Halál a mélyben

A hajó

A Szovjetunió felbomlása után az oroszok újra elkezdték felpörgetni hadiiparukat. A Kurszk atom-tengeralattjáró ennek a fejlesztési láznak köszönheti létrejöttét – és pusztulását. A hajó a maga nemében a legnagyobb és leghatékonyabb orosz fegyvernek számított. Szimbólumnak szánták, a nagyhatalmi újjászületés jelképének, még a nevét is az 1943-as kurszki csatáról kapta, ahol a szovjet páncélosok óriási győzelmet arattak a németek felett. A hajót két évig építették, és 1994 végén már hadrendbe is állították. 154 méteres hosszával és 17 000 tonnájával valóban egy igazi monstrum volt. A dupla hajótörzs kialakítása miatt elsüllyeszthetetlennek kiáltották ki, ám ez a kijelentés (mint arra a világ leghíresebb hajójának 1912-es pusztulása már rámutatott) rossz ómen a tengerészek világában. Fedélzetén 118 ember teljesített szolgálatot. Egészen 2000 augusztusáig. Az orosz haderő Északi Flottája ekkor tartott hadgyakorlatot a Barents-tengeren. A Kurszk három másik tengeralattjáróval vett részt a műveletben, amelynek során egyik feladata az volt, hogy hatástalanított torpedókat lőjön ki egy csatacirkálóra. A feladatot a legénység augusztus 12-én teljesítette, majd nem sokkal később elszabadult a pokol.

A katasztrófa

A kilövés után robbanás rázta meg a hajót. (A legelfogadottabb elmélet szerint egy torpedó hibásodott meg, bár az összeesküvés-elméletek híveit nyilván nem elégíti ki ez a magyarázat.) A detonáció következtében a Kurszk majdnem 110 méteres mélységbe süllyedt, ám ekkor, alig két perccel az első után bekövetkezett a második robbanás. Hogy ez akkora pusztítást végzett, azért főként a torpedókamra nyitva hagyott ajtaja volt a felelős. Az első rekeszben szolgáló hét tengerész azonnal meghalt, a másodikban tartózkodó harminchat katonából egyesek életüket vesztették, mások súlyosan megsebesültek. A füst és a lángok a Kurszk nem megfelelően működő szellőzőrendszerén át gyakorlatilag mindenhová eljutottak. A tengeralattjáró nem tudott vészemelkedést végrehajtani, a mentők jelzésére szolgáló vészbóját pedig lehetetlen volt a felszínre juttatni. Utóbbinak tragikusan banális oka volt: a bóját egy előző gyakorlaton hatástalanítottak, mivel féltek, hogy magától kioldódik, s ezzel elárulja a Kurszk pozícióját. A második robbanás óriási kárt okozott a hajótestben. Több helyen feltépte a zárófalakat, ahol így elképesztő nyomással és sebességgel ömlött be a víz. Akik az így megrongálódott falak mögötti rekeszekben voltak, azonnal meghaltak. A legnagyobb problémát az atomreaktorok jelentették, amelyek az ötös rekeszben voltak. Ezeket szerencsére sikerült a robbanás után leállítani, ráadásul a falai is kibírták a pusztítást, elkerülve ezzel egy nukleáris katasztrófát, de a legénység tagjain már semmi nem segített.

Halál a mélyben

Mindössze huszonhárom katona maradt életben a 118-ból, miután bekövetkezett a második detonáció. A túlélők a kilences rekeszbe menekültek, nem véletlenül: itt volt egy menekülőjárat. Az első terv szerint egyesével hagyták volna el a hajót, hogy valahogyan a felszínre emelkedjenek, ám végül a több mint száz méteres mélység miatt ezt nem kockáztatták meg, helyette úgy döntöttek, megvárják, amíg egy mentőhajó rácsatlakozik a vésznyílásra. A túlélők hibás döntést hoztak. Magát a keresést a hadgyakorlaton részt vevők csak este kezdték meg, majd – amikor már nemzetközi felháborodást váltott ki a dolog – az orosz vezetés csak négy nappal később engedélyezte, hogy a britek és a norvégok mélymerülésű mentőkompokkal segítsenek az esetleges túlélőkön. Ezek azonban csak nyolc nappal a tragédia bekövetkezte után tudták megvizsgálni a fenéken rekedt hajó mentőnyílását. A búvárok jelentése lesújtó volt: a rekesz víz alatt állt, túlélőket már biztosan nem találnak.

Hogy mit élhettek át a rekeszben várakozó katonák, azt Kolesznyikov másodkapitány feljegyzéseiből tudhatjuk, aki a gyorsan csökkenő hőmérsékletben és a vészesen fogyó levegőben néhány cetlit írt az utókornak. Utolsó, alig olvasható bejegyzése így szólt: „Sötét van itt az íráshoz, de megpróbálom vakon. Úgy tűnik, nincs esélyünk, talán 10-20%. Reméljük, legalább ezt elolvassa valaki. Itt a lista a más rekeszekből idegyűlt legénységről, akik most itt vannak a kilencesben, és megpróbálnak kijutni. Üdvözlet mindenkinek, nem kell kétségbeesni."

Egy évvel később

A Kurszk kiemelésére majdnem egy évet kellett várni. Nem volt egyszerű művelet felhozni a monstrumot a mélyből, de a törzs nagy részét végül sikerült a felszínre juttatni. Ilyen jellegű technikai felszerelése még az oroszoknak sem volt, így holland roncsmentő cégeket bíztak meg a feladattal. A roncsban végül 115 holttestet találtak meg, a legénység három tagját eltűntnek nyilvánították. Az orosz hadvezetést (amely kategorikusan cáfolta, hogy a fedélzeten nukleáris robbanófejek lettek volna) akkor is és azóta is rengeteg kritika éri a gyors cselekvés elmulasztása, és a tragédia kezdeti elbagatellizált kommunikációja miatt. Putyin elnöki rendeletben posztumusz kitüntetésként a Bátorság Érdemjelét adományozta a legénység minden tagjának, a kapitányt pedig az Orosz Föderáció Hőse címmel tüntették ki. Az orosz hadsereg és a családok számára augusztus 12. azóta is a gyász napja.