Időutazás
Szöveg: Feith László | 2018. január 18. 10:31Tizenhét év után ismét van állandó fegyvertörténeti kiállítás a Hadtörténeti Múzeumban. Ez a tárlat ugyanakkor lényegesen többet nyújt az érdeklődőknek, mint bármelyik korábbi ebben a témakörben. Az egyik legfontosabb újítás, hogy ezúttal a látogatók a kiállított fegyverek, felszerelések egy részét kézbe vehetik, felpróbálhatják.
Fegyvertár, fegyvertörténeti látványraktár és múzeumpedagógiai foglalkoztató. A Hadtörténeti Múzeum új állandó kiállítása ezt a rövidnek korántsem mondható elnevezést kapta, amely ugyanakkor a tárlat összes funkcióját magában foglalja. Az intézmény jelentős gyűjteménnyel rendelkezik a magyar katonák által valaha használt fegyverfélékből, s ezekből a korábbi évtizedekben már számos tematikus tárlatot rendeztek be. Az utolsó ilyet 2000-ben bontották le. Azóta folyamatos a látogatói igény egy állandó fegyvertörténeti kiállítás iránt.
Hármat egy csapásra
– Ez volt az egyik ok, amely életre hívta a tárlatot. Emellett azonban akadt további kettő. Szerettünk volna enyhíteni a raktárkapacitási problémáinkon is, s ez sikerült azzal, hogy a kiállításnak helyet adó termekben és folyosókon mintegy 900 műtárgyat tudtunk elhelyezni. A harmadik ok pedig szorosan kapcsolódott az intézményünkben 7-8 éve meghonosított tematikus múzeumpedagógiai foglalkozásokhoz; ezek során a szakemberek különböző műtárgyak segítségével ismertetnek meg egy-egy történelmi korszakot vagy eseményt a diákokkal. Rendkívül népszerűek e tanórák, akadt olyan év, amikor több mint háromszáz ilyet tartottunk. Az előadások egyik eleme a fegyvertörténeti foglalkoztató, amelynek keretében például a középkor, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc vagy a világháborúk fegyvereivel ismerkedhetnek meg kis csoportos keretek között a tanulók. Ennek szerettünk volna állandó helyszínt biztosítani az intézményünk falain belül, mert korábban ide-oda szállítgattuk az erre a célra készített múzeumpedagógiai segédeszközeinket, például a korabeli fegyverek, egyenruhák, viseletek másolatait. A kiállítás a diákok mellett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatói számára is vonzó program. Nekik ugyanakkor nem múzeumpedagógus tart előadást, hanem szakmuzeológus, fegyvertörténész, hiszen ezt a célcsoportot egészen más érdekli: a fegyverek műszaki, technikai paraméterei, harcászati jellemzői – sorolja Soós Péter őrnagy, a Hadtörténeti Múzeum igazgatóhelyettese.
Mint az iméntiekből kitűnik, a fegyvertörténeti látványraktár a múzeum látogatóinak legnagyobb részét adó diákok, pontosabban az általános iskolák felső tagozatos tanulói, illetve a középiskolások történelemoktatásához is hathatós eszközt biztosít. Adta magát tehát az ötlet, hogy ezt fokozandó, bábúkat helyezzenek el a kiállítótérben, nem is akármilyeneket.
Soós Péter őrnagy
– Tizenhárom katonafigura látható a tárlatban; ezek a Hadtörténeti Múzeum első viaszbábui, kimondottan ehhez a kiállításhoz készültek. Valósághűek, ráadásul az adott időszak tipikus arcvonásait viselik, ezáltal is közelebb hozva a történelmi korokat a diákokhoz – jegyzi meg az őrnagy.
A viaszbábuk tárlatba állítását komoly kutatómunka előzte meg. Mindenekelőtt el kellett dönteni, hogy a figurák segítségével a magyar hadtörténet tíz évszázadának melyik katonatípusait jelenítsék meg. A döntést követően következhetett a korhű viseletek elkészítése.
