„Ha a család utolsó férfitagja is elesik…”

A napilap ír a cenzúráról is. „Háborus világban a cenzurát azon a cimen szervezik, hogy lehetetlenné kell tenni a hadviselés érdekeit veszélyeztető sajtóközlemények megjelenését. Ezen a cimen bele is lehet nyugodni a cenzurába. Elvégre emberéletek milliói forognak kockán, az állam létérdeke van veszélyben és ilyenkor a helytelen hiradás vagy elhamarkodott birálat soha helyre nem hozható kárnak lehet az okozója. És elviselhetővé teszi a sajtószabadságnak ilyen korlátozását az a tudat, hogy csak ideiglenes rendelkezésekről van szó: amint, a háború megszünik, lehull a sajtó bilincse. (…)"

A monarchia csapatai átkeltek a Moldován: „Bukovinában csapataink, melyek közül különösen a nyugatgaliciai 13. számu gyalogezred tünt ki, harccal kierőszakolták Breazánál a Moldován való átkelést. Kolomeától délnyugatra orosz osztagok Mikulicinen tul tapogatózva igyekeztek előre. Volhyniában a Stochod mellett és Stobyehvanál orosz támadásokat vertünk vissza. Baranovicitől északkeletre a szövetséges csapatok harcvonalán ujra erős támadó oszlopok omlottak össze. Röpülőink Dubnótól északnyugatra egy bebizonyitottan csakis egy orosz hadtesttörzstől megszállott majorcsoportra bombákat dobtak le. Az ellenség a veszélyeztetett házakra nyomban fölvonta a genfi lobogót" – írja a Népszava.

A Pesti Hírlapban az alábbi olvasható: „A francia igazságügy minisztériumban törvényjavaslatot készitenek elő, amely elrendeli, hogy az esetben, ha egy családnak utolsó férfi sarja is az ellenség előtt elesik, legközelebbi ágbeli rokonai fel vannak jogositva, hogy nevét a maguk nevéhez hozzávegyék. A leány, férjhezmenetele után tovább fogja viselni leánynevét, hogy igy a család tovább is fennmaradjon."

(A sajtószemlét az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható korabeli napilapok átolvasásával Takács Vivien készítette.)