Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Híres magyar katonasportolók: Nagy Ernő

Szöveg: Antal Ferenc |  2020. július 8. 16:25

Sorozatunkban olyan katonasportolókat mutatunk be, akiknek életműve, emberi és szakmai teljesítménye a mai napig példaértékű. A sort Nagy Ernővel folytatjuk.

Az 1898. augusztus 2-án Facsádon született Nagy Ernő gimnáziumi tanulmányait Nagybecskereken végezte, ahol osztálytársa volt Somfay Elemér, a SPOTI későbbi parancsnoka.  A gimnázium elvégzése után felvették a Fiumei Magyar Királyi Tengerészeti Akadémiára, ahol tengerész-zászlósként az Adriai tengeren teljesített szolgálatot.

Az első világháború után a folyamőrségnél tüzér századparancsnoki rendfokozatban szolgált. Itt ismét alkalma nyílt sportolni, azonban fő sportága ekkor még nem a vívás, hanem a rúd- és távolugrás volt.

Vívókarrierje 1927. október 1-én indult, amikor a Magyar Királyi Sportoktatói Tanfolyamhoz került, ahol olyan nagy nevű vívókkal dolgozhatott együtt, mint Jekelfalussy Piller György, Hatz Ottó, Kalniczky Gusztáv vagy később Hatz József. Itt ismerkedett meg a Borsody László őrnagy, fővívómester által létrehozott magyar kardvívó stílussal.

A rengeteg lelkiismeretes gyakorlásnak hála, 1928. május 17-én első helyezést ért el az MTK Országos Vívóversenyén, majd 1930 márciusában a Honvéd Tiszti Vívó Klub tőrversenyének döntőjében egyetlen tussal verte meg – az akkor már vívófenoménnak számító – Jekelfalussy Piller Györgyöt.

Egy hónappal később rendezték meg a MAC Hősök emlékversenyét, amelyen első alkalommal osztották ki a tragikusan hirtelenséggel elhunyt amszterdami olimpiai bajnok tiszteletére a Tersztyánszky-emlékplakettet annak a vívónak, aki a kard- és tőrversenyen összetettben a legjobb helyezést szerezte meg. A kardversenyt végül Petschauer Attila nyerte meg, második helyezett lett Nagy Ernő, aki emellett tőrvívásban negyedik helyezést szerzett, így ő lett összetettben a legjobb vívó és az első Tersztyánszky-emlékplakett tulajdonosa is.

1931-ben nyerte első országos kardvívócsapatbajnokságát a MAC csapatával, amelyet további 4 első hely követett.

Az 1932-es Los Angeles-i olimpián a Jekelfalussy-Piller György, Glykais Gyula, Petschauer Attila, Kabos Endre, Gerevich Aladár, Nagy Ernő összeállítású győztes kardvívócsapat tagja volt.

1596082076

1933-ban rendezték meg Budapesten az Európa-bajnokságot is, amelyet Kabos Endre nyert meg, azonban Nagy Ernő elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar diadalban – bár ekkoriban már nem nagyon vívott. A döntők során Kabos és az olasz Gaudini is egy-egy vereséggel állt holtversenyben. Kabosnak két gyengébb olasz ellenfele volt hátra, Nagynak viszont két nagyon nehéz ellenfél maradt, köztük a hatalmas termetű Gaudini. Miután megverte Gaudinit, mindenki felállva tapsolt, ő pedig elnyerte a verseny tiszteletdíj serlegét.

1933 júliusában a MAC közgyűlésén örökös tiszteletbeli tagokká választották Nagy Ernőt, aki ebben az évben tanulmányt jelentetett meg a Magyar Katonai Szemlében „A Vívószövetség régi és új versenyszabályai között mutatkozó jelentősebb különbségek" címen.

1934-ben ismét magyar bajnok lett, ezúttal tőr csapatban, így hatszoros magyar bajnoknak mondhatta magát, majd 1938-ban visszavonult az aktív sportolástól, ebben az évben a MAC vívószakosztályának lett a vezetője.

1596082076

1944. március 19-én, a német megszállás kezdetekor Újvidéken szolgált, ahol több fegyveres incidens történt a német és a magyar haderők között. A német csapatok behatoltak a Folyamzárezred-parancsnokságra, és letartóztatták Trunkwalter Ödön vezérőrnagyot, akinek még maradt ideje Nagy Ernőt telefonon tájékoztatni a fejleményekről, aki haladéktalanul riadót rendelt el.

Ekkor a megszálló erők parancsnoka felszólította Nagy Ernőt, hogy hagyjon fel az ellenállással, akinek válasza az volt, hogy minden behatolási és lefegyverzési kísérletnek fegyverrel fog ellenszegülni, amíg feletteseitől más parancsot nem kap. Hosszas huzavona és fenyegetőzés után a németek lefújták a támadást és elvonultak.

Az október 15-i kiugrási kísérletben is kulcsszerepet szántak neki, mint meggyőződéses antináci tisztnek. Zászlóalját a fővárosba rendelték, azonban a harci események miatt már nem érhettek fel időben.

Október 24-én nyíltan megtagadta egy nyilas parancs végrehajtását, mondván „nem akartam, hogy ártatlan emberek haljanak meg egy őrült kedvéért". Ezért letartóztatták, majd házi őrizetbe helyezték.

A háború után nehezen talált munkát, ügynökösködött, majd gondokként alkalmazták a kéménygyárban, végül a Csatornázási Művek Sportegyesület vette fel vívómesterként. 1949-ben nyugállományba vonult, azonban vívómesteri tevékenységét továbbra is folytatta.

1977. december 8-án, Budapesten hunyt el, az Új Köztemetőben helyezték örök nyugalomra.

Címkék