– Természetesen ragaszkodtunk ahhoz, hogy ezek a lehető leghitelesebbek legyenek. Éppen ezért régészeti leleteket, leírásokat használtunk fel, az időben hozzánk közelebb eső korszakok esetén pedig a ránk maradt szabályzatokból dolgoztunk. Miután meghatároztuk, hogy az adott harcos milyen ruházatot, felszerelést, fegyverzetet kapjon, kerestünk hozzá tipikus arcot; a honfoglaló lovasíjász esetében például a keleties jelleget igyekeztük visszaadni. A figurák jellemzőire (egyebek mellett a vonásaira, testtartására), illetve paramétereire vonatkozó elképzeléseinket megosztottuk a bábukat készítő mesterrel. A viaszról tudnunk kell, hogy nagyon érzékeny anyag, bábuink kezei például semmilyen súlyt nem bírnak el, ezért nagy körültekintéssel kellett eljárnunk az öltöztetésüknél. Néhány alakot például csak úgy tudtunk felruházni, hogy a kész viseletet szétvágtuk, ráadtuk a figurára, majd azon újra összevarrtuk. Szerfölött időigényes és aprólékos munka volt, de minden befektetett percet megért, a végeredmény ugyanis magáért beszél – idézi fel a tárlat berendezésének egyik kritikus mozzanatát az igazgatóhelyettes.
Pluszszolgáltatások
De másban is eltér ez a tárlat a többitől. A szokásos múzeumi belépőn felül ugyanis erre külön jegyet kell váltani. A pluszköltségért ugyanakkor természetesen emelt szintű szolgáltatás jár. Szakértő tárlatvezetés mellett a kiállított fegyverek, felszerelések egy része kézbe vehető, felpróbálható.
– Kollégáink magyar vagy angol nyelven, 50–90 perc időtartamban tartanak előadást, s mutatják be az érdeklődőknek a fegyverek fejlődéstörténetén keresztül a magyar hadihistória tíz évszázadát a honfoglalástól napjainkig. A kiállítás a múzeum nyitvatartási idejében, előzetes egyeztetés esetén bármikor látogatható, de vannak olyan időpontok, amikor akár egy fő számára is indítunk tárlatvezetést: kedden, szerdán, csütörtökön, továbbá pénteken 15 órakor, míg szombaton és vasárnap egyaránt 11, 13, illetve 15 órakor – mondja Soós Péter őrnagy.
Az installáció építése tavaly február–március táján vette kezdetét, ezzel párhuzamosan pedig megkezdődött a műtárgyak kiválasztása. Ez utóbbi feladat három muzeológusra, a hidegfegyver-gyűjtemény, a korai lőfegyver-gyűjtemény és a modern lőfegyver-gyűjtemény vezetőjére várt. Ők a lehető legszebb anyagot válogatták össze, balszerencsére azonban sokkal többet, mint amennyi elfért volna a kiállításban. Természetesen nehéz volt a döntés, nem meglepő, hogy minden egyes kihullott műtárgyat vérző szívvel vittek vissza a raktáraikba. Ezt követően az összes kiválasztott darab a restaurátorokhoz került, akik kisebb-nagyobb javításokat végeztek azokon. A tárlókat idén tavasszal kezdték feltölteni a szakemberek, a Fegyvertár ünnepélyes megnyitójára pedig 2017. június 24-én, a Múzeumok Éjszakáján került sor.
A kiállítást a Hadtörténeti Múzeum első emeletén, négy teremben és két folyosón, gyakorlatilag a Márványtermet körbeölelő szekcióban rendezték be. Az első helyiségben kardfélék, különböző ütő-, zúzó- és szálfegyverek kaptak helyet a honfoglalástól a török hódoltság végéig. A látogatók a tárlat tizenhárom viaszbábújából itt rögtön szemügyre vehetnek ötöt: a honfoglaló lovasíjászt, a Szentpéteri Tamás zólyomi ispánt megformázó figurát, az előkelőt Garai Miklós nádor kíséretéből, a nehézlovasként katonáskodó magyar nemest (mellette a német stílusban készült vértezetének másolatával), illetve a hajdút.
– Az ispán viseletei közül hiányzik a sodronying, de a bábú mellett látható annak rekonstrukciója, amit a látogatók akár magukra is ölthetnek. A kézbe vehető, felpróbálható fegyver- és felszerelésmásolatok egy része egyébként már korábban is megvolt: azokat más kiállításokban vagy múzeumpedagógiai oktatóeszközként alkalmaztuk. Akad ugyanakkor számos olyan darab, amelyet kimondottan ehhez a tárlathoz készíttettünk – tudjuk meg az igazgatóhelyettestől.
