Harmincöt éve sebezte meg II. János Pált Ali Agca

Mehmet Ali Agca Törökország Malatya tartományában látta meg a napvilágot 1958-ban: szegény családból származott, már kamaszkorában többször összeütközésbe került a törvénnyel, majd a különböző kisebb-nagyobb vagyon elleni és erőszakos bűncselekmények után egy szélsőjobboldali szervezethez csapódott. A Szürke Farkasok ebben az időszakban számos merényletet követett el Törökországban, egyik legnagyobb port kavart akciójuk egy isztambuli újságíró, Abdil Ipekci meggyilkolása volt. Agcát, aki részt vett a gyilkosság előkészítésében és végrehajtásában, 1979 elején őrizetbe vették, ám az év végén sikerült megszöknie a fegyintézetből, és ezt követően Bulgáriába tette át székhelyét. Ezen évei a mai napig igen homályosak: egyes információk szerint számos radikális szervezettel kapcsolatba került, többek között például a Palesztin Felszabadítási Szervezettel is.

Ami bizonyos: miután jó két éven át a földközi-tengeri térség számos részén megfordult, Agca 1981. május 10-én Rómába érkezett, majd három nappal később, szokásos heti audienciája során egy 9 milliméteres Browninggal négy lövést adott le II. János Pálra a Szent Péter téren. Ezek közül kettő el is találta a pápát, aki súlyos sérüléseket szenvedett (emellett két amerikai zarándokot is megsebesített a tömegben). Magát Agcát a helyszínen azonnal ártalmatlanná tették, és azonnal letartóztatták, majd nem sokkal később életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték.
Mindez nem tűnik túl soknak – és valóban nem is az.

Noha számos elmélet létezik rá nézve, voltaképpen a mai napig nem teljesen világos, mi vitte rá Agcát arra, hogy megpróbálja meggyilkolni a pápát, és csak tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ő maga is ellentmondásos magyarázatokat adott tettére az évek során. A mai napig nincs egyetértés a legfontosabb kérdésben: nem tudjuk, hogy Agca magányos merénylőként maga tervelte-e ki tettét, vagy valaki esetleg megrendelte az akciót. A terrorista már törökországi fogva tartása során is bizonyíthatóan írt feljegyzéseket a pápa ellen, akit az iszlám ellenségeként és a bűnös kapitalizmus egyik vezéralakjaként jellemzett – ez ugyanakkor semmit sem bizonyít, hiszen könnyen lehet, hogy egy olyan szervezet használta ki gyűlöletét és hálózta be Agcát, amelynek útjában állt a pápa.

Márpedig Karol Wojtyla pápává választása kétségtelenül komoly aggodalmakat keltett a keleti blokkban, nem véletlen, hogy a mai napig azon elméletek tartják magukat a leginkább, amelyek szerint a merénylet hátterében a KGB állt. E változat hívei szerint a szovjet titkosszolgálat mellett bolgár katonai körök is részt vehettek a merénylet kitervelésében, és az évek során tett ellentmondásos vallomásai között akadt olyan, amelyben Agca is ezt erősítette: volt, hogy egyenesen azt állította, török radikálisok mellett a római bolgár katonai attasé segítségével rakták össze a merénylet pontos tervét. (Ugyanakkor más alkalommal olyat is mondott, hogy a PFSZ állt a háttérben, vagyis a számos keszekusza nyilatkozattal leginkább csak összezavarta a hatóságokat.) Mások szerint valószínűtlen, hogy a szélsőjobboldali beállítottságú Szürke Farkasok között eltöltött évek után Agca pont a gyűlölt Szovjetunió zsoldjába szegődött volna, mire megint mások arra emlékeztetnek, hogy Agcának nem kellett okvetlenül tudnia, hogy segítőtársai a KGB-nek dolgoznak…

A merénylő egyébként más alkalommal új Jézus Krisztusnak nevezte magát, és isteni sugallatról beszélt a háttérben, már szabadulása után, 2010-ben pedig azt nyilatkozta, hogy akcióját valójában a Vatikán, konkrétan az 1998-ban elhunyt Agostino Casaroli bíboros, a Szentszék akkori államtitkára rendelte meg. Utóbbi változat komoly felháborodást keltett, hiszen Casaroli a szovjet blokk egyházellenes törekvéseivel vívott harc egyik vezéralakjának és e minőségében II. János Pál legodaadóbb szövetségesének számított. Vagyis számos változat kering, a lehetséges háttér-összeesküvők sorában a STASI-tól kezdve az olasz maffián át gyakorlatilag minden titkosszolgálat, terrorszervezet és bűnszövetkezet előkerült az azóta eltelt harmincöt évben – ami a lehető legbiztosabb jele annak, hogy senki sem tud semmi biztosat.

Jellemző, hogy még azt sem sikerült megnyugtatóan tisztázni, vajon tényleg segítette-e a helyszínen valaki Agcát. Ő maga többször is azt állította, hogy az eredeti tervek szerint először egyik társa robbantott volna a téren, ezzel teremtve meg a megfelelő káoszt a merénylethez, ám erre végül nem került sor. A több mint három éven át húzódó nyomozás során Agca mellett további négy török, illetve három bolgár személy került a hatóságok látókörébe, ám végül nem sikerült bizonyítani, hogy bármiféle módon is közük lett volna a történtekhez. Ugyanakkor erősen kérdéses, hogy Agca egyedül képes lett volna kivitelezni egy hasonló akciót.

A pápa egyébként már két évvel a merénylet után meglátogatta támadóját olaszországi börtönében, és megbocsátott neki. Agca ezt követően nem sokkal felvette a katolikus hitet. Szintén II. János Pál közbenjárására kapott kegyelmet 2000-ben Carlo Ciampi olasz államfőtől, ám Törökországba hazatérve további letöltendő börtönbüntetés várta korábbi itteni bűncselekményeiért. Véglegesen 2010-ben szabadult. A rajta a fogvatartás alatt elvégzett vizsgálatok szerint mentálisan instabil személyiség, aki ugyanakkor ma is képes meglepetéseket okozni: 2014. december 28-án például megjelent a Vatikánban, és virágcsokrot helyezett el II. János Pál sírjánál (ezt a helyi dolgozók később eltávolították), illetve kérte a Szentszéket, hogy hadd találkozzon Ferenc pápával. E kérését – mindezidáig – nem teljesítették, a mindenkori pápa autóját azonban épp az 1983-ban történtek miatt látták el fokozott védelemmel.