Ez a nap Isaszeg nagy ünnepe

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc dicsőséges győzelemsorozatának legfontosabb állomása az isaszegi csata volt, ahol a fiatal honvédsereg sikeresen visszaszorította az osztrák csapatokat. 1849. április 6-án, a tavaszi hadjárat egyik döntő ütközetén a magyar csapatok célja az volt, hogy visszaszorítsák a császári-királyi hadsereget és befejezzék a Duna–Tisza köze felszabadítását. Az ellenfél szándéka nem más volt, mint hogy visszaűzze a magyarokat a Tisza vonalán túlra.

A történelemkönyvek szerint az április 4-i tápióbicskei győzelem után Windisch-Grätz, az osztrák haderő főparancsnoka – csapatait egyesítve Jellasics és Schlick seregével – megszállta az isaszegi dombokat, hogy megállítsa a magyarok előretörését. Védelmi harcuknak Isaszeg erdős, dombos vidéke kedvezett. Április 6-án, nagypénteken, óriási ágyúdörgés jelezte, hogy megindultak a magyar seregek.

A III. hadtest Damjanich János vezetésével megtámadta Jellasics utóvédjét, amely a Királyerdőn keresztül vonult vissza Isaszegre, felgyújtva háta mögött az erdő egyes részeit. Klapka György vezetésével az I. hadtest sikeresen támadt, katonái rögvest a faluba értek. A magyar gyalogság szuronyrohammal elfoglalta ugyan az ágyúállásokat, a kezdeti sikerek után lendületük megtorpant és az ellenség túlereje érvényesült.  Ezt látva az osztrák hadvezetés úgy értékelte az eseményeket, hogy megnyerték a csatát, ám közben megérkezett a harcmezőre a Dányban állomásozó Bauer József vezérkari főnök, majd Aulich Lajos II. hadteste, sőt időközben Görgey Artúr fővezér is Isaszegre érkezett, ami rendkívül lelkesítően hatott a magyar seregre. Klapka hadosztályai nem tudtak kitörni az erdőből, így a parancsnok lőszerhiányra hivatkozva elrendelte csapatai visszavonulását, hiábavaló volt Damjanich katonáinak hősiessége és Kmetty ezredes lengyel légiójának beavatkozása a küzdelembe.

Görgey a délutáni órákban parancsot adott a tartalékban álló hadtest bevetésére. Ennek egyik fele Klapka seregeinek támogatására, a másik Damjanich katonáinak megsegítésére indult. Görgey ekkor mondta: „Ma győznünk kell, vagy visszavonulnunk a Tisza mögé! E két megoldás van, harmadik nincs."

A döntő küzdelemben a magyar huszároknak sikerült megakadályozniuk, hogy Jellasics bán lovassága egyesüljön az osztrákokkal. A magyarok végső rohamainak eredményeként az ellenség megkezdte a visszavonulást Gödöllőn át Buda irányába. A harc az este beálltával ért véget. Az akkori kis falucskában és környékén a túlerőben lévő császári hadakat sikeresen legyőzte a magyar honvédsereg, oldalán a lengyel légióval.  Az isaszegi csatával véget ért a tavaszi hadjárat első szakasza.  A déltől éjfélig, majd’ tizenkét órás küzdelmet azóta is a magyar történelem egyik legfényesebb csatájaként tartják számon. Volt olyan család, ahol heten is harcba szálltak a szabadságért.

Annak idején Görgey „Miénk a győzelem" szavakkal kezdte hadijelentését. Kossuth pedig másnap így írt az Országos Honvédelmi Bizottmánynak: „Tegnap vitéz seregeink az ellenségnek seregét Isaszeg vidékének irtózatos pozícióiból tökéletesen kiverték. Tisztelettel kell meghajolni Görgey fővezér előtt, a többi vezérek előtt és az egész lelkesült hadsereg előtt…"

Történelmünk egyik legdicsőségesebb epizódját Közép-Európa legnagyobb katonai hagyományőrző rendezvényén szokták felidézni. Az április 6-i híres csatára joggal büszkék a helyi lakosok, hiszen ez a nap Isaszeg nagy ünnepe.