A múzeum szakemberei a legapróbb részletekre is nagy figyelmet fordítottak, ami az 1600 körüli évekből származó hajdú viaszmását nézve tűnhet fel igazán. A bábún ugyanis megjelenítették az arra a katonatípusra jellemző sebeket: a lőpor okozta égést a kezén és a fül sérülését, amelyet egy kardcsapás okozott.
A teremből nyíló átvezető folyosó négy taposóvitrinje a régi első világháborús tárlatból lehet ismerős; a Hadtörténeti Múzeum annál a kiállításnál alkalmazott először padlóba süllyesztett tárlókat, melyekben hadirégészeti anyagokat helyeztek el, s ezúttal is a különböző ásatások során előkerült műtárgyak kerültek ezekbe. Például kő- és bronzeszközök vagy cserépből készült, bizánci eredetű, egykoron görögtűzzel töltött kézigránát. Az utolsó taposóvitrinben Zrínyiújvár feltárásának leletei tekinthetők meg, míg a fali tárlókban tőrök, kardok, szablyák, ütő- és zúzófegyverek sorakoznak. A folyosó utolsó műtárgya pedig annak az 1861M gyalogtiszti szablyának a mintapéldánya, melynek másolatát a honvéd tisztjelöltek is megkapják az augusztus 20-i avatási ceremónia előtt.
– Ez a szablya volt a magyar hadtörténelem leghosszabb ideig, 1861–1948 között szolgálatban tartott szálfegyvere – avat be a részletekbe az őrnagy, miközben a hidegfegyverek világából átlépünk a lőfegyverekébe. Ezek története az 1400-as évektől az elöltöltő lőfegyverekkel indul.
Tisztítsd krétával!
A teremben három figura áll: a Mária Terézia korszakából származó magyar gránátos, a napóleoni háborúk nemesi felkelő huszárja, illetve az 1848/49-es forradalom és szabadságharc honvéd gyalogosa. Az utóbbi viaszbábún szintén megfigyelhető a tökéletességre való törekedés, hiszen azon ugyancsak vannak sebek, méghozzá az elöltöltő puskákkal felfegyverzett lövészek jellegzetes sérülései: a lőpor okozta égési nyomok az arcon és a kézen.
– A gránátos figurán látható egyenruhatípus nem maradt fenn eredetiben, így azt teljes egészében szabászati rajzok, korabeli ábrázolások alapján kellett rekonstruálnunk. A viselet egyébként azért készült fehér színű posztóból, mert akkoriban ez volt a legolcsóbb anyag. „Tisztításának" egészen egyedi módját választották a katonák: krétával fedték el a piszkot – oszt meg részleteket az egyenruhával kapcsolatban az igazgatóhelyettes, majd hozzáteszi: Mária Terézia idejéből mindenkinek a huszárok ugranak be – nem véletlenül –, viszont a múzeum szerette volna megmutatni egy másik oldalát is a magyar kiegészítésű császári-királyi ezredeknek.
Az elöltöltő, franciakovás gyalogsági puskával felszerelt hadfi kezében látható gránátnak is akad egy különlegessége: a kanóca, amely izzik. Nem, nincs meggyújtva, a valósághű látványt egy LED segítségével érték el a leleményes kiállítás-építők. Szintén e teremben kapott helyet az egész tárlat legdrágább vitrinje, tele korabeli vadász- és céllövő fegyverekkel. Ezek egytől-egyig első osztályú kézműves termékek, egyedi darabok.
– Különböző műtárgyak, rekonstrukciók segítségével nemcsak a lőfegyverek, hanem a lőszerek fejlődését is bemutatjuk. Így a látogatók megismerhetik a töltés folyamatában, a lövedékek formájában és a gyújtásban bekövetkezett változásokat, illetve azt, hogy miként igyekeztek növelni a tűzgyorsaságot a töltés egyszerűsítésével – részletezi Soós Péter őrnagy.
A következő, harmadik teremben az 1840-es évektől a második világháború végéig terjedő időszak, vagyis a modern lőfegyverek világa tárul elénk.
– A látogatóknak itt is hosszan beszélhetünk az érdekességekről, hiszen a technika fejlődése a kézi lőfegyvereknél is számos új megoldást eredményezett, kezdve a hátultöltő puskák megjelenésétől az űrméret csökkentésén és a gyérfüstű lőporok bevezetésén át a többlövetű lőfegyverekig – hallhatjuk a szakembertől.
