Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Késlekedés okozta Bem vereségét Nagyszebennél

Szöveg: Draveczki-Ury Ádám |  2019. január 21. 18:24

Százhetven évvel ezelőtt, 1849. január 21-én kezdődött Nagyszeben ostroma. Bem József tábornok és katonái ezzel az alkalommal sikertelenül próbálkoztak bevenni a várost.

1848 decemberében vette át az erdélyi magyar csapatok irányítását a lengyel származású Bem József tábornok, akinek nagyon nehéz helyzetben kellett fordítania a honvédok hadiszerencséjén: a Puchner Antal által vezetett császári csapatok és az őket segítő román erők sikeresen nyomultak előre, és módszeresen szorították vissza a szabadságharcban kovácsolódott hadat. Bem legfőbb célja így az volt, hogy megakadályozza az ellenség kijutását az Alföldre, hiszen ha Puchnernek sikerül a bravúr, gyakorlatilag szabad út vezetett volna számára Debrecen, majd Pest irányába. A tábornok azonban gyorsan bizonyított: mindössze egy hónap kellett ahhoz, hogy a román határőr-erőket visszaszorítsa Bukovinába, közben pedig áttörje a császári csapatok arcvonalát.

1599198292
Bem 1849. január közepén bevonult Marosvásárhelyre, és látszólag feltartóztathatatlanul haladt előre, hogy megütközzön Puchner erőivel. Miután Szőkefalvánál sikeresen legyőzte az osztrák csapatokat, Puchner kénytelen volt bevenni magát főhadiszállására, Nagyszebenbe. Mindenki tudta: ha a honvédek beveszik a várost, Erdély felszabadul. A jelek szerint maga Puchner sem hitt benne, hogy sikerülhet megvédenie Nagyszebent, hiszen hadipénztárát már jóelőre kimentette a városból, és egyes főtisztjei arról suttogtak, hogy a parancsnok magától feladná a települést. Mindkét oldalon nagyjából négy és félezer katona állt szemben egymással, Bem pedig azt tervezte, hogy Czetz János őrnagy erői – mintegy ezerötszáz honvéd – Vízakna felől egészíti ki az ostromló csapatokat.

A problémát éppen ez a terv okozta: Czetz csak a tervezettnél később, január 21-én ért rendeltetési helyére, és mivel későn kapta meg Bem utasításait, nem tudott időben odaérni Nagyszeben alá, hogy elfoglalja a jobbszárnyat. A honvédsereg rohamai eredménytelenek maradtak, igaz, derekasan kitartottak, és egy ideig állták Puchner lovasainak bomlasztó támadásait is. Ám miután Czetz nem érkezett meg, az egyik roham eredményesnek bizonyult, ennek farvizén pedig a császári főparancsnok sikeresen vezényelt általános támadást Bem csapatai ellen. Menet közben befutott a késlekedő seregtest is, ám ekkor már ez is kevés volt a győzelemhez: mindössze arra bizonyult elegendőnek, hogy Bem rendezze a menekülésre kényszerült csapatok sorait, Puchner pedig nem tudta üldözőbe venni őket.

1599198292
Az ütközet tehát a császári erők győzelmével végződött. Bár maga a véráldozat nem bizonyult kiugróan súlyosnak, de az arányok egyértelműen mutatták a helyzetet: körülbelül kétszáz honvéd és valamivel kevesebb mint száz osztrák katona maradt a csatatéren. Még komolyabb nehézséget jelentett, hogy a nagyszebeni vereség után Puchner újult erővel szervezte meg az ellentámadást. Miután a román és szász nemzeti tanácsok – a tábornok nyomására – orosz erőket hívtak be Havasalföldről, február elején, Vízakna mellett már súlyos vereséget szenvedett a honvédsereg.