Isteni szél Ivo Dzsima felett

Holland Smith tábornok, az amerikai csapatok vezetője arra számított, hogy öt nap alatt elfoglalják a szigetet, de a japánok szívós védekezése miatt ez csak harminchat nap alatt sikerült. Annak ellenére, hogy február 23-án a tengerészgyalogosok kitűzték a zászlót a százhatvanhat méter magas Szuribacsi-hegyre, a japánok továbbra is harcoltak. Az amerikaiak végül március 26-án foglalták el a szigetet. A huszonkétezres japán csapat vesztesége megközelítette a huszonegyezret. Kicsivel több, mint kétszáz katona került hadifogságba. Az amerikaiak száztízezres csapatából több mint hatezren vesztek oda, és megközelítőleg húszezren sérültek meg.

A védekező japánok az egyre kilátástalanabb helyzetben, február 21-én nagy számban vetettek be kamikazékat a sziget partjánál állomásozó amerikai flotta ellen. A támadás mindössze három órán keresztül zajlott, ezalatt közel ötven japán gép támadta a hajókat. Az öngyilkos pilótáknak három repülőgép-hordozót sikerült eltalálniuk, melyek közül a Bismarck Sea elsüllyedt, a Saratoga súlyosan megrongálódott és visszavonult, a Lunga Point és két másik hajó pedig jelentős sérüléseket szenvedett.

Az öngyilkos pilóták bevetésére Japán kétségbeejtő hadi helyzete miatt került sor. 1944 őszén a szigetország jelentősen meggyengült a hadviselés terén. Óriási veszteségeket szenvedett, három repülőgép-hordozója semmisült meg a harcokban, s ezeket a veszteségeket a hadiipara már nem tudta pótolni. Amikor a szövetségesek flottája közel nyomult a japán szigetekhez, valamint a Fülöp-szigeteki olaj- és nyersanyagellátásuk is veszélyben forgott, a Japán Császári Hadsereg vezetése döntött a kamikazetaktika kidolgozásáról és bevetéséről.

A kamikaze jelentése „isteni szél". Eredetileg a Japánt megtámadó mongol flottát kétszer is elpusztító trópusi ciklonokat nevezték így, majd az öngyilkos japán pilóták elnevezésére szolgált, akik szándékosan zuhantak le az ellenség hadihajóira, hogy életük feláldozása árán elsüllyesszék azokat. A vereség, a fogság és az elszenvedett szégyen helyett a halál választása egyébként is mélyen gyökerezik a japán katonai kultúrában. A szamuráj életmód és a busidó törvényeinek ugyanis egyik alappillére a halálig tartó hűség és becsület.

A japánok nemcsak repülőgéppel hajtottak végre öngyilkos támadásokat: a háború végén nem volt ritka tengeralattjárók, torpedók, nagy sebességű motorcsónakok alkalmazása sem. Az utolsó említésre méltó japán haditengerészeti manőver, a Ten-gó hadművelet szintén kamikazeakció volt. 1945 áprilisában a japán Jamato, a világ legnagyobb csatahajója kilenc másik hadihajó társaságában elindult a Japán Birodalomból, hogy öngyilkos támadást hajtson végre az okinavai csatát vívó szövetséges flotta ellen. A hajókat még célba érésük előtt amerikai repülőgép-hordozókról felszálló harci gépek támadták meg, és négy romboló híján az egész flottát elsüllyesztették, minimális saját veszteségek mellett.

A hadművelet egyértelműen szimbolikus kamikazetámadás volt, a flottának nem volt esélye a jelentős légi és tengeri fölényben lévő szövetségesekkel szemben. Ez nyilvánvaló volt a támadást elrendelő japán parancsnokok számára is: a hajókat csak az odaútra elegendő üzemanyaggal töltötték fel.