„Egyenesen előre”

Idézzük tehát hitvallásként hangzó szavait: „Magyarország érdeke és becsülete követeli, miszerint helyszínrajzi, geológiai és meteorológiai intézete legyen… hogy eredeti felvételeket… hogy mindenféle más kartográfiai munkát teljesítsen." Azért, hogy ne csak a katona, a mérnök igényeinek kielégítésére szorítkozzék, hanem „igyekezzék privát embernek is jól használható, olcsó földabroszokat nyújtani, és főképpen iskolák számára olcsó, könnyen elérhető és szemet nem rontó geográfiai földabroszokat készíteni. Ne legyünk kárhoztatva az idegen, a külföld munkálatait csodálni, hanem miután magunkat Európa művelt államai sorába számítjuk, foglaljuk el minket megillető méltó helyünket… és mutassuk meg, hogy Magyarhon fiaiban nem hiányzik sem a tehetség és képesség, sem akarat és buzgóság."

Felsőszopori Tóth Ágoston Rafael szülővárosából, Marcaliból a bécsi katonaiskolába, onnan a vezérkarhoz került. Az 1848/49-es szabadságharcot vitézül végigharcolta, Észak-Erdélyt parancsnokolta, majd ezután a halállal nézett farkasszemet. Később felmérte a Habsburg Birodalmat és hazáját, számtalan területen alkotott maradandót, s végül a világszínvonalig jutott el. Mindezzel megmutatta: benne is megvan a tehetség, a készség és a buzgóság az alkotómunkára.

A polihisztor honvéd ezredes mozgalmas, tevékeny életére emlékezve a 200. évfordulón Tóth László mérnök ezredes, a Magyar Honvédség Geoinformációs Szolgálat szolgálatfőnöke így foglalta össze mindezt: „… tisztelgünk a hazáját védő katona, az ország felmérésében részt vevő térképész, az okosan gazdálkodó gazdatiszt, a fiatalok nevelését szívén viselő tanár, a nagy tudású szakíró, az újat, a haladást kutató tudós, a képességét állandóan fejlesztő művész, a családját tisztelő és szerető férfi, az életével követendő példát adó ember előtt!… Emlékezzünk tehát egy olyan emberre, aki egész életével bizonyította, hogy legfőbb kötelességünk a haza szolgálata és felvirágoztatása!"

Mindezek megvalósításáért Tóth Ágoston úttalan utakon járt, mért, rajzolt, jegyzetelt; részt vett a második, Ferenc-féle katonai országfelmérésben (1819−69). Miután nem pusztán gyakorlatias szakember, hanem bölcselő is volt, gondolatait, elképzeléseit könyvekben örökítette át. 1849-es halálos ítélete helyett (többek között küzdőtársaival, későbbi akadémikus kollégáival, Zsigmondy Vilmossal, valamint Rómer Flórissal együtt) letöltendő olmützi várfogságot kapott, amelynek ideje alatt folyamatosan festett és írt. A köztársaság című művének egyik központi gondolata szerint „Csak igazság teszi a köztársaságot lehetségessé". E gondolat érvényre juttatása érdekében szót emelt a dicsvágy, hivatalvadászat, hamisság, hanyagság, protekció ellen, a progresszív patriotizmus és más pozitív erények szükségességét kiterjesztve az iskolára s más intézményekre, szervezetekre, így a tudományos tevékenységre is.

Írásai megjelentek az első magyar katonai hetilapban, A Honvédban; ő nyitotta meg a hadtudományi tanfolyamot a pesti egyetemen. A „Szózat Magyarország harczratermett ifjuságához" című beszédében leszögezte: a győzelemhez nemcsak „harczképesség" és képzés szükségeltetik, hanem „lelkesültség és az értelmiség". Ennek tágabb értelmezést adott „A magyar katonai nevelés és a Ludoviceum felállításának ügye" című művében. Legteljesebb könyve „A helyszínrajz és a földképkészítés történelme, elmélete és jelen állása", ami egyúttal indítvány is a magyar helyszínrajzi (topográfiai), geológiai és meteorológiai intézet felállítására. Ezt is mélyebben fogta fel, mint kortársai, mert rámutatott az intézet, a térkép katonai célokon túli, azaz oktatási, kereskedelmi és ipari (például közérdekű munkálatok: út-, vasút- és csatornaépítés stb. során igénybe vehető) hasznos szolgálatára.

Ami Tóth Ágoston gondolataiban forradalmian új, korszerű, azt Klinghammer István emeritus professzor, az MTA rendes tagja fogalmazta meg: a térképtudomány ismeretrendszerének integrációs szemléletében Tóth Ágoston, illetve Helyszínrajz és földképkészítés… című könyve (1869) hozta meg az igazi, nemzetközi szintű fordulópontot: összhangba hozta a társadalom- és természettudományt, a helyszínrajzot és a földképkészítést; a katonai terület mellett kiterjesztette a térképtant a civil szférára, vagyis az emberi tevékenységek egészére. A hasznosság okán kisméretű térképeket szorgalmazott, szakkifejezéseket magyarított, azaz szaknyelvet teremtett.
Időszerűségét támasztja alá a már idézett Tóth Ágoston-emlékkönyv azon gondolata, mely szerint a polihisztor honvéd ezredes térképész életműve azért vezet át a jelenbe, mert máig érvényes maradt az Európához való felzárkózás igénye. A megújulásért, a függetlenségért és a tudományért végzett tevékenységét forradalmisága és elkötelezett hazaszeretete vezette, ezekből merített erőt és bátorságot.

Nemcsak a tehetség ritka, de az efféle tevékeny, alkotó hazafiság is, ám ahogy mondani szokás katonakörökben: törekedni kell rá! Ennek alapja pedig az, hogy méltóképpen ápolják a nagyszerű polihisztor ezredes, térképész emlékét, ahogy tették ezt legutóbb a budavári hadtörténeti intézetben vagy soproni nyughelyén, szem előtt tartva a 200. évforduló kapcsán is a Tóth Ágoston-i jelmondatot: „Egyenesen előre!"