Hazatért a Hollandiában kétszáz éve elesett brit katona

Több mint 200 éven át a holland tengerpart homokdűnéi között aludta örök álmát egy brit katona, mikor holland madarászok 2011 márciusában csontokat és fémtárgyakat fedeztek fel a földön, azon a területen, ahol már korábban is számos történelmi maradványt találtak a járókelők. A lelet feltárására Esther Poulus holland régészt kérték fel, akinek kollégáival igencsak sietnie kellett, hiszen csupán két napot kaptak az igen rossz állapotban lévő csontok vizsgálatára, mivel a part azon szakaszán egy ritka madár azokban a napokban kezdte meg a fészekrakást. A régészek már a munka elején gyanították, hogy a föld egy katona maradványait rejtheti, mivel a területen a napóleoni háború egyik csatája zajlott; az elhunyt nemzetiségét csak később, a puska és a ruhájából megmaradt szövetdarabok segítségével tudták azonosítani.

1799 augusztusában Nagy-Britannia és a cári Oroszország inváziót indított Észak-Hollandiában, hogy a Napóleon által életre hívott Batáviai Köztársaságot megbuktassa, s az Orániai-ház hatalmát visszaállítsa a terület felett. A brit-orosz csapatok – többek között az 1650-ben alapított, s máig működő Coldstream Guards második zászlóaljának ezer katonája – Groote Keeten mellett szálltak partra a yorki herceg vezetésével. A brit sereg 12 ezer főt számlált.

„Az ásatás azért is volt igazán különleges, mivel Hollandia történelmének ezen szakasza még kevéssé ismert, az országban ezt a hadjáratot az elfeledett háborúnak hívják" – mondta Poulus. A katonát az egyenruhájában temették el, s több puskát is találtak mellette, amelyeket vagy egyszerűen csak a sírba dobálták vagy egy másik elmélet szerint az ezekből összeeszkábált hordágyon szállíthatták el sírjáig az elhunytat.

A kutatócsapat a britet a zubbonyának törékeny ón gombjai alapján tudta beazonosítani, miután a Coldstream Guards jellegzetes csillaga, benne a kereszttel rajzolódott ki az egyiken. Továbbá a „Covent Garden" feliratot is el lehetett olvasni az egyik gombon, ami egy londoni székhelyű gombkészítőre utal. A hadjárat rövidsége – csupán egy napot töltött az inváziós sereg a környéken – segített a kutatócsapatnak a maradványok datálásában. A katona mellkasa be volt szakadva, s koponyájának nagy része is hiányzott, így azóta sem tudták megállapítani, mi okozhatta halálát.

Nehéz azonosítani

A kutatók felvették a kapcsolatot a brit királyi testőrséggel, amely azonban nem foglalkozik történelmi maradványok hazaszállításával, s a legtöbb brit szervezet a külföldi maradványok közül csak az 1914 utáni holttesteket viszi haza, így közel két éven át az észak-hollandiai város helyi önkormányzatának raktárában pihent a nem mindennapi leletegyüttes. Végül a hollandok unszolására idén május 2-án Haarlemben átadásra kerültek a csontok, s a gárda hazavitte 200 évvel ezelőtt elhunyt tagját.

Mivel a csontokból és a fogakból sem tudtak DNS-t kivonni, a kutatók a brit levéltárakat kezdték el átvizsgálni a katona személyazonosságának felderítése érdekében. Két névre tudták leszűkíteni a találatokat: Nathaniel Haines és Thomas Taylor. „Az Egyesült Királyság archívumai szerint ez a két katona a legveszélyesebb katonai feladatot vállalta, ugyanis gránátosként tevékenykedtek. A maradványokból ítélve katonánk körülbelül 180 centiméter lehetett, ami meglehetősen magasnak számított akkoriban, s összeillik elméletünkkel, ugyanis a brit hadsereg gránátosait a sereg legmagasabbjaiból válogatták össze" – mondta a holland kutató.

A gárda azonban nem osztozott a hollandok lelkesedésében, mivel mindkét név igen gyakori volt abban az időben, például 1790 és 1801 között 12 Thomas Taylors szolgált a brit királyi testőrség ezen alakulatában, fejtette ki Simon Vandeleur, a gárda nyugalmazott ezredese, aki nagy szerepet játszott a maradványok hazaszállításában.

„Az ezredről készült archívumok azt mutatják, hogy több mint száz ember halt meg 1799-ben a gárda tagjai közül, ráadásul ez az eredmény sem lehet pontos, mivel az angliai csata során jelentős mennyiségű levéltári anyag semmisült meg. Ráadásul abban az időben nem valami lelkiismeretesen vezették a nyilvántartásokat, ha egy katona meghalt, aktáját nagy valószínűséggel törölték, hiszen értelemszerűen már nem volt jogosult a nyugdíjra" – magyarázta szkeptikusan az ezredes, hozzátéve: kicsi a valószínűsége annak, hogy a leszármazottai előkerülnek. „Azonban megpróbáljuk, ha pedig nem sikerül, a londoni Lovastestőrségi dísztéren (Horse Guards Parade) ünnepélyes keretek között fogjuk a hamvait szélnek ereszteni" – tette hozzá.