írt a Pesti Hírlapba és jelentős
részt vállalt a Védegylet szervezésében. Részese lett a március 15-
ei forradalmi eseményeknek, és komoly szerepet kapott Pesten a
Nemzetőrség szervezésében.
Hamarosan, 1848 nyarától a nádor által aláírt okmány értelmében már
teljhatalmú biztosként szervezte a délnyugati országhatár védelmét.
Felhatalmazást kapott arra, hogy a nemzetőrséget fegyverbe hívja, és
feladatává tették, hogy a mintegy 4 ezer főből álló fegyveres erővel
a Dráva vonalát szemmel tartsa, aminek révén Jellasics támadását is sikerült
elhárítani.
A Batthyány-kormány lemondása után az Országos Honvédelmi
Bizottmány teljhatalmú megbízottjaként dolgozott a fel-dunai
hadseregben, ahol annak felszerelési és ellátási ügyeit szervezte. Jó
kapcsolatot alakított ki Görgey Artúrral, ami később lehetővé tette,
hogy közvetítsen Kossuth Lajos és a tábornok között. December
végén a főváros kormánybiztosává nevezték ki. A főváros kiürítését
is megszervezte, majd 1849. január 17-től Erdély teljhatalmú
kormánybiztosa lett. Kolozsvárról intézte Bem erdélyi hadseregének
ellátását, valamint a polgári közigazgatással kapcsolatos feladatokat.
Kossuth a Szemere-kormány megalakulásakor felajánlotta neki
a közlekedési miniszteri tárcát. A választás elsősorban politikusi
képességei és megbízhatósága miatt esett rá. Miniszterként a
katonai szállítások feltételeit – a gőzhajózás és a vasút működését –
kellett elsősorban biztosítania. Igyekezett a megkezdett vasútépítési
munkákat folytatni, és megtette az első lépéseket az erdélyi vasútvonal
kiépítése érdekében is.
A kormány lemondása után csatlakozott Görgey hadseregéhez így
a világosi fegyverletételkor ő is fogságba esett. Szeptember 26-án,
Pesten állították hadbíróság elé, amely kötél általi halálra ítélte. Csány
Lászlót négy nappal később végezték ki, mint gróf Batthyány Lajost
és az aradi tábornokokat.
Az ítéletet október 10-én hajtották végre. Először társát, Jeszenák
János egyházkerületi felügyelőt szólította a hóhér. Csány hidegvérrel
nézte társa kivégzését. Amikor a tábori pap azt mondta neki,
hogy „Öregúr! Ne nézze, forduljon el!" – ő így felelt: „No már
miért ne nézném? Hiszen hozzá kell szoknom." Utolsó szavai ezek
voltak: „Hazámért ezt is szívesen!"
A mártír emlékét ma a Magyar Mérnöki Kamara által alapított
Csány László-díj és a róla elnevezett zalaegerszegi közgazdasági
szakközépiskola őrzi.