Paprikanadrágban
A korszak katonáinak felszerelését három viaszbábú segítségével ismerhetjük meg. Ezek sorában az első a kiegyezést követően létrejött magyar királyi honvédség, a régóta áhított önálló nemzeti haderő gyalogosa, kezében egy Werndl-rendszerű egylövetű hátultöltő puskával, amelyre kardszurony van feltűzve; utóbbi a lovassági rohamok feltartóztatásánál nyújtott hathatós segítséget. Külön figyelmet érdemel a buzérvörös nadrág. Ennek anyagát eredetileg Habsburg Miksa mexikói császár hadseregének gyártották, felhasználására azonban már nem kerülhetett sor, mert az osztrák főherceg uralmát a köztársaságpárti felkelők megdöntötték, őt magát pedig 1867-ben kivégezték. A megmaradt készleteket így az újonnan alakult honvédség kapta, amelynek tagjait eleinte gúny tárgyává tette az amúgy 1881-ig rendszerben tartott „paprikanadrág".
Az első világháború időszakát a honvéd rohamzászlóalj katonája idézi meg. Elsődleges fegyvere a lövészárokszakaszok „megtisztításához" nélkülözhetetlen kézigránát volt; ebből nemcsak az övébe tűzve és a kezében, hanem a vállain nyugvó két zsákban is vitt jó párat. Karabély, drótvágó olló, továbbá a közelharcnál hatékonyan alkalmazható lövészárok-buzogány és gyalogsági ásó alkotta még a felszerelését. A terem utolsó viaszfigurája a második világháborús magyar királyi honvéd gyalogost testesíti meg. Fegyvere az öt lőszer befogadására alkalmas, középtáras 1935M ismétlőpuska volt, melyet a Soroksári úton működött magyar fegyvergyár állított elő.
A tárlat következő szekciójában, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarára néző folyosón öt fiókos tárló sorakozik, bennük számos hazai, illetve külföldi maroklőfegyver, melyek között nem egy legendás darab és valódi ritkaság is megtalálható. Például az amerikai Colt Peacemaker több változata vagy az „R00001" sorozatszámú, azaz a gyártósorról elsőként lekerült 1948M öntöltő pisztoly.
A hadtörténeti időutazás a sorozatlövő fegyverek világában, vagyis a kiállítás negyedik termében ér véget, ahol a korszak két meghatározó magyar katonaalakjának viaszmása egymással szemben kapott helyet: a gépesített lövész az 1980-as évekből, illetve az afganisztáni misszió – „sivatagi" mintázatú hadi gyakorló egyenruhát viselő – honvédja 2004-ből. Mindketten a magyar Kalasnyikov-fegyvercsalád egy-egy jól ismert darabját tartják a kezükben: a néphadsereg katonája az AMD–65-ös, míg a honi haderőben mintegy 20 esztendővel később szolgált társa az AK–63D gépkarabélyt.
– A műtárgyak sorát a géppisztolyok nyitják, köztük a világ első ilyen típusú fegyverének tekintett dupla csövű olasz Villar–Perosa. Természetesen ebben a teremben is a lőszerükkel együtt állítottuk ki a fegyvereket. A szovjet PPS-géppisztoly esetében például levettük a tár fedelét, így látható, hogy abban a 71 darab lőszer csigavonalat ír le, vagyis ezt a fegyvert tévesen nevezik dobtárasnak, hiszen valójában csigatáras – oszlat el egy népszerű tévhitet Soós Péter őrnagy, majd hozzáteszi: persze dobtáras fegyver is helyet kapott a kiállításban, például a brit Lewis golyószóró.
Ebben a teremben is megfigyelhető az a koncepció, miszerint a magyar gyártmányú vagy a honi haderő által használt fegyverek szemmagasságba kerültek, alattuk és fölöttük pedig a korszak külföldi jellegzetességei kaptak helyet.
– Ennek szellemében például a második világháborús géppisztolyokat bemutató vitrinben a magyar Király Pál által tervezett harceszközöket a korszak meghatározó német (MP), szovjet (PPS) és amerikai (Thompson) fegyverei veszik körbe. A vitrinek alatti kihúzható fiókokban pedig további fegyvereket helyeztünk el – zárja a tárlatvezetést a Hadtörténeti Múzeum igazgatóhelyettese.
