Hollywood háborúba megy (1. rész)

Szöveg: Snoj Péter | 2013. március 3. 10:16

Az Egyesült Államok filmgyártásának fellegvára, Hollywood számtalan mozifilmhősben bővelkedett az évtizedek során. A második világháború alatt és az annak lezárását követő években háborús filmek tucatjait rögzítették a befűzött celluloidtekercsek, amelyeket jól ismer a világ. De vajon tudjuk-e, hogy a képernyő hősei közül hánynak volt saját, valós tapasztalata is a csatákról?

Bizony, Hollywood csillagai közül rengetegen szolgáltak a szövetségesek haderőinél. Ki önkéntesen kivéve részét a háborúból, ki pedig a kötelező katonai szolgálatnak eleget téve. Egy azonban közös volt bennük: számukra a harcok nemcsak megkoreografált propagandajelenetek voltak.

Talán az egyik leghíresebb és katonai szerepvállalásáról is legismertebb színész Clark Gable volt, aki jellegzetes bajszával, férfias és erőteljes megjelenésével nemcsak a hölgyek szívét, de az eget is meghódította. Már 1942-ben csatlakozott az Egyesült Államok légierejéhez, ahol hamar hadnagyi rendfokozatot szerzett. Nem kétséges, a hadvezetésnek is jól jött a jelentkezése, hiszen a nevével sokkal könnyebb volt minden propaganda- és toborzókép,illetve -film elkészítése. Egy B−17-es bombázógépen szolgált mint oldalsó lövész. Még kiképzése alatt elérte a századosi rendfokozatot, s szolgálatának jó részében Angliában készített kiképző- és toborzófilmeket, valamint segédkezett az újoncok kiképzésében.

Leszereléséig összesen öt éles bevetésen vett részt, többek között németországi célpontok bombázása alkalmával is. Őrnagyként szerelt le 1944 májusában. Külön érdekesség róla, hogy Adolf Hitler kedvenc színésze volt, ezért a Führer jutalmat ígért annak a német katonának, aki képes őt sérülés nélkül elfogni és elvinni hozzá.

Szintén közismert és közkedvelt színésze volt Hollywoodnak Lee Marvin, aki nem egy alkalommal alakított katonát a filmvásznon is. A Piszkos tizenkettő szigorú, ám gondoskodó őrnagya és a Nagy vörös egyes apáskodó őrmestere az Egyesült Államok tengerészgyalogságánál szolgált, mégpedig mesterlövészként. A Saipan-szigetért vívott harcok közepette (amely sziget elfoglalását érintőlegesen A fegyverek szava című film is bemutatja) megsebesült egy olyan hegyért vívott csatában, amelyben századtársai szinte kivétel nélkül elestek.

Sebesüléséért kiérdemelte a Bíbor szív kitüntetést. Pletykák szerint megjárta Iwo Jimát is, de erről megoszlanak a fellelhető dokumentumok. Ami bizonyos, hogy 1945-ben szerelt le őrvezetőként.

A téma kutatásakor temérdek olyan színészt találtam, akiknek a már háború előtt is felfelé ívelő karrierje, azaz neve volt a szakmában. Talán éppen ezért érdekes Audie Murphy története, aki színészi pályafutását a háborúban elért eredményeinek köszönhette. A „legtöbb kitüntetéssel bíró" hadnagy példás karriert futott be a seregben. Történt mindez annak dacára, hogy mind a tengerészgyalogság, mind a hadsereg, mind a haditengerészet elutasította sorozatos jelentkezéseit. Az elkeseredett Murphy szakadatlan próbálkozásainak végül a hadsereg gyalogsága engedett. Kiképzése alatt társai a „Baby" gúnynevet ragasztották rá, köszönhetően alultápláltságának és sorozatos ájulásainak. Parancsnokai többször megpróbálták áthelyeztetni szakácsnak, de ő ragaszkodott a harcoló állományban való maradáshoz.

Vágya csakhamar valósággá vált, és 1943-ban már Észak-Afrikában szolgált. Ugyan itt még nem esett át a tűzkeresztségen, de mint visszaemlékezéseiben írta, nagyon sokat köszönhetett a háború későbbi éveiben az itt megszerzett tapasztalatoknak és kiképzéseknek. Ugyanebben az évben, júliusban már Szicília partjainál rohamozott társaival, majd az Olaszországért vívott harcokban jeleskedett. Decemberre már őrmesterként vezette alegységét. Olaszország után Franciaország déli területein harcolt, ekkor már hadnagyként. Emberei, tiszttársai mind elismerően szóltak róla.

A hadviselt, megedződött Audie 1945 januárjában vívta meg utolsó csatáját. Gyalogosszakasza egy német páncélosalakulattal találta szembe magát, amellyel csak a kézi páncéltörősök tudták felvenni a harcot. A németek körbevették állásaikat. A harc reménytelenségét felismerve Audie egymaga fedezte társai elrejtőzését egy kilőtt amerikai M10-es harckocsi .50-es kaliberű gépfegyverével. Egy egész német szakaszt visszavert ezzel a húzással. Eközben számos sebesülést kapott, amelyekkel nem törődve visszatért embereihez. Mint ahogy utólag leírta, az ellenséges katonák sisakjait és kabátjait magukra öltve iszkoltak el az éjszakában, átjutva az ostromgyűrűn.
A háború végén többek között olyan kitüntetésekre lehetett büszke, mint az Egyesült Államok haderejének legmagasabb elismerése, a Becsületrend, de kiérdemelte a kiemelt szolgálati keresztet, két ezüstcsillagot és egy bronzcsillagot is.

Háborús emlékeit, élményeit Hollywood felkarolta és sztárt csinált a saját történetét feldolgozó, benne főszereplőként megjelenő Audie Murphyből. A pokolba és vissza (To Hell and Back) forgatásán saját könyvét használták fel forgatókönyvnek. A sikert számos további siker követte: volt hős katona és férfias helytállásról bizonyságot tévő cowboy egyaránt.