Egy invázió kulisszái mögött

Elbaltázott főpróba

A normandiai partraszállás egy rendkívül összetett hadművelet volt, amelynek sikeres végkimenetelét nem lehetett előre borítékolni. A már 1943 óta tervezett akció a kezdetek előtt nem sok jót sejtető, katasztrofális végkimenetelű főpróbával bizonytalanította el a szövetséges hadvezetést. Csaknem másfél hónappal a D-napot megelőzően az amerikai hadsereg egy gyakorlaton nyolc hajónyi gyalogossal „megtámadta" a brit Devon partjait. A „Tigris" gyakorlat azonban számos kommunikációs hibának köszönhetően katasztrófába fulladt. Több alegység nem kapta meg a frissített parancsot, miszerint a partraszállók indulását eltolták, a roham előtt ugyanis a hadihajók tartottak éleslövészetet. Így több partraszállócsónak az eredeti ütemterv szerint indult meg, utasait egyenesen egy zárótűz közepébe juttatva. Egyes információk szerint az incidens közel ötszáz katona életébe került.

A hibás kommunikáció miatt a hadihajók egy része rossz helyen foglalt pozíciót. A francia partokhoz közel járőröző német deszanthajók egy csoportja hamar kiszemelte a látszólag magányosan bolyongó hajókat és torpedótűz alá vette azokat. Csaknem 800 amerikai vesztette életét.

Félve a hátország teljes morálvesztésétől, a katasztrofális főpróbát titkosították, egy híradásba sem került be és sok hozzátartozó sosem tudta meg, hogy szerettük valójában nem dicsőséges küzdelemben, hanem egy végzetes gyakorlaton halt meg.

Ne szólj szám, nem fáj fejem!

A brit ejtőernyős parancsnok, Terence Otway alezredes igen trükkös cselhez folyamodott, hogy megbizonyosodhasson emberei titoktartásáról. Összeválogatta a brit királyi légierő női kiszolgáló egységének harminc legbájosabb tagját és azzal bízta meg őket, hogy a környékbeli kocsmákat járva, próbálják meg elcsavarni az ejtőernyősei fejét, hátha fecsegni kezdenek a közelgő invázióról. Legnagyobb megnyugvására egy olyan jelentés sem landolt az asztalán, amely megkérdőjelezte volna emberei megbízhatóságát.

Aggasztó keresztrejtvény

Egy nyugodtnak hitt éjjelen a brit hírszerzés emberei törtek rá a Daily Telegraph egyik szerkesztőjére, akinek feladatai közé tartozott az újság keresztrejtvény rovatának kidolgozása is. Az újságírót azzal a gyanúval vitték el otthonából, hogy értékes információkat szivárogtat a németeknek rejtvényei útján. Az értetlenkedő civil addig-addig vallotta ártatlanságát, míg nem szembesítették „bűntetteivel". Napokkal a D-nap előtt keresztrejtvényének több megfejtése is a partraszállás szigorúan titkos kódneveire utalt, így a helyes megfejtések között olyan szavak szerepeltek, mint: Utah, Omaha, Neptune és Overlord. Az MI5 nyomozása végül azzal zárult, hogy feltehetően mindössze szinte lehetetlen véletlen történt, a szerkesztő nem állt kapcsolatban a Harmadik Birodalommal.

Az a bizonyos „D"

Számtalan találgatás látott már napvilágot azzal kapcsolatban, hogy vajon minek is lehet a rövidítése a „D" a D-nap megnevezésben. Egyesek szerint a disembark, azaz partraszállás szót, mások szerint a decision, avagy elhatározás kifejezést takarta. Valójában a „D" csak a day vagyis nap szó rövidítése. Tehát a D-Day magyarul Nap-nap. Ezért alakult ki, hogy a partraszállást követő napokat a legtöbb jelentés már csak D+1, D+2, vagyis a nagy nap utáni másnap, harmadnap kifejezésekkel illeti. Amerikai források szerint ez azért volt hasznos módszer, mert az invázió többször változó dátuma okán így nem kellett mindig mindent átírni, újra kiadni.

„A partraszállási kísérletünk kudarcot vallott, visszavontam csapatainkat"

Mi sem bizonyítja jobban az Overlord hadművelettel kapcsolatos kételyeket, mint az a levél, amelyet a partraszállás előestéjén Dwight D. Eisenhower tábornok írt. Az előre lejegyzett kéziratban a teljes inváziót és annak bukását magára vállalta arra az esetre készülve, ha a D-nap végül mégsem hozná meg a várt eredményeket. A feltételezhetően idegességében tévesen (június helyett) július 5-vel dátumozott levelében úgy fogalmaz: „A Cherbourg-Havre körzetében végrehajtott partraszállási kísérletünk kudarcot vallott, visszavontam csapatainkat. A támadás megindításának helyéről és idejéről én döntöttem, a rendelkezésre álló legjobb információk alapján. A szárazföldi, légi és tengerészeti csapataink kellő bátorsággal és elszántsággal harcoltak. A kudarc okán minden felelősség engem terhel."

Churchill félelme

Nem csak Eisenhower, de a brit miniszterelnök, Winston Churchill is rettegett a bukástól. Noha rádióban leadott beszédeiben és közleményeiben magabiztosan fogalmazott, ám a négy fal között június 5-e éjjelén leleplezte magát, amikor is feleségének azt mondta: „Fel tudod te azt fogni, hogy mire reggel felébredsz, lehet már 20 ezernyi fiunk halott lesz?"

Kiszámíthatatlan időjárás

Eredetileg június 5-én indult volna a támadás, de a kialakuló rossz időjárási körülmények miatt Eisenhower tábornok 24 órával későbbre csúsztatta a hadművelet megindítását. Érdekesség, hogy a kíméletlen időjárás éppen kedvezett a szövetségeseknek, ugyanis a németek – amellett, hogy a sikeres dezinformálásnak és a józanészbe vetett hitüknek hála, a Dover-Calais közötti szorosnál várták a támadást – a kedvező május végi telihold, dagály és minimális széljárás együttesének idején számítottak az elkerülhetetlen invázióra. Úgy gondolták, hogy a június első napjaiban betörő viharok éppen elég védelmet nyújtanak egy tengerről indított támadás ellen.

A kiélezett helyzetben Eisenhower az utolsó utáni pillanatban, a meteorológusok ezen jelentése alapján hozta meg döntését és indította meg a történelem legnagyobb partraszálló hadműveletét.

Végül 1944. június 6. reggelén 156 ezer szövetséges katona szállt partra Normandiában. Amerikai részről az Omaha és Utah partszakaszokon 73 ezren rohamozták meg a német védőállásokat, őket megelőzve pedig csaknem 16 ezer amerikai ejtőernyős és vitorlázógéppel érkező deszantos indult útnak. Brit és kanadai oldalról 83 ezren szálltak partra és közel 8 ezren érkeztek az éj leple alatt ejtőernyők és vitorlázók fedélzetén a francia földre. A nap végére a szövetségesek résztvevő nemzetei összesen 10 ezer fős veszteségekkel (köztük 2 500 fő halottal) számoltak. Noha pontos számítások nincsenek, de a feltételezések szerint a németek is 4-9 ezer fős veszteségeket szenvedtek.