Híres magyar hadmérnökök: Hollán Ernő

Szöveg: Ördög Kovács Márton | 2020. április 27. 15:02

Sorozatunkban olyan magyar hadmérnököket mutatunk be, akik szakmai tevékenységükkel és katonai szolgálatukkal hozzájárultak hadtudományi ismereteink és képességeink fejlődéséhez. Az első részben Hollán Ernőt ismerhetjük meg, aki a bécsi hadmérnöki akadémia elvégzése után, 1848-tól előbb a „Vörössipkásoknál”, majd Kossuth parancsára Péterváradon szolgálta a magyar szabadság ügyét.

Hollán Ernő 1824. január 13-án született Szombathelyen, Hollán József és Hohl Johanna harmadik gyermekeként. A szombathelyi gimnázium elvégzése után 1839-ben, beiratkozott a bécsi hadmérnöki akadémiára. Kiváló tanulmányi eredményeinek köszönhetően, már húszévesen mérnökkari alhadnagynak léptették elő, majd 1846-ban főhadnagy lett a hadmérnöki karon. Első szolgálatát a komáromi erődben kezdte meg, azonban egy rövid idő után – 1847-ben – Lembergbe vezényelik, ahol a műszaki és erődítési igazgatóságnál helyezik el.

A forradalom kitörésekor Hollán áthelyezését kéri a Kassán állomásozó 9. honvéd zászlóaljhoz, ahol már századosi rangban kezdi meg szolgálatát. A „Vörössipkások" néven emlegetett zászlóaljjal részt vesz a délvidéki ütközetekben. A Fehértemplomnál és Szenttamásnál vívott harcokban nyújtott vitézsége elismeréseként Kossuth Lajos őrnaggyá és hadmérnöki főnökké nevezte ki és szolgálati helyéül Pétervárad várát jelölte meg és megbízta a vár erődítési munkálatainak elvégzésével és vezetésével. Hollán munkájának köszönhetően az erődítmény egészen a szabadságharc végéig kitartott. A vár kapitulálásakor Hollán már ezredesi rangban szabadon elvonulhatott.

Hollán Szombathelyre tért haza, ahol szigorú rendőri felügyelet alatt állt, majd a szabadságharcban betöltött szerepe miatt, 1851-ben fél év börtönre ítélték. Ezekben az években a Döblingben lakó Széchenyi egyik bizalmasa lett. 1852-ben megírta geometriai tankönyvét, amely a „Mértan alapvonalai, tudományosan rendszeresítve" címet viselte.

Ezekben az években dolgozott Bécsben is, ahol talajjavítással foglalkozott, ekkor írta a „Taglalati (analytikus) mértan" című könyvét, melynek elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották 1859-ben. Székfoglalójában az újabb szerkezetű vasúti hidakról értekezett. Az egyre nagyobb szakmai hírnévnek örvendő Hollán híre Európa más országaiba is eljutott. Ennek eredményeképpen a későbbi angol hadügyminiszter, Edward Stanley 1857-ban csak azért utazott Szombathelyre, hogy Hollántól tanulhassa a hadtudományi ismereteket.

1861-ben a déli vasút felügyelőjévé nevezték ki, valamint a Magyar Tudományos Akadémia is rendes tagjává választotta. A tudományos életben is aktív szerepet vállaló Hollán kezdeményezésére 1866-ban megalapították a Magyar Mérnök Egyletet, melyet húsz évig elnökként vezetett. A Bach-korszak utáni időkben, a politikai életben is egyre nagyobb szerepet vállalt. 1865-től Deák Ferenc pártjának országgyűlési képviselője lett és tagja volt annak a 15 fős bizottságnak, mely előkészítette a kiegyezést. 1867-től a közlekedési minisztérium államtitkára lett, ebben a pozíciójában három évig dolgozott. Fő területe az ország vasútfejlesztése volt.

1868-ban a honvédség felállítása után, szolgálaton kívüli honvéd ezredessé nevezték ki, majd 1870-től a honvédelmi minisztérium államtitkára lett. Részt vett a honvédtisztek képzését megalapozó törvénycikk kidolgozásában valamint a Magyar Királyi Ludovika Akadémia életre hívásában és honvédlovassági erők létszámának növelésében és egyéb alakulatok felállításában. 1876-ban reaktiválták és a székesfehérvári honvédkerület parancsnokává nevezték ki. 1883-ban a Magyar Tudományos Akadémia létrehozta a Hadtudományi Bizottságot, melynek elnökévé Hollánt választották, ezekben az években indítja útjára Hadtudományi Közlemények című folyóiratát is. 1886-ban altábornagyi rangban vonult nyugdíjba. 1900. május 28-án hunyt el Budapesten.