In memoriam Rácz Zsolt
Szöveg: honvedelem.hu / jetfly.hu | 2013. július 23. 14:341998. július 23-án, délután 3 óra előtt nem sokkal a 17-es oldalszámú MiG-29B repülőgéppel katasztrófát szenvedett Rácz Zsolt alezredes, aranykoszorús első osztályú repülőgép-vezető. 15 év telt el azóta, ezért most rá emlékezünk.
1998. július 23-án, az akkor 60 éve megalakult Magyar Légierő tiszteletére szervezett repülőnap beharangozó sajtónapját tartották a kecskeméti bázison. Akkoriban az ezred két kijelölt bemutató pilótája Vári „Coca" Gyula őrnagy és Csurgai „Csurgó" István őrnagy volt, azonban ők az ominózus napon már az angliai Royal International Air Tattoo rendezvényen tartózkodtak a 25-ös oldalszámú MiG-29UB-vel. A bemutató pilóták távolléte végett Rácz Zsolt alezredesre, az ezred akkori légi lövész szolgálatának főnökére esett a választás, hogy a sajtó megjelent képviselőinek repüljön egy kis ízelítőt a repülőnapon várható programból. A MiG-29 repülése előtt az L-39-es repülte le bemutató programját, majd annak befejezése után kirepült a várakozási légtérbe, akkor még mit sem sejtve a később bekövetkező szomorú eseményről. Az Albatros programjának végeztével gurult fel a MiG-29-es a 12-es pálya végrehajtópontjára, hogy egy rövid hajtómű- és rendszer ellenőrzést követően elinduljon utolsó útjára azon a rendkívül forró júliusi délutánon.
A fáklya kapcsolás jellegzetes csattanása után egy rövid nekifutás következett, melyet követően a gép pilótája egy bal bedöntésű emelkedő fordulóval kezdte meg a feladatát, amelyről sajnos pár perc múlva kiderült, hogy ez az ő és egyben a 17-es oldalszámú MiG-29B utolsó felszállása is. Az addig zökkenőmentesen zajló repülés 233. másodpercében történt valami, amikor is a vízszintes háton elhúzás helyett egy -3,5G negatív túlterhelésű háton emelkedést hajtott végre a pilóta. Ezt a rendkívül nagy negatív túlterhelésű manővert egy +2,8G-s pozitív túlterhelésű követte, amikor is a kiváló pilóta és az általa vezetett repülőgép több ezer repült órája megszokott harmóniája végleg megszűnt. A repülőgép egy bal süllyedő fordulót követően, kiengedett futóművekkel, sebességét elveszítve a repülés 267. másodpercében lezuhant és felrobbant. Kettétört egy élet, véget ért egy ígéretes pályafutás, megsemmisült egy repülőgép. A mondás úgy tartja, hogy a repülőgép pótolható, de az ember nem. Akkor azon a forró júliusi délutánon elvesztettünk egy nagyszerű embert, kiváló pilótát, kollégát és barátot. 43 évet élt…
Nyugodj békében, Zsolti!
