Győztes csata Tápióbicskén

Pedig a haditerv rendkívül kockázatos volt: eszerint a legerősebb, Gáspár András ezredes vezette VII. hadtest az Eger-Hatvan-Gödöllő vonalon előrenyomulva leköti az osztrák erők figyelmét, miközben magát az egész magyar haderőként tünteti fel. A maradék három hadtest – I. parancsnoka: Klapka György ezredes, a II. (parancsnoka: Aulich Lajos vezérőrnagy és a III. hadtest parancsnoka: Damjanich János vezérőrnagy – és az Asbóth Lajos vezette tartalék hadosztály egy oldalmenettel megkerüli az ellenség déli szárnyát és úgy nyomul szintén Gödöllő irányába. Amennyiben az osztrákok rájöttek volna, hogy Hatvannál csupán egy magyar hadtest tanyázik, egész erejükkel rátámadva megsemmisíthették volna azt.

A hatvani ütközetet követően a császári csapatok főparancsnoka, Windisch-Grätz herceg még mindig nem a főváros, hanem Komárom miatt aggódott, így délebbre lévő csapatait északi irányba mozgatta, azzal a szándékkal, hogy Gödöllő és Hatvan között támadást kezdeményezzen.

Két nappal később, április 4-én, Tápióbicskénél majdnem kitudódott a magyar fél szándéka. Aznap reggel egy magyar megkerülő oszlop indult el Jászberényből, melynek célja Nagykáta elérése volt. Mikor az élen haladó, Klapka György vezette I. hadtest Tápióbicske községhez ért, azt a hírt kapták, hogy az előző napon átvonuló Jellacsics hadtestének poggyászszekerei még a faluban vannak. Klapka óvatlanul beküldte elővédjét a faluba, ahol a császári-királyi I. hadtestének Rastics-dandárjába ütköztek, amely kereszttűzbe fogta és megfutamította a magyar elővédet.

Hogy elejét vegye az eluralkodó pániknak, Klapka támadásba dobta lovasságát, akikkel szemben rohamra indult a horvát lovasság is. Az összecsapásból a magyar huszárok kerültek ki győztesen, azonban addigra a magyar hátrálás általános lett, és Jellasics horvátjai elfogták Klapka 10 ágyúját is, amely Tápióbicskétől keletre egy magaslaton vett állást. Emellett Rastics kezére került a Tápió-patak hídja is.

Görgei, értesülve a kialakult helyzetről, utasítást adott a Klapka mögött vonuló Damjanich-hadtestnek, hogy gyorsítsa meg lépteit, és menetből támadja meg az ellenséget. A horvátok által tűz alatt tartott Tápió híd elfoglalása az ő gyalogságának sem ment, ám ekkor Damjanich harmadik szegedi „fehértollas" zászlóaljának parancsnoka, Földváry Károly kezébe kapta a kilencedik kassai „vörössipkás" zászlóalj lobogóját és felrohant vele a hídra. A harmadik zászlóalj követte a parancsnokát, a kilencedik pedig a zászlaját, így gyakorlatilag lesöpörték a hídról a horvát határőröket, elfoglalva az átkelőt.

Miután a magyarok átkeltek a hídon, Rastics azonnal látta, hogy képtelen ellenállni. A honvédek visszaszerezték Klapka ágyúinak többségét is, miközben Jellasics Tápióbicske felgyújtásával próbálta az üldözésüket hátráltatni.

A győztes tápióbicskei ütközet után Görgei attól tartott, hogy lelepleződik a haditerv, hiszen az ellenség könnyen kikövetkeztethette volna, hogy a magyar főerők vannak a területen. Windisch-Grätz azonban nem jutott ilyen következtetésre, így hamarosan sor kerülhetett a tavaszi hadjárat első szakaszának legjelentősebb összecsapására, az isaszegi csatára.