Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Elkezdődött az ötödik esztendő…

Szöveg: honvedelem.hu |  2018. augusztus 1. 13:20

Sorozatunkban a száz évvel ezelőtt megjelent magyar napilapokból, a Nagy Háborúval kapcsolatos írásokból szemlézünk.

1599191196
„Gyászolnunk nem szabad azon, hogy már négy éve tart a háboru, hogy 1918 julius 28-án betöltötte teljes négy esztendejét a szörnyeteg, amely 1914 julius 28-ának örökre átkozott napján született. (…) Kicsinynek született a háboru. Az első nap csak Ausztria-Magyarország és Szerbia harca volt. Néhány nap és már belesodródott Németország, Oroszország, Anglia, Franciaország és Belgium. Néhány hónap és már rettentővé duzzadt. (…) Világháboruja még sohasem volt az emberiségnek. Sőt soha közös, nagyarányu akciót sem vitt keresztül a müvelt emberiség. Mily rettentő irónia és mily borzasztó tragikum, hogy az emberiség legelső közös és nagyarányú vállalkozása — éppen a világháboru. (…)" – írja a Népszava címlapján.

A napilap beszámol Miklós cár kivégzéséről is: „Julius 14-én reggel egy altisztből és hat közlegényből álló őrjárat jelent meg az excár szobájában, fölkeltették és fölszólitották, öltözködjék föl. Ezután átvitték egy terembe és közölték vele a vörös terror határozatát. Három óra határidőt adtak, hogy bucsut vegyen hozzátartozóitól és hogy megtegye utolsó rendelkezéseit. A cár a halálos itélet közlését teljesen nyugodtan fogadta. Ezután visszavitték szobájába. A cár itt egy székbe omlott és néhány perc múlva kérte, küldjenek papot hozzá, hogy az utolsó perceiben vele legyen. A pap azonnal megjelent és meggyóntatta a volt cárt, aki elbucsuzott hozzátartozóitól, azután egyedül maradt a pappal és folyton imádkozott. Papirt kért és néhány rövid levelet irt. Kilenc órakor az őrjárat ismét megjelent, hogy a cárt a kivégzés helyére vigye. A volt uralkodó oly gyönge volt, hogy nem tudott fölemelkedni, a cárt katona és a pap támogatta. Igy is csak nehezen ment le a lépcsőkön és az uton egy izben össze is esett. Mikor a kivégzés szinhelyére ért, már alig tudott lábán állani. Oldalán egy pap és egy katona állott. Néhány szót akart kiáltani, de nem tudott, mindkét kezét a magasba emelte és ekkor sortüzet adtak reá. A cár néhány pillanattal később holtan terült el a földön."

„80.000-re becsülik az amerikai veszteséget – jelentik Hágából: a francia gyarmati csapatok katonái Foch tábornok nagy ellenoffenzivája alkalmával ezrével estek el a német tűzvonal előtt. Szavahihető angol jelentések arról számolnak be, hogy az amerikaiak vesztesége meghaladja a 80.000 embert" – olvasható a Népszavában.

(A sajtószemlét az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható korabeli napilapok átolvasásával Takács Vivien készítette.)